Esküvő Villányban, a Sauska Pince birtokán

Kata és Dani Villányban, a Sauska Pincészet birtokán tartotta az esküvőjét, amelyen a menyasszony egy gyönyörű és emlékezetes Daalarna ruhát viselt. Íme a nagy nap legszebb pillanatai a menyasszony beszámolójával!

Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel?

A Sziget fesztiválon találkoztunk először, ahol szokás szerint a barátaimmal voltam, akik egyben a kollégáim is voltak. Ez nálunk hagyomány volt a Tesco beszerzési csapatban, minden évben együtt mentünk ki és néhány szállítót is meglátogattunk ilyenkor.

Dani a legjobb barátjával éjfél után érkezett, akkoriban ők is mindketten a Tescónál dolgoztak és csatlakoztak hozzánk. Vicces szituáció volt, mert ott mutatkoztunk be először egymásnak és derült ki számunkra, hogy már több mint 6 hónapja egy irodában dolgozunk, de még sosem találkoztunk. Nekem mondjuk szőke volt a hajam egészen július közepéig, úgyhogy ha látott, sem ismert volna fel.

Milyen volt a lánykérés?

Nem sejtettem semmit, ami fura volt, mert akkor már 4 éve jártunk és többször szóba került a dolog. Előtte 8 hónappal Ausztráliában és Új-Zélandon nyaraltunk, ami egy nagyon különleges közös élményünk, ráadásul pont karácsonykor. Ott nagyon számítottam rá, de azt mondta, nem külföldön szeretné megkérni a kezemet, hanem egy számunkra sokat jelentő helyen. Így aztán, amikor következő augusztusban Olaszországba mentünk, nem is számítottam rá.

Egyik napra kirándulást szervezett Cinque Terre falvaiba, amit hetekkel előtte elkezdett szervezni.

Még aznap reggel sem sejtettem semmit, amikor azt mondta: „Mi lenne, ha minden falunál leszállnánk a vonatról és gyorsan körbenéznénk, hogy aztán oda menjünk vissza több időt eltölteni, amelyik a legszebb?” Természetesen mondtam, hogy rendben, de nem tudtam, hogy előtte már rengeteg időt töltött azzal, hogy kiderítse, vajon melyik is lehet az. Ha jól emlékszem, Manarola a második állomás volt. Kb. 38 fok, tűző napsütés. Tudta, hogy az interneten fellelhető legszebb fotókon ez a város szerepel, csak azt nem, hogy melyik pontról tárul elénk az a látkép. Így aztán tippelt, és megmászatta velem a szemközti hegyet, ahol az ott lakók szőlőültetvényei voltak.

Nem volt könnyű rávennie, mert abban a melegben egyáltalán nem akartam oda felmenni. A látkép egyébként nem onnan van, hanem egy sokkal egyszerűbben megközelíthető helyről. 🙂 Itt viszont senki nem volt rajtunk kívül, és a hegy túloldalát is be lehetett látni. Miközben a várost fotóztam, a hátam mögött elővette a hátizsákból álmaim gyűrűjét (tudta, hogy milyet szerettem volna) és amikor megfordultam, megkérte a kezem. Persze mindketten pityeregtünk és a nagy hőség meg izzadság miatt kicsit vicces volt percekig ölelkezni, de nagyon szép emlék mindkettőnknek.

Utána lementünk a mellette lévő szikla oldalában lévő szabadtéri kis kávézóba, ahol rájöttünk, hogy onnan van a fotókon szereplő kilátás. És pezsgővel meg sonka & sárgadinnyével megünnepeltük az eljegyzést.

Milyen esküvőt álmodtatok meg, melyek voltak a legfőbb szempontok?

Hagyományos lakodalmat egyikünk sem szeretett volna. Modern, elegáns, de ugyanakkor laza esküvőre vágytunk. Megfordult a fejükben a gondolat, hogy tengerparton tartsuk kettesben, de szerettük volna, ha a család és a barátok is részesei lehetnének, így ezt hamar elvetettük.

Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?

