Új sorozatunkban az egyházi esküvők különböző hagyományait vesszük soron. A katolikus esküvő szokásrendjével, a szertartás konkrét elemeivel, illetve az eskü szövegével kapcsolatban Henczel Szabolcs szanyi plébános segíti eligazodni a Secret Stories olvasóit.
A statisztikai adatok szerint hazánkban a római katolikus egyháznak van a legtöbb híve, éppen ezért a katolikus szertartás szerint megtartott esküvő is nagyon gyakori. „Sokan nem is feltétlenül vallásosságból, hanem a hagyománytisztelet miatt választják a templomi frigyet – és ezzel igazából nincs semmi baj, feltéve, ha átérzik az esemény emelkedettségét és jelentőségét” – mondja Henczel Szabolcs szanyi plébános. Vele beszélgettünk a katolikus esküvőről.
Kevés a megkötés
Azt illetően, hogy kinek részesülhet a katolikus esküvő szentségében, meglehetősen kevés a megkötés. Nem szükséges hozzá, hogy gyakoroljuk a vallást, de még a keresztség szentsége sem elengedhetetlen követelmény.
„Ideális esetben annak lehet a római katolikus egyház szertartása szerinti esküvője, aki maga is gyakorolja a vallást, meg van keresztelve, elsőáldozásban és bérmálásban is részesült, de fontos szemlélet, hogy ne zárjunk ki senkit, aki szeretné átélni a szentséget. Én pozitívumnak tekintem, ha valaki katolikus esküvőt szeretne annak ellenére is, hogy maga nem hívő katolikus.”
Az atya elmondása szerint sok pár van, ahol a két fél különböző vallású, ezt is tiszteletben kell tartani, ahogyan azt is, hogyha valaki csak a hagyománytisztelet miatt szeretné a templomi esküvőt. Azért azt kérik, hogy legalább az egyik fél legyen római katolikusnak keresztelve, és Henczel Szabolcs atya minden alkalommal alaposan elbeszélget a házasulandó párokkal a motivációjukról is.
„Ha azt látom, hogy valakinek semmi köze nincs a katolikus valláshoz, akkor kifejezetten indíttatást érzek arra, hogy megszólítsam, és elbeszélgessek vele az esküvői szertartás mélyebb értelméről is. Ha úgy érzem, hogy valakit valóban egyáltalán nem érdekel más, csak a külsőségek, vagy éppen csak egy rokonnak szeretne megfelelni, akkor nem vállalom az esküvőt, de ez nagyon ritka.”
Isten kezébe adod a szívedet
A házasulandó pár először jegyesoktatáson vesz részt, amelyen többek között a keresztény-katolikus házasság hitbéli alapjaival ismerkednek meg, és itt történik az esküvői szertartás főpróbája is.
„Amikor városi plébános voltam, akkor egy hat alkalmas jegyeskurzust tartottam, ahol hiteles, valódi házaspárok osztották meg a jegyben járókkal, hogy az ő családi életükben milyen konfliktusok merültek fel, és hogyan oldották meg azokat. Vidéken viszont azt tapasztaltam, legalábbis itt, a Rábaközben, hogy nagyon erős a családi minták befolyása, így sokkal kevésbé kell bemutatni egy fiatal párnak, hogy mivel jár egy házasság. Itt négy alkalommal szoktam találkozni a menyasszonnyal és a vőlegénnyel.”
Az első találkozás az ismerkedés, itt kerül szóba az, hogy miért szeretnének templomi esküvőt, hogy mik a hitbéli alapjaik. A második alkalommal a keresztény párkapcsolat ideáljáról beszélgetnek, a harmadik találkozáskor a házasság mint szentség kerül a fókuszba. Az utolsó alkalommal pedig elpróbálják a szertartást.
„Számomra nagyon fontos, hogy a menyasszony és a vőlegény érezzék a katolikus esküvő alatt, hogy egy fennkölt dolog részesei, és nem csak formaság, ami történik, hanem Isten kezébe adják a szívüket. Azt is fontosnak tartom, hogy ne intézményként lássák az egyházat, hanem éljék meg, hogy a plébános a házasságkötés után is gondoskodik róluk. Elengedni is úgy szoktam a párokat, hogy megkérem őket: ha válságba kerülne a házasságuk, előbb engem keressenek meg, ne a válóperes ügyvédet.”
Lehet-e szabadtéren a katolikus esküvő?
Katolikus esküvője csak annak lehet, akinek még nem volt – ezt szigorúan veszi az egyház, ahogyan az is fontos kitétel, hogy csak megszentelt helyen tartható meg a szertartás. Ez az utóbbi időben olykor igényel némi szervezést, hiszen egyre gyakoribbak a szabadtéri esküvők.
„Itt, Szanyban a Szent Anna-kápolnának van szabadtéri oltára, de olyan megoldás is lehetséges, hogy egy párt szűk körben megesketek a templomban, majd utána a szabadtéren, a vendégek előtt is tartunk egy informális szertartást, ahol mondok rájuk egy áldást. Tartottam már így esküvőt a szlovén tengerparton is.”
Az ifjú pár öltözékével kapcsolatban a katolikus egyház nem fogalmaz meg semmilyen kívánalmat, de Henczel atya azért úgy gondolja, a külső megjelenésünk kifejezi a belső hozzáállásunkat is.
„Azt szoktam mondani, hogy meztelenül születünk, és úgy is térünk vissza az Úrhoz, így nem szólok bele abba, hogyan öltözik fel egy pár az esküvőjére. Sok mindent láttam már, volt, hogy kifejezetten a hétköznapi viseletet követelte meg az esküvői meghívón a dresszkód, és én tiszteletben tartok minden ilyen kérést. Ugyanakkor szerintem jó, ha az öltözetünkkel is jelezzük, hogy az esküvő fontos, jó esbeten egyszeri alkalom az életünkben, amely kiemel minket a hétköznapok forgatagából.”
