Ágiéknak még 27 napjuk volt az esküvőig, amikor az interjú készült. A Daalarna szalonjában találkoztam a menyasszonnyal, Ági az utolsó ruhapróbájára érkezett. Izgatottan, mindenféle stressz nélkül mesélt nekem a közelgő eseményről, amit, ha egyetlen szóval kéne illetnem, a szabadság jutna eszembe róla.

Stílusos lánykérés

Az eljegyzés nagy meglepetés volt. 8 hónapja ismertük egymást, együtt dolgozunk és együtt is éltünk már akkor. A Balatonra mentünk le, ahova egyébként is sokat járunk sportolni, vitorlázni. Mondta a párom, hogy a vacsorát majd ő intézi, majd hozzátette, hogy hozzak magammal egy csinos ruhát és magassarkú cipőt. Meglepődtem a kérésén és igazából azt hittem, hogy viccel. Egy inget vettem fel tornacipővel és farmerrel. Teljesen megdöbbent azon, hogy nem vittem magammal magassarkú cipőt. Emlékszem, azzal riogatott, hogy nem tudja, be fognak-e így engedni az étterembe. Amikor leértünk, láttam, hogy tulajdonképpen a saját nyaralónknál vagyunk, ahol a kertben már égtek a fények. Először azt hittem, valaki úgy felejtette a lámpákat, de közelebb érve megterített asztal, pincér és szakács fogadott. Megkérdeztem, hogy ez most micsoda, mire ő még mindig csak annyit válaszolt, ez most egy új szokás, amit kipróbálunk. Bevallom őszintén, eszembe jutott a lánykérés gondolata, de annyira jól játszotta a szerepét az elején, hogy elhittem neki, valóban nincsen különösebb oka ennek a meglepetésnek. Majd a desszert után megkérte a kezemet.

 

(Fotók: http://www.hvp.hu)

A helyszínek: Kálvin tér és Etyek

Megbeszéltük, hogy hagyunk magunknak egy évet a jegyességre és az esküvő szervezésére. Októberben kezdtük meg az előkészületeket a helyszín kiválasztásával. Hosszas keresgélés után -nyolc helyre mentünk el- az etyeki HaraszthyPincészet mellett döntöttünk. Nagyon segítőkészek voltak velünk, a pincészet vezetőjétbármivel, bármikor felhívhattam, ha kérdésünk volt. Nemrég végig kóstoltuk a menüt, szavak sincsenek rá, annyira finom volt minden. Kihelyezett szertartás lesz, de előtte a Kálvin téren templomban is megesküszünk. Mindenképpen szerettünk volna egyházi esküvőt is.

A templomnál 200-250 ember lesz, a vacsorán 150 fő vesz részt. A Kálvin térről busz fogja levinni a vendégeket Etyekre, vissza Budapestre pedig éjféltől indulnak majd járatok, valamint sofőrszolgálat is lesz. Egy borpincéről van szó, szerettük volna, ha mindenki bátran tud kóstolni és ünnepelni, ne kelljen senkinek a vezetés miatt visszafognia magát.

Modern hercegnő

Nem vagyok tipikus menyasszony. Soha nem nézegettem menyasszonyi ruhákat azelőtt. Az eljegyzés másnapján felébredtem és az első gondolatom az volt, vajon milyen esküvői ruhám lesz? Életemben először el kezdtem keresgélni az interneten a témával kapcsolatban. Azt gondoltam, hogy nekem egy sellőfazonú, testhez álló ruhám lesz. Ezt az ötletet végül hamar elvetettem. A munkánkból kifolyólag sok rendezvényre járunk, ahol elegáns ruhákat szoktam viselni. A sellő fazonú menyasszonyi ruhát nem éreztem annyira különlegesnek az alkalmi ruhákhoz képest. Elmentem összesen két szalonba. Felpróbáltam tíznél kevesebb ruhát, majd közöttük megtaláltam a számomra tökéletes darabot a Daalarna szalonjában.

Egy fehér hercegnős ruha, de nem túl habos-babos. Attól, hogy a felsőrészén sok apró, csillogó strassz van, különlegessé és moderné válik. A hosszú tüll szoknya könnyed és légies. Nem szerettem volna feszengeni a saját esküvőmön, ezért is tökéletes választás.A helyszínnel kapcsolatban is szempont volt nálam, hogy nem szeretném kényelmetlenül érezni magam semmiben. Ha estére már fájni kezd a lábam a cipőmben és le akarom venni azt, akkor megtehessem.

 

A legfontosabb feladatok mind készen vannak, csak kisebb részleteket kell még a helyére tenni. Hozzátenném, hogy engem olyan problémák nem frusztrálnak, hogy bézs legyen-e a szalvéta vagy hány emeletes tortát válasszunk. Megnehezíti a szervezést, hogy nagyon sok vendég lesz és nem is mindenki magyar. Ezzel szemben nem akartunk túlzóan megfelelni, jól szeretnénk érezni magunkat, felszabadultam bulizni.

A szervezési hónapok alatt csak néha estem pánikba, főleg a logisztika miatt. Nem hittem volna, hogy ennyi apró tennivaló lesz egyetlen nap miatt. Bárkivel találkoztam, mindenki tudott feltenni legalább egy olyan kérdést, amin még azelőtt nem is gondolkoztam. Volt egy kedvencem, ami akár egy jó tanács is lehet a menyasszony barátai felé, mit NE kérdezzenek meg soha egy arától: Mi lesz az esküvő fő színe? Elgondolkoztam, hogy a fehéret vágnám rá elsőnek, de akkor mondták, hogy nem, nem, azon kívül? Nekünk csak fehér lesz és szerintem így lesz romantikus hangulata a helyszínnek. Ebben sem akartam megfelelni semmilyen elvárásnak, csakmert állítólag minimum két szín kell egy esküvőre.

A ruhapróbán már nem esett szó többet a szervezésről, inkább csak a cipőről, a frizuráról és az ékszerekről beszélgettünk. Ági ahogy felpróbálta a ruháját, megszűnt körülötte a külvilág. Igazán akkor lehetett érzékelni, mennyire izgatott és hogy valóban sikerült neki minden elvárás és probléma nélkül felkészülnie élete egyik legfontosabb napjára. Csak úgy ragyogott a boldogságtól.