A szervezés kezdetekor két biztos pont volt. Az egyik, hogy Villányban, a Sauska borászatban szeretnénk tartani a nagy napot, illetve hogy Paulik Évi szertartásvezető adjon össze minket, aki a legjobb barátnőm már 18 éve.
Idén 5 éve vagyunk együtt és a megismerkedésünk óta minden évben elmentünk Villányba a május első hétvégéjén megrendezett Borzsongás fesztiválra. A férjem nagy borkedvelő és ért is hozzá, a doktori disszertációját is borokkal kapcsolatos vizsgálatokból írta (élelmiszermérnök-biotechnológus).

Amikor először jártunk a Sauska borászatnál, egyből megtetszett és arra gondoltunk, milyen jó lenne itt összeházasodni, ha egyszer úgy alakul. Ráadásul szintén ekkor derült ki, hogy a birtokigazgató a férjem régi barátja, együtt jártak az egyetemre.

Hogyan szerveztétek meg az esküvőt? Mikor kezdtétek az első előkészületeket?

Évi barátnőm révén hallottam már arról korábban, hogy a jó helyszíneket és szolgáltatókat jóval előre lefoglalják, így én tulajdonképpen az eljegyzést követő napon még Olaszországból küldtem egy levelet Juditnak, aki a Sauska irodavezetője és ő menedzseli a rendezvényeket is, hogy jövő tavaszra/nyárra lenne-e még szabad időpontjuk?
Szerencsére volt egy szabad dátum: május 13. Miután a helyszínt és Évit lefixáltuk, szintén Évi segítségével és ajánlásával elkezdtük a többi szolgáltatót is kiválasztani.

Hogyan esett a választásod pont erre a gyönyörű, királylányos stílusú Daalarna esküvői ruhára?

Egy nagyon régi álmom vált valóra azzal, hogy egy ilyen gyönyörű Daalarna ruhában mehettem férjhez. 2001 – 2006 között a Budapesti Gazdasági Főiskola KVIF Karára jártam nappali tagozatra, így hetente többször is elsétáltam barátnőimmel a Daalarna szalon előtt. Mindig megcsodáltuk a legfrissebb kollekció kirakatba kihelyezett gyönyörű darabját, de persze a szalonba sosem mertünk bekopogni, hogy megnézhessük a többit is.

Akkor még elérhetetlennek tűnt, hogy én is egy ilyen szépségben mehessek férjhez.

Az első próbámra utolsó pillanatban kértem időpontot, karácsony környékére, amikor hazautaztunk szabadságra, mivel jelenleg külföldön élünk. Nem nagyon volt hely, de Anita és Kata segítőkészségének köszönhetően végül sikerült kapnom egy órát. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mit szeretnék, annyit tudtam, hogy dekoltált ruhát, fűzős felsőt és abroncsot semmiképp. (Így kölcsönzőkbe egyáltalán nem is mentem próbálni.) A divattervező barátomat (aki fiú), kértem meg egyedül, hogy jöjjön el velem a próbákra, mert az Ő véleményére nagyon sokat adok. Nagyon szeretem a kifinomult ízlését, és ahogy meglátja a lehetőségeket a legapróbb részletekben is.

Első alkalommal sok fazont felpróbáltam, de nem volt meg a kiválasztott ruha. Így elmentem márciusban egy újabb próbára, ahol már csak hosszú ujjú felsőket próbálgattam különböző szoknyákkal. Kata ajánlására vettem fel végül azt a bodyt is, ami egyből szerelem lett és ebben mindhárman teljes mértékben egyet is értettünk.

A fazonnal is szerencsém volt, mert a lányok elmondása alapján nem túl bonyolult elkészíteni, így meg tudták oldani, hogy egyetlen alkalommal se kelljen csak a próba miatt hazautaznom. Egyből beírtuk minden próbám olyan dátumokra, amikor egyébként is jöttem volna más okból is.

Így az utolsó két próba 2 nappal az esküvő előttre, illetve a polgári esküvő reggelére esett, de a ruha tökéletes lett.

Minden próbára szívesen emlékszem vissza, nagyon érdekes volt látni, hogyan készül el a ruha az első lépésektől. A lányok mindenhol szuper kedvesek és segítőkészek voltak, mindig mosolyogtak, egy percig sem kellett aggódnom soha semmi miatt. Ezt a kiszolgálást sok cég megirigyelheti a Daalarnától. Meglátszik egyébként abban is, hogy minden Daalarna menyasszony ajánlja a leendő menyasszonyoknak, hogy ott készíttessék el a ruhájukat. Mindenki ugyanilyen pozitív élményekről számol be az internetes esküvős fórumokon.

Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?

A Daalarna ruhák szerintem egytől egyig különlegesek és ez meg is látszott mindenki reakciójában. A vendégek gyönyörködtek benne. Sokan mondták, hogy milyen különleges és jól illik hozzám. A kifinomult, elegáns stílust szeretem, de kell, hogy legyen az öltözékemben valami extra. Ezt egyrészt az áttetsző felső és a csipke rátétek adták, másrészt a könnyed, csillogó nagy szoknya, kiegészítve a sötétkék-pink virágos cipőmmel.

A férjem nem egy érzelgős típus, de amikor először meglátott, nagyon elérzékenyült. Láttam a szemében, ahogy összegyűltek a könnyek, úgyhogy gyorsan megölelt, nehogy a fotós-videós stáb előtt elsírja magát. 🙂 Aztán a fotózás közben többször is elmondta, mennyire tetszik neki és milyen szép vagyok, ami persze nagyon jól esett. Nem tudott semmit a ruhaválasztásomról, mindent titokban tartottam. Néhány barátomat, barátnőmet kivéve senki sem látta a ruhát az esküvő előtt.

Azt is sokan dicsérték, hogy nem estem túlzásba az öltözékemet illetően. Úgy gondoltam, ezt a szép ruhát szeretném előtérbe helyezni és kihangsúlyozni, így nem volt fátylam, fejdíszem. Csak néhány hajtű hátul a feltűzött hajamban, illetve ékszerként egy egyszerű, elegáns lógós gyöngy fülbevaló és a két gyűrűm.

Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?

Ragaszkodtam hozzá, hogy nem szeretnék papír alapú meghívókat, mert környezetszennyezőnek tartom és a 21. században nincs is rá feltétlenül szükség. Az interneten szerkesztettem egy Save the Date-et, amit utána online elküldtünk mindenkinek. Majd egy nagyon egyszerű meghívót is, rajta egy linkkel a valós meghívót és minden részletet tartalmazó weboldalunkhoz.

Azért, hogy maradjon erről emlékük, ezt a kis rövid meghívót kinyomtattuk a szüleinknek és a testvéreinknek és egy mini üveg bor nyakára kötözve átadtuk, amikor karácsonykor otthon jártunk. Nem mondom, hogy nem voltak kisebb nehézségek az idősebb korosztály körében a weboldalt illetően, de végül mindenkinek sikerült elolvasnia.

A dekoros lányokat Judit ajánlotta, rendszeresen dekorálnak a Sauskában esküvőket. Tulajdonképpen a referenciafotók egyből meg is győztek minket, nagyon tetszett minden munkájuk. Amihez mindenképpen ragaszkodtunk, az a boros – parafadugós téma volt, parafadugóból készült nagy asztalszámokkal, dugókból készült ültetőtábla és boros hordók. Ehhez mindenképpen szerettünk volna tavaszi virágokat, hogy megtöltsék élettel a helyet.

Alapvetően főleg arról egyeztettünk menet közben, hogy milyen elemeket szeretnénk, de a színeket, virágokat, grafikát teljesen rájuk bíztuk. A végeredmény nekünk és a vendégeknek is nagyon tetszett.

Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?

A Sauskának szerencsére fantasztikus konyhája van, külsős catering cégre nem volt szükség. Vendégvárónak két sajttortát készíttettünk a paksi Vidók Családi Gazdaságnál, házi sajtokból. Ezek emeletes tortának kinéző sajttornyok voltak, különböző sajtgurigákból és sajtgolyókból felépítve. Emellett készített a Sauska csapata egy focacciából, friss szőlőből, házi limonádéból és természetesen könnyed borokból álló vendégvárót. Mire a kreatív fotózás után megérkeztünk, szinte semmi sem maradt belőle, úgyhogy fotónk sincs róla, de a sikere nagy volt, az biztos!

