Szandi és Gergő felszabadult, mediterrán hangulatú esküvőjét a menyasszony és a vőlegény szemszögéből is bemutatjuk nektek. Szandi legszebb élményeiről már olvashattatok a Secret Stories-on, ezúttal Gergő emlékei következnek, aki azt is elárulja, mi volt az első gondolata, amikor meglátta Szandit a Daalarna ruhájában.
Hogyan ismerted meg Szandit?
Egy közös baráti társaságban. Az első pillanattól kezdve szimpatikusak voltunk egymásnak, de a következő találkozásra mégis két évet kellett várni. Akkor a belvárosi éjszakában futottunk össze, viszont onnantól már nem igazán engedtük el egymás kezét.
Meg tudsz ragadni egy olyan jellemvonást Szandiból, amiből biztosan érezted, hogy szeretnéd, ha ő lenne majd egyszer a feleséged?
Imádom a szemét és a mosolyát. Ahogy az otthonunkat szépítgeti, illetve ahogy a családról és annak fontosságáról gondolkodik. Nagyon fontosak vagyunk egymásnak és mindenben próbáljuk támogatni a másikat céljai elérése érdekében, ami nagy biztonságot ad a kapcsolatunknak. Számíthatunk egymásra! Rendkívül kedves, gondoskodó és figyelmes…és elképesztően jól főz!
Elmeséled, milyen volt a lánykérés? Mennyire tervezted meg előre?
Nagyon szeretünk szörfözni és minden évben megpróbálunk olyan helyre utazni, ahol tudunk hódolni ennek a szenvedélyünknek. Tavaly ősszel Portugáliában voltunk, így elég kézenfekvőnek tűnt, hogy ott történjen meg a lánykérés is. Megmondom őszintén, konkrét terv nem volt a fejemben, csak arra figyeltem, hogy ne hagyjam otthon a gyűrűt, illetve hogy átjuttassam a biztonsági ellenőrzésen az ékszert! A második naptól már velünk utazott a gyűrű mindenhova és vártam a megfelelő alkalmat.
Hittem benne, hogy meg fogom érezni az ideális pillanatot, ami végül egy naplementés szombat este jött el, amikor a sziklák tetején feltettem a NAGY kérdést.
Szandi szerencsére nem sokat gondolkozott és egyből a nyakamba ugorva kiáltotta az IGEN-t az égbe…én pedig széles mosollyal húztam az ujjára a gyűrűt. A nagy hírt családunknak és barátainknak már egy közeli bárból újságoltuk el, és kezdetét vette a caipirinha party!
Miért tartottad fontosnak azt, hogy összeházasodjatok?
Fontosnak tartom a szoros családi köteléket és az esküvő szentségét. Szüleim nagyon jó példát mutattak, így nálam is természetesen jött, hogy összeházasodjak az igazival.
Milyen esküvőt szeretettek volna, melyek voltak a legfőbb szempontok?
Mindenképpen balatoni esküvőt szerettünk volna, ebben azt gondolom, teljes volt az egyetértés köztünk az elejétől kezdve. Persze az október végi lánykéréssel nem hoztam könnyű helyzetbe magunkat, mivel a helyszínek nagy része már bezárt, de azért voltak konkrét elképzeléseink, hogy hol szeretnénk tartani a lagzit. Családi kötődések miatt alapvetően Balatonkenese és Füred környékén, illetve a Káli-medencében nézelődtünk, de biztos voltam benne, hogy ha Szandinak megmutatom az akarattyai magaspartot, akkor nem lesz sok kérdés… Így is lett, a közelben lévő Il Mercato étterem pedig zseniális vacsora- és bulihelyszínnek bizonyult, ami alapvetően meg is pecsételte az esküvő olaszos stílusát, temperamentumát.
Mindenképpen szerettünk volna élőzenét. Csík Benit és zenekarát egyik közeli barátunk ajánlotta, és tényleg zseniális hangulatot varázsoltak, táncba szöktették az egész násznépet! A helyszín és zene mellett a harmadik fontos tényező a menü volt. Mindketten szeretünk főzni, érdeklődünk a gasztronómia iránt, így szerettünk volna kilépni a klasszikus esküvői grill/ rántott bőségtálakból.
Pizza. Pasta. Aperol Spritz! Alapvetően egy laza hangulatú, igazán táncos bulit képzeltünk el, ahol három generáció mulat velünk együtt.
Mennyire hasonlított az elképzelésetek ezzel kapcsolatban?
