Szűcs-Tarcsa Anita és férje, Alfréd megismerkedése nem klasszikus love storynak indult, aztán mégis határtalan romantika lett a vége. Az alábbi interjúban a debreceni házaspár szerelmének történetét olvashatjátok.
Hogyan ismerkedtetek meg a pároddal?
Szűcs-Tarcsa Anita: Egy munkahelyen dolgoztunk, barátságnak indult az egész. Mindketten kapcsolatban voltunk nagyon sokáig. De mint utólag kiderült, én már akkor is „álomnő” voltam neki, így amikor mindketten egyedülállókká váltunk, egy hosszú udvarlási időszak következett. Másfél évig ostromolt, én viszont akkor még a barátságot részesítettem előnyben, aztán egy szerelmi vallomás és egy „legyünk csak barátok” válasz után ő taktikát váltott és a hideg kommunikációt választotta és végül ezzel ért célba – azóta már öt és fél év telt el és három éve vagyunk házasok.
Hogyan és hány év után kérte meg a kezed?
Egy éve voltunk együtt, amikor egy velencei utat kaptunk ajándékba. Az út alatt végig nagyon feszülten viselkedett: szorongatta a kabátja zsebét, szabályosan azt éreztem, mintha lett volna köztünk egy képzeletbeli vonal, ami addig nem volt. Egy idő után megsejtettem, mi fog történni és amikor felvetette az ötletet, hogy gondolázzunk, én viccesen azt válaszoltam, hogy most nincs kedvem. Hirtelen láttam, hogy az egész nap gyűjtögetett erő egy pillanat alatt kiszállt belőle. Persze, hogy aztán belementem. „Te jelentesz nekem mindent, egy nap sem akarok nélküled ébredni” – mondta aztán. Természetesen boldogan igent mondtam, és így már mint menyasszony és vőlegény érkeztünk haza Olaszországból. Utólag nagyon örülök, hogy egy különleges helyszínen kérte meg a kezem, szép emlék.
Milyen esküvőről álmodtál kislány korodban? És milyen lett végül?
Nem álmodtam sosem az esküvőről, sőt nagyon el sem képzeltem. Viszont amint igent mondtam, mindent tudtam arról, hogyan szeretném megszervezni és ahhoz ragaszkodtam is a végsőkig. Rendezvényszervezőként dolgozom (ide kattintva található Anita saját blogja), így mindent a-tól z-ig kigondoltam és leszerveztem, mindent felvázoltam, hogy szeretném és szerencsére zöld utat kaptam.
Az esküvőnk szerintem fantasztikusan sikerült, ma napig emlegetik az ismerősök, hogy milyen jó volt.
Miért tartottátok fontosnak azt, hogy összeházasodjatok?
Most már három éve vagyunk házasok. Ha nem lennénk, akkor is ugyanúgy szeretném, és ugyanazt jelenti nekem papírral és papír nélkül is. Sosem erőltettem, erőltetném azt, hogy elvegyen feleségül. Szerintem erre minden férfinak magának kell megérnie. Az esküvő után annyi változott, hogy egy nagyot buliztunk azokkal, akik szeretnek minket. Izgalmas volt a készülődési időszak, és ami az egyik legjobb dolog benne a külsőségek közül, az a megváltozott nevem. Imádom.
Mi volt a legszebb élményed?
Az éjszakai polgári szertartás volt. Ez az esküvői helyszínünk parkjában került megrendezésre, 23 órakor. Sajnos a viharjelzés miatt először bent kezdtek el készülődni, mi viszont ragaszkodtunk a kinti szertartáshoz. Bíztunk a csodában. Szerencsére jól döntöttünk, az eső pont elállt és felszáradtak a vízcseppek is, mire elkezdtük. A násznép fele sírt, a fele kacagott örömében. Nagyon romantikus volt, a bevonulás a fáklyákkal, az anyakönyvvezető beszéde – még ma is kiráz a hideg.
Mi a legrosszabb emléked?
Nincs rossz emlékem. Az esküvő előtti este apukám felkészített arra, hogy ha bármi olyan van, amit nem úgy terveztünk el, ne aggódjak, mert senkinek nem fog feltűnni. És ez így is volt.
Mitől féltél a leginkább?
Ez egy picit vicces, mert általában a lányok nem ilyenek miatt aggódnak a nagy napon: azon izgultam sokat, hogy a templomi szertartás után ki fogja átvenni a lufikat. Ezen napokig paráztam, ezért végül minden lánynál volt kisolló.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Mivel csak templomban találkoztunk először, ezért kislányosan izgultam, hogy tetszeni fogok-e Alfrédnak. Hiszen elképzelése sem volt arról, hogyan fogok kinézni, minden meglepetés volt.
Min változtatnál utólag, ha lehetne?
Semmin nem változtatnák. Nyilván évről évre változik a trend, ezért ha idén vagy jövőre lenne, szerintem lehet, hogy már más színt vagy dekorációt választanék.
Volt nyitótánc? Ha igen, akkor mire táncoltatok?
Nekünk újasszony-táncunk volt. A Dirty Dancing zenéjére készültünk emeléssel és férfi szólóval. Nagy sikert arattunk.
Mit tanácsolnál azoknak a pároknak, akik éppen esküvő előtt állnak?
Éljenek meg minden pillanatot. A szervezés sok-sok kérdéssel, egyeztetéssel jár, de higgyék el, megéri.
Lájkold a Secret Stories Facebook oldalát, hogy mostantól még több titkos történetről értesülj az esküvők világából!
