Tanulságok, vicces történetek, megható pillanatok. A Secret Stories állandó rovatakíváncsi mindenki véleményére az esküvőkkel kapcsolatban. Akkor is, ha már túl vagy rajta, ha még csak szervezed, álmodozol róla vagy pusztán csak elmondanád a véleményedet. Lehetsz feleség, menyasszony, kislány, férj, vőlegény, nagymama, nagypapa, barátnő… Interjúalanyaink sem kivételek! Mindenkinek felteszünk 5 kérdést az esküvőről. Ezúttal Vásárhelyi Réka következik.
– Vásárhelyi Réka –
1. Hogyan ismerkedtetek meg a pároddal?
Egy barátnőmnek viccesen panaszkodtam, hogy nekem senki sem felel meg, mert túl nagyok az elvárásaim. Ő pedig hozzá illő egyszerűséggel közölte, hogy ismer valakit, aki szerinte megfelelne nekem. Ezzel még nem keltette fel az érdeklődésemet, de ahogy tovább beszélgettünk, kiderült, hogy az édesapám tanítja az egyetemen az illetőt… 18 éves fejjel, érettségi után “a nagy fiúk” akiket apa tanít, természetesen érdekesek voltak számomra, így csak meg néztem MyVipen (a fiatalabb olvasók kedvéért: a Facebook egyik őskövület elődje 🙂 ) az ajánlott fiút. Bejelöltem… a többi már történelem.A barátnőm pedig a koszorúslányok sorában álldogált az esküvőnkön.
2. Milyen esküvőről álmodtál kislány korodban és milyen lett végül a nagy napotok?
Nem voltam az a tipikus esküvőről álmodozós kislány. Persze unokatestvéremmel azért elszakítottuk nagymamánk egyik frissen mosott függönyét, mert szegény függöny mindenáron menyasszonyi ruha szeretett volna lenni, mi pedigmegsajnáltuk. Azóta is nagyon nevetünk a történeten, mert mai napig halljuk, ahogy keresztanyukánk szidja a mosógépet nagymamánknak: “ezek a mosógépek, mindent tönkretesznek”. Mi meg csak sunyin összemosolyogtunk, hogy “ezt megúsztuk”.
Szóval számomra csak a lánykérés után kezdődött igazán a tervezgetés. Álmodoztam én mindenféle esküvőről, azóta sem tudok szabadulni ebből a világból, mert teljesen elvarázsolt. Szerencsémre egy-egy kis szeletet kapok is belőle, mert vagy barátnőknek segítettem a dekorációban és a szerezésben, vagy tanúként álltam a sarat, sőt férjezett koszorúslány is voltam, de több fotózáson is volt szerencsém részt venni esküvői témakörben.
Nagyon tetszettek a kis létszámú kerti esküvők, de a hatalmas rokonság ezt eleve kizárta, arról nem is beszélve, hogy rengeteg barátunk van. Az első listán 160 vendég volt, végül 100 felnőtt és 20 gyerek vett részt a nagy napon… Annyi szeretetet kaptunk aznap, ami szinte elmondhatatlan, a mai napig könny csordul a szemembe még a gondolatára is. Külsőségeit tekintve csokibarna-rózsaszín színvilág volt, egy kis kövirózsával és csipkével fűszerezve. Nagyon sok mindent mi magunk készítettük, a meghívótól az ültetőkártyán át a köszönőajándékig. Az is kövirózsa volt, a Vaterán rendeltem meg a növénykéket, postán érkeztek egy dobozban :).
3. Miért tartottátok fontosnak azt, hogy összeházasodjatok?
Fontosnak fontos volt, de nem ezt a szót használnám. Sokkal inkább természetes volt számunkra. Mindketten keresztény családban nőttünk fel, így egyikünk számára sem volt kérdés, hogy szeretnénk-e esküvőt. Igazából teljesen véletlenül már a harmadik randinkon megbeszéltük, hogy hol lesz. Éppen arra sétáltunk, és végig sem gondolva, hogy esetleg ez félreérthető, mondtam Istvánnak, hogy “én ebben a templomban szeretnék férjhez menni”. Erre ő teljesen természetes módon rávágta, hogy „Rendben, de a te nagymamád fel tud menni a lépcsőn? Mert az enyém igen”.
Végül tényleg ott volt az esküvőnk, és számunkra igazán fontos volt Isten áldását kérni a kapcsolatunkra. A polgári is szép volt, azt az tette igazán gyönyörűvé, hogy a barátnőim (és egy barátom) énekeltek, miközben mi aláírtunk.
“Sokan kérdezték utána, hogy változott-e valami, és mindig megpróbáltam megfogalmazni, hogy mi az, ami változott, de szinte lehetetlen. Valami olyan hatalmas lelki kötődést adott számunkra, amire nincs kifejezés emberi szóval.”
4. Min változtatnál utólag, ha lehetne?
Hívnék videóst, aki a végén átad egy 3-5 perces kisfilmet. Vagyis trendi kifejezéssel nem is videóst hívnék, hanem cinematográfust. Odavagyok ezekért a kisfilmekért, és nagyon bánom, hogy a mi esküvőnkön nem volt.
Ezen felül… kevesebb pogácsát rendelnék. Történt ugyanis, hogy az étteremvezető azt mondta, hogy fejenként egy kiló pogácsát vigyünk. Kissé sokallottam, és nem csak én, az egész család, így gondoltam, elegendő lesz a fél kiló is. Gyanús kellett volna legyen, hogy a pékség furcsán nézett rám a rendelésnél… mikor pedig bevittük a helyszínre az étteremvezető közölte, hogy “De hát mondtam, hogy elég egy kilogr… akarom mondani 10 deka per fő.” Itt kicsit mérges voltam. De utólag nagyon vicces, hogy még a sógorom malackái is esküvős pogácsán éltek egy darabig.
Fotók forrása: Vásárhelyi Réka saját képei
5. Mit tanácsolnál azoknak a pároknak, akik éppen esküvő előtt állnak?
Először is, már a legelején tudatosítsák magukban, hogy aznap bármi történhet, semmi nem számít, csak a szerelmük, és higgyék el, sok minden meg is történik, arról viszont jó lesz mesélni később nevetve. Ehhez azonban az kell, hogy meg tudják élni a napot, a pillanata figyelve. Amikor valamin nagyon stresszelnek a szervezéskor, tegyék fel a kérdést: valaki fog erre emlékezni utólag? Én emlékszem, hogy más esküvőjén ez hogy volt? Ha a válasz nem, akkor érdemes elengedni, és hagyni, hogy alakuljon magától. Legyen egy-két markáns dolog, amit az elején lefektetnek, hogy ebből nem engednek, és azokból ne is engedjenek, minden mást azonban lehet rugalmasan kezelni. Ha az elején megvannak az alappillérek amit szeretnének, akkor ha az megvalósul, biztosan gyönyörű lesz az esküvő, mert a szerelem ami köztük van, és a szeretet amit a násznép ad (legyen az akármekkora), hozzáadja a többit.
Réka blogját ezen a linken tudjátok megnézni. Lájkold a Secret Stories Facebook oldalát, hogy mostantól még több titkos történetről értesüljaz esküvők világából!