Szandi fejében még egy nagyon szűk körű vacsora-esküvő is megfordult, de a vége mégis csak az lett, hogy több mint 100 ember táncoltatta meg éjfélkor. 🙂
A férfiak általában kevésbé veszik ki a részüket az esküvőszervezés részéből. Te hogy voltál ezzel, mennyire vonódtál be?
Próbáltam kivenni a részem a szervezésből. Számomra a legfontosabb tényleg a helyszín és az élőzene volt, meg persze az étel-ital! A dekor Szandi fejében állt össze, de azért esténként komoly pinterestezések mentek a finishez közeledve.
Volt vitátok az esküvőszervezés során vagy olyan részlet, amiben nehezen jutottatok egyetértésre?
Nagyon sok intéznivalót hagytunk az utolsó két hétre, ami okot adhatott volna a veszekedésre, de inkább pont fordítva: egy igazán jó csapatépítő tréning volt, ami iszonyatosan jó esküvői hangulatba hozott minket. Azt hiszem, bármelyik budapesti taxis megemelné kalapját a két hét alatt levezetett belvárosi kilométereink után, de mindig csak az a jó érzés volt bennünk, hogy egyre közelebb kerülünk a nagy naphoz és mennyire várjuk már, hogy a barátainkkal és a családunkkal is megoszthassunk az örömünket.
Mennyire figyeltél a részletekre a saját esküvői megjelenéseddel és a külsőségekkel kapcsolatban? Sokáig kerested az öltönyt vagy könnyen választottál?
Kicsit last minute volt a döntés, de végül sikerült találnom egy skandináv klub öltönyt, amit egy ismerős varrónővel rám igazítottunk.
Szandra ruhája teljes meglepetés volt számodra? Kikérte a véleményed?
Betartottuk az íratlan szabályokat és csak az esküvő napján láttam meg a ruhát.
Milyen ruhában képzelted el őt?
Meglepett volna, ha valami óriási, abroncsos szoknyában vonul az oltár elé. Egy kecses, laza, de mégis elegáns ruhában képzeltem el és ez abszolút be is jött.
És mi volt az első gondolatod, amikor megláttad őt a Daalarna ruhájában?
Gyönyörű volt, mint egy valódi kis tündér! Sugárzott a boldogságtól és nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy pár óra múlva már a feleségem lesz! A ruha szabása tökéletes volt, nagyon tetszett a mélyen kivágott hátrésze, illetve a hosszított szoknya. Szandi is imádta, egész este abban táncolt!
Emlékszel arra, hogy a nagy napon, a készülődés során mi foglalkoztatott a legjobban, mi miatt izgultál a legjobban?
Hogy a Szandi időben odaérjen a kisbusszal a templomhoz.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Laza, vidám, felszabadult, romantikus, táncos.
Melyek voltak számodra a legemlékezetesebb pillanatok?
Az egyházi és polgári szertartás közötti utazás a kisbusszal, a legjobb barátaink díszkíséretében. Az első fröccs a magasparton. Kézen fogva megérkezni a feleségemmel az étterembe. Édesapám beszéde, illetve a koszorúslányok meglepetés éneke. Az első közös táncunk, illetve Szandi kánkánja a lányokkal.
Mi volt a legszebb élményed?
Az egész esküvő egy hihetetlen élmény volt, amit régóta vártunk és leírhatatlanul boldogunk vagyunk, hogy ilyen jól sikerült. Feledhetetlen volt az egész nap.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Nem nagyon hiszünk a ceremóniamesterekben, de egy kicsit azért izgultunk, hogy az általunk elképzelt flow-élmény egy 130 fős heterogén társaságban is olyan könnyen meg tud valósulni, mint ahogy mi azt gondoltuk. A válasz szerencsére: igen!
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál/másképp csinálnál utólag?
Elég sok mindent spontán intéztünk. Nyilván célszerűbb lett volna hamarabb elkezdeni a készülődést és nem hagyni olyan sok mindent az utolsó két hétre, de nekünk tényleg bejött ez a „hajrá-hangulat” a végén.
Hol voltatok nászúton?
Az esküvő harmadnapján foglaltuk le az utat. Dél-Olaszországban voltunk, ahova tovább vihettünk az esküvői fiesztát és még szörfözni tudtunk, pedig az Adrián ez nem túl gyakori nyár közepén. A jó dolgokat, úgy látszik, tényleg támogatják felülről is…
FOTÓ: DÓSA GYŐZŐ – BELOVED
A többi szolgáltatóért kattints a Szandival készült interjúnkra.
Ne csak a vőlegény szemszögéből olvass erről az esküvőről – nézd meg az első részt is még több fotóval, amelyben a menyasszony, Szandi élményeiről olvashattok. Még több valódi esküvői beszámolót olvashatsz ezen a linken, kattints!