Hagyományos magyar menüt sem szerettünk volna és fontosnak tartottuk, hogy mindenki találjon a vacsorában kedvére valót. A násznépben volt vegetáriánus, cukorbeteg és gluténérzékeny is. Végül egy tejszínmentes tárkonyos ragulevessel kezdtünk (a vegetáriánusoknak külön készítettek levest), amit óriási grilltálak követtek csirkével, marhával, disznóval, különböző grillsajtokkal és zöldségekkel. Köretnek rozmaringos pirított burgonya, friss kevert saláta és majonézes saláták voltak. A desszert pedig mascarponés-gyümölcsös túrókrém volt, illetve a szüleink által hozott aprósütemények. Éjfélkor feltálalták a megmaradt ételeket, illetve mini töltött káposztát és aprósüteményeket.

És a menyasszonyi torta?

Úgy gondoltuk, hogy szeretnénk az esküvőt helyi szolgáltatókkal lebonyolítani és biztosak voltunk abban, hogy Pesten kívül is találunk az elképzelésünknek megfelelő tortákat. Ráadásul az öcsém és mindketten végzett cukrászok vagyunk (de nem dolgozunk a szakmában, csak hobbiból) és nagyon kritikusak, ami a minőséget illeti.

Így a választásunk a pécsi Trüffel Cukrászdára esett, akiket helyi ismerőseink ajánlottak. Apukám rendszeresen jár Pécsre, így megkértük, hogy segítsen az ízek kiválasztásában, valamint egyszer én is lementem vele egy személyes megbeszélésre a testvéremmel, ahol a designt egyeztettük és véglegesítettük az ízeket.

Itt is egyszerű, elegáns, de modern megjelenésben gondolkodtunk. A naked cake (pucértorta) egyből kiesett, mert a férjemnek nem tetszik.

Végül a Trüffel esküvői kollekciójának egyik 2017-es darabját választottuk, amihez a virágdíszítést a dekorosaink készíttették, hogy passzoljon az esküvő többi részletéhez. Ízekben alulról felfelé mascarponés belga csokoládé, mascarponés gesztenye és cukormentes málna voltak. A málnáról csak a kiválasztása után tudtuk meg, hogy cukor-mentes, annyira finom, gyümölcsös volt.

Ezen kívül volt még egy gluténmentes csoki mousse tortánk is, amit a máriagyüdi Czukor Borsó Kávéház fantasztikus hölgyei készítettek. Őket is mindenkinek nagyon ajánlom, ha arrafelé jár, fantasztikus hangulatú az egész hely és a desszertek isteni finomak.

Milyen volt az esküvő, milyen emlékeid vannak róla?

Utólag még jobban örülök neki, hogy végül másfél naposra szerveztük. Pénteken volt a polgári szertartásunk, ahova már a násznép fele lejött, utána pedig szabadtéri bográcsozás a Hehl Pince és Panziónál. Itt pörkölt volt, savanyúság, bor és pálinka. Valamint Hehl István szerzett egy harmonikás urat is, aki a zenét szolgáltatta. Itt már el tudtak kezdeni a vendégek ismerkedni és kötetlenül jól érezni magukat. Ez nagyon jó alapot adott a másnapi esküvőhöz is.

Szerencsére végig napsütéses, szép időnk volt 26 fokkal egész hétvégén, így mindent meg tudtunk rendezni az eredeti terveink szerint, annyit leszámítva, hogy a szertartásról kb. egy órát késtünk, mert olyan jól éreztük magunkat a fotózáson, hogy tovább tartott, mint terveztük.

Szerencsére a vendégeket ez nem zavarta, élvezték a vendégváró falatokat és a finom borokat kint a jó időben. Illetve 3 csoportban pincelátogatást is szerveztünk nekik erre az időre, amire előre lehetett jelentkezni. Ebből egy angol nyelven történt, hogy a külföldi barátaink is részt vehessenek.

Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt a nagy nap?

Csodálatos, szerencsés, hihetetlen, különleges, gyönyörű.

Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?

A DJ-nk nagyon kitett magáért, szintén Évi barátnőm ajánlására választottuk. Nagyon profi volt. Eleinte vegyesen voltak fiatalabb és idősebb korosztálynak szóló zenék, majd 11 után már főleg a fiataloknak játszott mai slágereket, partizenéket. Lehetett számot kérni, de előzetesen is leadtunk egy listát szintén a kérések alapján.