A katolikus esküvő elemei
Egy katolikus esküvői szertartás lehet nászmisés, vagyis szentmisével egybekötött, vagy szentmisén kívüli. „Manapság már inkább ez utóbbit preferálják a rövidsége miatt, de a mélyen vallásos párok szokták kérni a szentmisét.”
A szertartás első eleme a szülői áldás. Ekkor az örömapa az oltárhoz kíséri a menyasszonyt, leveszi a fátylat az arcáról, és az ujjával egy keresztet rajzol a homlokára.
„Ez egy nagyon szép momentum, mert benne van a biztos háttér, ahonnan jön a lány, és benne van az elengedés is.”
Ez egyébként nem kötelező eleme a katolikus esküvőnek, és a kísérő is lehet más: a keresztapa, az anya, de volt már olyan is, hogy Henczel Szabolcs kísérte a vőlegényhez a menyasszonyt, majd visszaállt az oltár mögé.
Ezt követi a bibliai tanítás, melynek során a násznép egy tagja olvas fel szakaszokat a Bibliából, az eskető plébános pedig azokhoz kapcsolódó tanításokat fogalmaz meg a pár jövőjével kapcsolatban.
„Én fontosnak tartom, hogy ne csak a párhoz, hanem az egész násznéphez szóljak, hogy ők is otthon érezzék magukat a szertartáson.”
A szándéknyilatkozat annak kinyilvánítása, hogy az ifjú pár szabad akaratából cselekszik, egymásnak örök hűséget fogadnak, és ígéretet tesznek arra is, hogy gyermekeiket római katolikus hitben nevelik fel.
A szertartás egyik legfontosabb eleme a menyasszony és a vőlegény kezének stólával való átkötése. Henczel atya szerint, bár a katolikus esküvő attribútumai országonként is eltérhetnek, a stóla mindenütt része a szertartásnak. A pár tagjai ekkor mondják ki azt is, hogy „Isten szent színe előtt feleségül veszlek, illetve Isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád”.
„Nagyon sok olyan látszólagos külsősége van a szertartásnak, amelyek valójában mély belső tartalmat hordoznak. A stóla is ilyen, mert nemcsak azt jelképezi, hogy a pár élete összeköttetett, hanem a papi hatalmat is, amely mindenkit megillet a keresztség révén. Az esküvő során menyasszony és vőlegény is gyakorolják ezt a hatalmukat, így tulajdonképpen nem is az eskető pap, hanem ők maguk ajándékozzák meg egymást a házasság szentségével”.
Kiegészítő szertartás
Magyarországon a katolikus esküvőnek van még egy gyakori kiegészítő szertartása, melynek során a pár egy keresztet a kezében tartva, egy archaikus szöveg kíséretében esküszik egymásnak holtomiglan-holtodiglant. Ennek szövege a következő:
„Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária, hogy a jelenlévő N-t szeretem, szeretetből veszem feleségül/szeretetből megyek hozzá feleségül, Isten rendelése szerint, az Anyaszentegyház törvénye szerint, és hogy őt el nem hagyom holtomiglan, holtáiglan semmiféle bajában, Isten engem úgy segéljen.” (Forrás itt)
Henczel Szabolcsnál ez még kiegészül egy igencsak különleges dologgal: „Minden évben elmegyek Rómába zarándoklatot vezetni, ahol a pápai audiencián megkérem a Szentatyát, hogy áldja meg a Vatikánban vásárolt fakeresztjeimet. Itthon egy ilyen megáldott keresztre esküszik a pár, amelyet a szertartást követően nekik is ajándékozok. Hiszek benne, hogy ez ad egyfajta plusz erőt a házasságukhoz.”
Az esküvő egyik utolsó momentuma a gyűrűk megáldása. A karikagyűrűt, melynek nincs kezdő és végpontja, ezáltal az örök hűséget szimbolizálja, megáldja a pap, majd a vőlegény és a menyasszony egymás ujjára húzzák.
Henczel Szabolcs gyakorlatában ezt követi a nászáldás, amely alapvetően olasz szokás: ilyenkor az ifjú házasok letérdelnek, a pap pedig beteríti őket a palástjával, ezzel azt jelképezve, hogy az egyház védőburkot von köréjük. A férj és feleség is külön-külön megáldja egymást, majd elhangzik egy Miatyánk. Ha kérte a pár, akkor ezután következik a szentmise, ha nem, akkor lehetőség van áldozni azoknak, akik voltak elsőáldozók és bérmálkozók. Az utolsó momentum pedig, amikor az atyával együtt a kivonulnak a friss házasok a templomból.
Egy kis közösségben élő plébánosnak itt még nem ér véget a dolga. Henczel Szabolcsot is gyakran meghívják a lakodalomba, hogy elmondja az asztali áldást, de sokáig nem szokott maradni, és szerencsére annyi az esküvő, hogy mindegyiken nem is tudna megjelenni: „Nem örülne a kardiológusom, ha nyaranta az összes lakodalmon részt vennék” – mondja nevetve.
Korábbi cikkeink a témában:
- Mázál Tov – Így zajlik egy zsidó esküvő – Kattints ide a cikkért!
- Egyházi esküvő – 20 tanács, hogy megéld és a fotókon is jól mutass
- “Csak a papírért tényleg nem érdemes” – A rítus ereje a házasságkötésben
- Dr. Almási Kitti: Akik boldog házasok, azok nem kérkednek vele
- 10 jel, amiből tudhatod, hogy ő az igazi
- Kövess minket az Instagramon és a Pinteresten is!
