A hattyúk tava, Anyegin, Csipkerózsika, Spartacus. Csak néhány balett előadás, amelyek már biztosan láthatóak lesznek idén az Operaházban. Interjúnk Solymosi Tamás balettigazgatóval.
Egy évad a közönség által már jól ismert előadásokból, valamint premier darabokból épül fel. Milyen szempontok alapján választja ki a repertoárt?
Solymosi Tamás: Az együttes összetétele és karakterlistája befolyásolja a döntést. Tudni kell, hogy itthon a Magyar Nemzeti Balett az egyetlen, amely klasszikus baletteket tud játszani, valamint az Operaházunk képes minden feltételt biztosítaniezen világhírű darabok bemutatásához. Szerencsére nem nehéz feladat eldönteni az aktuális repertoárt, mivel a táncosaink minden területen sokat fejlődtek az évek folyamán. Vannak olyan előadások, amelyek sok évvel ezelőttmár mentek, majd hosszú szünet utánidénúj köntösben kerülnek bemutatásra. Ilyen darabunka Csipkerózsika. Rengeteg feladatot ad a táncosoknak és számos kiváló mesterrel tudunk együtt dolgozni, akik hozzásegítik az együttest a folyamatos fejlődéshez. Négy szereposztás lesz, azaz nyolcteljesen különböző habitusú és karakterű balerináról és balett táncosról beszélhetünk, ez teszi majd a balettet még színesebbé és érdekesebbé a közönség számára. Igyekszem olyan betanítókat megszerezni, akik a világ minden táján a csúcsra törtek, hogy ezzel is emeljük a hazai együttes színvonalát és teljesítményét.
Így a magyar balett is európai színvonalon teljesíthet.
Solymosi Tamás: Egy együttes minőségét sokféleképpen le lehet mérni, de a legfontosabb, hogy milyen repertoárt és azon belül milyen darabokat tud eltáncolni. Folyamatosan szeretném bővíteni a világhírű sztárkoreográfusok listáját,ugyanis amikor a nézők végig lapozzák a műsorajánlónkat az első benyomást a mesterek adják. Mindenki tudja, hogy nem kis bravúr őket ideutaztatni. Egy együttes akkor kap meg egy Manont, egy Anyegint vagy épp egy Csipkerózsikát, ha megfelel a követelményeknek és az elvárásoknak. Jó példa még erre az Etűdök is, amely darab nagyon nehéz, féltek is tőle a táncosok. Azonban a félelem egy jó húzóerő tud lenni ebben a szakmában. Ott villog a premier dátuma, tudják, hogy két hónapjuk van tökéletesíteni a lépéseket és mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy hiba nélkül menjen le az előadás.Nem a kihívásoktól kell félni, hanem igenis vállalni a nehézségeket, az fog fejleszteni és előre vinni.
(Fotók: Emmer László)
Évek óta nagy hangsúlyt fektetnek az évadok kampányaira, azon belül is a plakátokra, amelyek a fővárosban számos helyen felbukkannak. Ki a célközönség?
Solymosi Tamás: A balett egy nemzetközi nyelvet beszélő műfaj, amelyet mindenki megért. Ezért is gondolom, hogy egy kampány, egy repertoár, egy együttes felkészültsége közös jó ügyet szolgálnak, és ha ezek harmóniában vannakegyre nagyobb közönséget tudnak az Operaházba csábítani. Az emberek szeretnének a részeseivé válni a daraboknak, érdekli őket a háttér, a felkészülési folyamat is.2011-ben vezettük be nyílt napunkat, ahol bárki bepillanthat a kulisszák mögé. Idén szeretnénk nyílt összpróbát is bemutatni, amikor a táncosok már nem a termekben, hanem a színpadon próbálnak. Gyermekprogramjainkat is bővíteni fogjuk, hiszen nem lehet elég fiatalon elkezdeni a színházra való nevelést. Amikor elkezdtük kinyitni az Operaház kapuit az iskolák felé, havonta egy osztály érkezett hozzánk. Ma már hetente három csoport is bejelentkezik. Szeptemberben már a májusi időpontjainkat foglalják le az intézmények, amely eredmény nagy sikertörténet a számunkra. És természetesen az Operaház előtti szezonnyitás is fontos eleme az évadnak, amely mint egy tradícióként is működik. Ilyenkor lezárjuk az Andrássy utat és rendezünk egy fesztivált,akárcsak télen, a Diótörő idején. Szerintem az igazi siker az, amikor az ember olyan dolgokba vág bele, amelyről még nem tudja, hogyan fog működni, de bízik benne, és egy idő után megkapja a visszajelzést.
(Fotó: Darab Dénes – A hattyúk tava)
Végezetül egy talán nem is ide illő kérdéssel zárnám a beszélgetést. Minden alkalommal, amikor egy balettot nézek az Operaházban vagy az Erkel Színházban, Ön is ott ül az első páholyban. Miért?
Solymosi Tamás: Szerintem ez is hozzátartozik egy igazgató feladataihoz. Elmegyek és megnézem, hogyan néz ki az előadás a próbák után. Mert mindig van javítanivaló. Dícsérni is kell a táncosokat, tanácsokat kell adni nekik, terelgetni kell őket, hogy még eredményesebbek legyenek. Számomra ez a visszacsatolás kötelező. Az együttes tagjainakis fontos, hogy tudják, látom őket és minden esetbenvéleményt formálok, ha jól teljesítettek vagy ha éppen gyengébben játszottak. Ez a fajta kontroll több szempontból fontos. Egy év végi előléptetésnél ismerem a kiválasztott táncos teljesítményét. Nem valaki mástól hallom az eredményeit, hanem valóban meg is tapasztalom azokat az első sorból. Nem folyosóhírből tudom meg, milyen volt egy előadás, illetve ha az este folyamán valamilyen probléma lép fel, azonnal döntést tudok hozni a helyszínen. Nincs benne a munkaköri leírásomban, de szerintem ez máshogyan nem tudna működni.