Valódi esküvőket bemutató sorozatunkban ezúttal Szilvia és Max bohém, könnyes-nevetős és laza nagy napjának történetét ismerhetitek meg. Íme a csodás képek és a menyasszony élménybeszámolója a különleges hangulatú esküvőről!
Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel?
Maxszal az első munkahelyemen ismerkedtünk meg Budapesten, ahol két különböző csapatban ugyan, de egyazon emeleten dolgoztunk. Habár nem klasszikus barátkozós, ismerkedős történetnek indult, ugyanis látásból “felvágósnak” képzelt engem, és eleinte még köszönésre sem méltatott, ami azóta is vicc tárgyát képezi a baráti körünkben. A néhány szavas beszélgetésünkre rácáfolandó, hónapokkal később véletlenül összefutottunk egy éjszakai szórakozóhelyen, ahol végre elcsattant az első bátortalan csók. Néhány nappal később már randira hívott, ahol a specialitását, a sütőtökös rizottót készítette nekem, zamatos olasz borral kisérve. Zseniálisan ráérzett, hogy nem csak a férfiak, de az én szívemhez is a hasamon keresztül vezet az út.
Milyen volt a lánykérés?
A lánykérést a 34. szülinapomra időzítette egy belvárosi japán étterembe, ahol korábban már sok emlékezetes eseményt ünnepeltünk együtt. Vacsora közben feltűnt, hogy fészkelődik, furcsán viselkedik, pedig ez egyáltalán nem jellemző rá.
Később a Duna-partra indultunk sétálni, amikor egy félreeső helyen, a naplementében letérdelt, és előhúzta a kis smaragdköves gyűrűt, amiről tudta, hogy titkon vágyom rá.
Mi volt az esküvő koncepciója, milyen esküvőt képzeltetek el magatoknak?
Én szívem szerint modern, belvárosi, letisztult esküvőt képzeltem néhány éve, a sors iróniája azonban, hogy teljesen más koncepció mentén szerveztük végül. Ez annak is köszönhető, hogy Olaszországban nem dívik a klasszikustól eltérő, formabontó esküvő, inkább a catering és a helyszín tekintetében mutat némi változatosságot.
Őrületbe is kergettük a szolgáltatókat azzal, hogy semmilyen, manapság divatosnak számító stílust nem akartunk alapul venni. A “laza, ámde elegáns” mottó elég tág fogalom, ők töltötték meg tartalommal, és kitűnő munkát végeztek.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Rengeteg helyet “versenyeztettünk meg”, szembesülnünk kellett azonban azzal, hogy vagy korlátozott idő áll rendelkezésre a vacsorát követő bulira vagy hiányzik a nyári esküvőre jellemző, természetközeli, ámde jól felszerelt környezet. Innentől kezdve az antik villák iránt kezdtünk érdeklődni, így akadtunk rá a frissen felújított Teleki-Tisza kastélyra Nagykovácsiban. Már az első látogatás során rabul ejtett a gyönyörűen gondozott kastélypark a kis halastóval, kacsákkal, a földszinti elegáns bálterem pedig eszmei hátteret nyújtott a nagy napunk ünnepléséhez.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
A lánykérés és az esküvő napja között kereken egy év telt el, a szervezés kezdetét pedig addig húztam-halasztottam, amíg ráakadtam a csodás Daalarna esküvői ruhámra. Ez volt az első lépés, akkor realizálódott bennem a kezdeti lebegés után, hogy tényleg férjhez fogok menni. A fennmaradó tíz hónap alatt beleolvastam magam az esküvői szakirodalomba, az Instagramot is bújtam, így akadtam rá a szolgáltatók többségére.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Maxszal nagyjából egyet értettünk, hogy maradunk a klasszikus fehér vonalnál rengeteg virággal és zöld növénnyel annak érdekében, hogy a báltermet is kicsit virágoskertté varázsoljuk. A szertartást a kastélykertben tartottuk a halastó előtt, amelyhez Frida gyönyörű boldogságkapuja adta a keretet. A virágdíszek és a csokor tekintetében nem akartunk semmi feszeset, ott is szerettük volna, ha visszaköszön az a lazaság, ami jellemző ránk a mindennapi életünk során.
Mindketten kedveljük az élénk, sugárzó színeket, ezért a fehér mellett helyet kapott a zöld, valamint a kék szín, ami visszaköszönt a torta és a jegygyűrűm díszítésében is.
