Gréta és skót vőlegénye, Alan esküvőjének a szentendrei Skanzen adott otthont,, ahol összesen 19 nemzetiség képviseltette magát a vendégseregben. A sokféle kultúra és hagyomány találkozása így még különlegesebbé tette mindenki számára az eseményt. Gréta most megosztja a Secret Stories olvasóival a kétnemzetiségű esküvő minden fontos részletét.
A szentendrei Skanzen, mint esküvői helyszín
„Az esküvőnk május 28-án volt, és én körülbelül tavaly októberben kezdtem el gondolkodni a részleteken. Nem volt konkrét elképzelésünk, több helyszínt megnéztünk, de azt már akkor is tudtuk, hogy a szabadban, zöld, rusztikus környezetben szeretnénk megtartani az esküvőnket és az is fontos szempont volt, hogy lehetőleg minden – a templomi és polgári szertartás, valamint az azt követő parti is – egy helyen legyen. Szerettük volna megőrizni az esküvő intimitását, ezért például a belvárosi éttermeket eleve kizártuk, illetve az is fontos szempont volt, hogy Budapest közelében találjunk helyszínt, hiszen a vendégeink hatvan százaléka külföldi volt, akiket nem szerettünk volna kitenni egy reptérről való több órás utazgatásnak.
Egy dekorosnak köszönhetem végül a szentendrei Skanzen csodás helyszínét, akinek a munkái között böngészve láttam meg először a szentendrei Skanzent, és így már rögtön el is tudtam képzelni, milyen lenne feldíszítve. Ezek után nem is keresgéltem tovább, egy hét alatt lefoglaltam, és úgy éreztem, hogy ezzel a helyszínválasztással minden összeállt. Egy skót dudást például szintén nem tudtam volna más helyszínen elképzelni, de a Skanzenben annyira természetes volt a jelenléte.”
A ruha
„Az interneten nézelődtem egy kicsit, de tulajdonképpen az első utam a Daalarnához vezetett, máshol meg sem néztem a ruhákat élőben. Az első alkalommal körülbelül 4-5 ruhát próbáltam fel, de már akkor is köztük volt az, amit végül választottam. Valahogy egyértelmű volt a döntés, az üzletben a lányok is mondták, amikor felpróbáltam, hogy látszik, hogy ebben érzem igazán jól magam. Ennek ellenére még azért kétszer visszamentem, de a harmadik alkalommal már meg is rendeltem. Ezután volt három ruhapróbánk a csipke-kristálytüll ruha elkészüléséig, ami az esküvőn természetesen nagy sikert aratott. A férjem ráadásul akkor látta először, és nagyon tetszett neki is.”
Egy esküvő, két nemzet hagyományai
„Olyan esküvőt szerettünk volna, ahol mindkettőnk kultúrája, hagyományai megjelennek valamilyen formában. Így végül angolszász szokások szerint tartottunk csütörtökön egy vacsorát a családnak, pénteken pedig egy elővacsorát a násznépnek azért, hogy Alan és az én barátaim már a nagy nap előtt megismerhessék egymást, és így sokkal felszabadultabbak lehessenek már az esküvő napján. A szertartások végig két nyelven, angolul és magyarul zajlottak.
A magyar vendégeknek nagy kuriózum volt a szertartáson a skót dudás, erre vonultunk be a templomban és a polgári szertartáson is. Alan skót népviseletet (kilt – hagyományos skót, térdig érő férfi szoknya) viselt, én pedig megtartottam a magyar menyecsketánc tradícióját, így éjfélkor egy piros ruhába öltöztem át élővirágokból kirakott pártával, és cigányzenészek kísérték a táncunkat cimbalommal, bőgővel és hegedűvel, autentikus magyar zenével.
A catering a magyar hagyományokat követte, volt töltött káposzta, marhapörkölt, Újházy-tyúkhúsleves, kacsasült vacsorára, hamuban sült pogácsa az érkezéskor és egyebek. A skanzen területén van egy fogadó, ott készítették az ételeket, és onnan hozták a Kisbodaki Pajtába, ahol az esküvői vacsora volt. Nagyon elégedettek voltunk a minőségével, mindenkinek ízlett a vacsora.”