Negyed 4-ig buliztunk, ami szerintünk nagyon jó ahhoz képest, hogy előző este is éjfélig tartott a mulatozás, a barátaink nagy része pici gyerekkel volt, illetve több várandós anyuka is eljött. Úgy éreztük, a lehetőségeihez képest mindenki igyekezett maximálisan kiélvezni és jól érezni magát.

A gyerekeknek este 11-ig ismerős, profi óvónénik tartottak játszóházat. Ezalatt a szülők nyugodtan élvezhették a vacsorát és a bulit.

Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?

Talán az egyik, ami még a pénteki napon történt. Az öcsém volt a tanúm mindkét szertartáson és 2 órával a szertartás kezdete előtt telefonált, hogy az autójuk lerobbant félúton az autópályán. Hívtak autómentőt, de kellett neki egy óra mire értük tudott menni. Dani készülődés helyett körbehívta a rokonságot és a barátokat, míg végül talált valakit, akik öcséméknél messzebb jártak, így fel tudták őt venni és fél óra késéssel meg is hozták a szertartásra.

Itt nagy volt az izgalom, mivel az anyakönyvvezetőnek másik esküvőre kellett sietnie, egy másik helyszínre a miénk után, de szerencsére időben odaért. Valamint a 7,5 hónapos terhes barátnőjét ott kellett hagynia az autópályán, aki egyedül ment el az autómentővel, mikor odaért. A szertartás után apukám és öcsém érte mentek, és addigra az autót is megjavították.

Mi volt a legszebb élményed?

Ezekből is sok volt, de talán kettőt emelnék ki időrendi sorrendben. Pénteken együtt aludtunk a férjemmel, de foglaltunk neki külön szobát a készülődéshez. Reggel, amikor felkeltünk, át is ment, hogy felöltözzön, mielőtt lemennénk reggelizni. Nem sokkal később egy pincér kopogtatott az ajtómon kész reggelivel, amit a szobámba rendeltek. Mivel nem tudtam róla, kis híján elküldtem, mondván ez félreértés, de aztán megláttam, hogy egy nagy, rózsaszín, vékonyka doboz is van nála, úgyhogy beengedtem. Miután elment, kibontottam a dobozt és egy óriás képeslap volt benne az én cseppet sem érzelgős férjemtől, amiben két oldalon keresztül sorolta, mennyi mindent szeret bennem. Gondolom, hallgatózott kint és amikor hallotta, hogy már sírok, akkor bejött, hogy együtt megegyük a reggelit. Ez a gesztus örök emlék lesz, mert neki ezek a dolgok nem jönnek olyan könnyen és sosem csinált ilyesmit korábban.

A másik emlékezetes az volt, amikor először meglátott a ruhában. Nagyon kíváncsi típus és izgatottan várta, mit választottam.

Persze biztosan aggódott is, hogy nehogy valami olyat, ami neki nem tetszene, de én tudtam, hogy a Daalarnánál ez nem fordulhat elő! A fotósok háttal állítottak be minket egymásnak a hotel lépcsőfordulójában és amikor megfordult és elkezdett jönni felém, meg sem tudott először szólalni. Nedvesek lettek a szemei és aztán csak azt hajtogatta a fülembe, hogy milyen szép vagyok…

Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?

Alapvetően szeretem, ha minden időben el van intézve és írásbeli visszajelzésem van a dolgokról. Ezért amíg ezt meg nem kaptam, minden szolgáltatótól kicsit tartottam. A férjemet az időjárás-előrejelzés aggasztotta, évekre visszamenőleg megnézte, hogy május közepén általában hűvös, esős idő szokott lenni. Megfordult a fejeben, hogy tegyük át az esküvőt júniusra, ami egyik szolgáltatónknak sem volt már szabad, így maradt az eredeti dátum, de rendelt hóbefúvókat, amiket végül nem kellett használnunk, nagyszerű időnk volt egész hétvégén.

Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?

Rossz emlék nem volt. Amin talán változtatnék, hogy megpróbálnám jobban kihasználni az estét és mindenkivel időt tölteni. A legtöbb barátunkat, akik eljöttek, nagyon ritkán látjuk a távolság és a limitált szabadság miatt, úgy érzem, jó lett volna néhány emberrel kicsit többet beszélgetni.