Az esküvő hagyományok szövedékeként tevődik össze, amelyek szinte automatikusan válnak az aznapi program részévé. Eredetükről azonban sokszor csak keveset tudunk, pedig azok mondanivalója olykor még különlegesebbé teheti egy adott szokás jelentését. Íme a legnépszerűbb esküvői hagyományok, nézd meg, hogy melyik milyen múltat hordoz magában!
Eljegyzési és karikagyűrű
Régóta ismert hagyomány, hogy a gyűrű viselése az összetartozást és a szerelmet fejezi ki a házasok életében. Gondolnád azonban, hogy ez a szokás egészen az ókorig nyúlik vissza? A gyűrűsujjon hordott eljegyzési- és karikagyűrű eredendően az egyiptomiaktól ered, akik a formával a folytonosságot, valamint az örökké tartó hűséget és szeretetet kívánták jelképezni. Úgy gondolták, hogy a bal kéz negyedik ujjából közvetlenül egy ér, a „vena amoris”, azaz a szerelem vénája a szívbe vezet, így aligha találhattak volna szimbolikusabb helyet a gyűrű viselésére. Noha az anatómiát illetően ebben tévedtek, mégis a mai napig ezen az ujjon szokás viselni az eljegyzési gyűrűt.
A hagyomány kialakulásában fontos szerepe volt III. Ince pápának is, akihez az eljegyzés és a házasság közötti várakozási idő bevezetése fűződik 1214-től kezdve – ez jelképezte a jegyespár egymáshoz tartozását.
Menyasszonyi csokor & csokordobás
Aki volt már esküvőn hajadonként, az majdnem biztosan jobban várta a passzként érkező menyasszonyi csokrot, mint egy labdajátékos a kapuba érkező labdát. A népszerű közhiedelmet szinte mindenki ismeri – aki elkapja a virágcsokrot, az megy majd leghamarabb férjhez. Ez a babona az évek alatt nem sokat formálódott, ezt megelőzően is folyt a harc a fiatal nők között egy adag szerencséért. Korábban azonban mindenki kapta, amit ért, akár a menyasszonyi ruha egy darabjának megszerzése is szerencséhez vezetett a hiedelmek szerint.
A fentiekkel együtt a csokor összetétele is megváltozott az évek alatt. A virágok helyett eredetileg gyógynövényekből, rozmaringból és fokhagymából állt a menyasszonyi csokor, amelyek célja az ártó szellemek elűzése volt.
Koszorúslányok az esküvőn
A koszorúslányok – akik kizárólag hajadon lányok lehettek – kettős célt szolgáltak a menyasszony mellett. Egyfelől a menyasszonyéhoz igazodó ruhába öltözve vigyáztak az arára, azzal, hogy hasonló küllemük megzavarta a nem kívánatos gonosz szellemeket, illetve megnehezítette a menyasszony ellopását is. Másfelől számukra megfelelő alkalom volt az esküvő ahhoz, hogy a vendégek öltözetétől eltérő, díszes ruhájukban előtérbe kerüljenek, és így könnyebben találjanak majd férjet maguknak.
A menyasszony „átadása”
Manapság – a nyugati kultúrákban – a menyasszony édesapja által történő oltárhoz kísérése, majd átadása nem több puszta formalitásnál, azonban hosszú évszázadok kellettek ahhoz, hogy ez a ma élő hagyomány ebben a formájában maradjon fenn. Ezt megelőzően az előre megrendezett esküvők többnyire nem szóltak másról, mint a menyasszony apja és a vőlegény közti üzleti megállapodásról, a nők pedig nem voltak többek puszta „ingóságnál”, amely fölött egy tulajdonátruházás jött létre. A szerződés végül az esküvővel teljesedett be, annak tanúiként pedig a vendégek jártak el. Az akkori helyzet az 1880-as évektől indult változásnak, ekkor kaptak nagyobb figyelmet a nők jogait is figyelembe vevő házassági vagyonjogról szóló törvények. (20 tanács az egyházi esküvő megéléséhez ide kattintva.)
Rizsdobás és rózsaszirmok szórása
Gyakori szokás, hogy a friss házasokra a vendégek rizst vagy rózsaszirmot dobnak. Ez a hagyomány elsődlegesen Ázsiából származik, ahol a vendégek – a termékenység jelképeként – ezzel kívántak bő gyermekáldást az ifjú párnak.
Menyecskeruha és menyecsketánc
A régi időkben a menyasszonyok komolyan vették azt a fogadalmukat, miszerint a férjük lesz az első férfi az életükben, ezért a menyasszonyi ruha fehérsége a tisztaságot és a szüzességet jelképezte, az éjfélkor átvett menyecske ruha pedig – mely az „új asszony” ártatlanságának elvesztésére utalt – piros vagy bordó színt kapott. Miután a menyasszony átöltözött, következett a menyecsketánc, először az édesapjával, majd ezt követően a násznéppel. A régi lakodalmakban ez volt a korabeli leány- és legénybúcsú is. (5 tipp a menyecskeruha választásához ide kattintva.)
Valami régi, valami új, valami kölcsön és valami kék…
… és ezüst érme a menyasszony cipőjébe – tartja a teljes eredeti mondás, amely ma is népszerű a házasulandók körében. Az Angliából származó versike korabeli jelentése szerint a menyasszonynak az esküvője napján szüksége lesz valami régire, amely a menyasszonyi addigi, hajadon életét jelképezi, és valami újra, mely a pár szerencsés jövőjét biztosítja. A kölcsönkért tárgyak emlékeztetik majd a menyasszonyt arra, hogy a családja és a barátok mindig ott lesznek mellette, a kék szín pedig a hűséget jelképezi a pár számára. A mára már kevésbé ismételgetett ezüst pénz szerepe is fontos volt, amely célja, hogy gazdagságot hozzon az ifjú pár életébe.
A fehér esküvői ruha története
A mi kultúránkban már jó ideje a fehér számít az esküvői ruha színének, de nem volt ez mindig így. Korábban az európai menyasszonyok bármilyen színű ruhát felvehettek a nagy napra, kivéve pirosat és feketét (a pirosat ugyanis a prostitúcióval hozzák összefüggésbe, a fekete pedig a gyász színe). Olvass a fehér esküvői ruha történetéről korábbi cikkünkben, ide kattintva.
Kattints ide és olvass más nemzetek és kultúrák esküvői tradícióiról is!