A meghívók, ültető- és menükártyák tekintetében Emese a Natural Wedding Decortól volt segítségünkre, akinek gondossága még a kézzel címzett borítékokra, valamint a kastély akvarellel történő megfestésére is kiterjedt.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
A magyar és külföldi vendégek aránya nagyjából megegyezett, ezért különleges gondot kellett fordítanunk arra, hogy mindenki elégedett legyen az este folyamán. Mivel Max családja és barátai Veneto régióban, Padovában élnek, nem maradhatott el a proseccóval való koccintás valamint a hagyományos olasz bombonierák, a selyemtasakba csomagolt cukormázas mandula kiosztása sem.
A magyar vonalat a ropogós libamáj- és mell, a folyami fogas valamint a somlói galuska képviselte. Nagyon jólesett, hogy az olasz vendégek méltatták a magyar borokat és a pálinkákat is.
És a sütemények + menyasszonyi torta?
A vacsora végeztével somlói illetve créme brulee tányérdesszertet kóstoltak a vendégek, ezután következett az esküvői torta, amely három emelete közül kettő szédítő sebességgel fogyott el a vendégek tányérján. Fontosnak tartottuk, hogy a torta ne csak mutatós legyen, de kifejezetten finom is, ezért rendeltünk olyan különleges ízeket, mint a törökmogyoró és a feketeribizli-fehércsoki ízkombináció.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Egy internetes felhívásból értesültem arról, hogy a Daalarna szalonban jótékonysági vásár keretében kész modellek is kaphatók. A szalonba belépve két, egymásnak homlokegyenest ellenkező modellen akadt meg a szemem (ikrek vagyok), végül a szűk, sellőfazonú ruhával távoztam. Az éjszaka folyamán azonban “megvilágosodtam”, hogy nekem mégiscsak királylányos ruhában kell férjhez mennem.
Hétfő reggel tehát nyitás előtt megjelentem a Daalarna szalon előtt azt remélve, hogy az uszályos ruha odabent van még. Szerencsére megvolt, a végtelenül kedves munkatárs pedig viccesen megjegyezte, hogy ez a ruha bizony csak rám várt.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
A felül gyöngyökkel, flitterekkel kivarrt uszályos ruha az OCEAN kollekció darabja, a vendégek egyöntetű véleménye szerint nagyon illett hozzám. Max csak a szertartáskor, bevonulásnál pillantotta meg a ruhát, és azt mondta, még soha nem látott ennyire szépnek, mint abban a pillanatban. 🙂
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
Mivel a dekorációban nagy hangsúlyt kaptak a buja virágdiszek, ezért ez a fejdiszemben is visszaköszönt. Ezt leszámítva az ékszereim finomak, egyszerűek voltak, hagyták a ruhát önmagában érvényesülni.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Laza, elegáns, megható, könnyes-nevetős, rövid.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
A zene kiválasztásában fontos szempont volt, hogy nemzetközi, mindenki által ismert muzsikákra táncoljuk. A mulatós zenéket kerültük, mindennek ellenére sikerült beiktatni egy vonatozást.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
A nap egyik fénypontja volt, amikor a kislányunk csengő hangján énekkel köszöntött bennünket a szertartás után. Annyira megható volt, hogy többen megkönnyezték az előadást.
Mi volt a legszebb élményed?
A nyitótáncot a “Young Hearts Run Free” című Studio 54 számra táncoltuk, a közönség folyamatos tapsa és üdvrivalgása közepette.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Az esküvőt megelőző héten júniushoz képest szokatlanul hideg és esős volt az idő, így kicsit aggódtunk, hogy a szabad ég alatt tartott szertartást ne rontsa el az időjárás. Aznap viszont már délelőtt is gyönyörűen sütött a nap, délutánra pedig csodás naplementében lehetett részünk.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Nagyon sajnáltam, hogy a menyasszonytáncra már nem volt erőnk, de a vendégek így is nagyon jól szórakoztak.
Esküvői szolgáltatók Szilvia és Max nagy napján:
Fotó: The Wedding Fox, Helyszín: Teleki-Tisza kastély, Nagykovácsi, Ruha: Daalarna, Vőlegény ruhája: Boggi Milano, Virágdekoráció és fejdíszek: Frida virágműhelye, Meghívók és papiráru: Natural Wedding Decor, Smink: Szlameniczky Zita, Haj: Jean Louis David, Jeggyűrűk: Sophie Molnar Design, Torta: Egy csipet torta, DJ: Show 4 you
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért!