Nagyon emlékezetes pont a 2CV kisautónk, amit béreltünk a nagy napra. Ez szállított minket a templomból a Skanzenbe. Pici volt, így szinte habcsókként préselődtem be az autóba, a skót dudás pedig elől, a sofőr mellett állt, és a lehúzható tetőn kilógott, így játszott az úton a templomból a Skanzenig.
A zene
„Ahogy már említettem, a templomban és a polgári szertartáson élő skót dudaszó volt, illetve a polgárira még összeválogattunk zeneszámokat. A vacsora alatt és a partin már egy DJ, Jutasi Tamás játszott egy klarinétos sráccal. Éjfélre pedig volt a már szintén említett a cigányzenekar.”
Konklúzió és jótanácsok
„Összességében nagyon jól sikerült minden, ezt mutatja az is, hogy hajnalig mulatott a násznép és mindenki úgy ment el, hogy ilyen jó esküvőn még nem volt soha. Mivel szinte egyedül szerveztem meg az egészet és az utolsó napokban is még sok volt a tennivaló, illetve a Skanzenben nem volt semmilyen felszerelés, bútorzat, technika, mindent bérelni kellett, így megbíztunk egy rendezvényszervezőt az utolsó hétre.
A rendezvényszervezőnk az utolsó héten minden szolgáltatóval újból felvette a kapcsolatot és minden részletet véglegesített, amit én már korábban megszerveztem, illetve a nagy napon ő volt kapcsolatban az összes szolgáltatóval, ő vett át mindent, technikát, bútorzatot, és egész nap rendezvényszervezőként dolgozott. Fontos volt a jelenléte, mert gyakorlatilag mindenre ő figyelt, felügyelte, hogy a minden rendben menjen. Természetesen ahhoz, hogy ezt meg tudja csinálni, mi már kb. két hónappal az esküvő előtt elkezdtünk vele egyeztetni, információkat átadni, helyszínre kimenni, stb. Az esküvő napján óriási segítséget jelentett nekünk, hiszen a készülődés mellett már semmi más nem fért volna bele, és a szolgáltatókra sem tudtunk volna figyelni, meg a vendégek is hozzá fordultak kérdéseikkel.
Az esküvőszervezők többségének díjazását ugyanakkor irreálisnak tartom, úgy gondolom, hogy meg lehet nélkülük is szervezni jól egy esküvőt, persze mindez több időt és utánajárást igényel. Amit viszont tudok tanácsolni az az, hogy az esküvő napjára célszerű valakit megbízni, aki felügyeli a szolgáltatók munkáját és az előzetesen elkészített napirend alapján irányítja a nap eseményeit.
A másik jótanácsom, illetve személyes tapasztalatom a ruhára vonatkozik. Az első próbára elkísért egy barátnőm, a másodikra pedig a nővérem, aki egy másik ruhát javasolt volna nekem, mint amit végül választottam. A külső szemek sokszor egészen mást választanának a saját ízlésük alapján és ezzel elbizonytalanítják a menyasszonyt, pedig a legfontosabb tényleg az, hogy ő hogyan érzi magát a ruhában. Az IGAZI ruhában az ember kisugárzása is megváltozik. Úgyhogy ha esküvői ruha, akkor szerintem mindenki a saját megérzéseire hallgasson.”
Esküvői szolgáltatók Gréta és Alan nagy napján:
Helyszín: Skanzen, Kisbodaki Pajta, Szentendre (weboldal)
A csodás fotókat készítette: Leiner András és Leiner Lili (weboldal)
A fantasztikus videót készítette: Nagy Balázs (weboldal)
A csodálatos dekorációnkat készítette: Rozsondai Attila /Casa Provenza (weboldal)
Ruha: Daalarna (weboldal)
Égősor: La Belle (weboldal)
DJ: Jutasi Tamás és Pisti, a klarinétos (weboldal)
Technika: Gál Máté Péter
Bútorok: Pámó Chiavari és Domes Event Kft. (weboldal itt és itt)
Köszönőajándék, menüsor, ültetésrend, stb.: Ritter Nyomda(weboldal)
Esküvői menetrend: Karcsi Papírboltja(weboldal)
Hogy tetszett a szentendrei Skanzen, mint esküvői helyszín? Kattints ide még több valódi esküvői történetért! Lájkold a Secret Stories Facebook oldalát, hogy mostantól még több titkos történetről értesülj az esküvők világából!
