A református esküvő menetrendje: "Isten színe előtt kezét fogom"

A református hitben megtartott esküvői szertartás nincs szigorú szabályokhoz kötve, de az fontos, hogy a házasulandók valóban értsék, mit jelent Isten áldását kérni a frigyükre. A házasság jelentőségéről, lényegéről és a református esküvő részleteiről beszélgettünk Czakó Zoltánnal, a Pasaréti Református Gyülekezet lelkészével.

„Én még nem utasítottam el egyetlen párt sem, aki a mi templomunkban akart megházasodni – mondja Czakó Zoltán, hozzátéve, hogy bár a gyülekezetük bibliai, tehát konzervatív gyülekezet, népegyházként feladatuk az is, hogy a körzetükbe tartozó lakosok esküvőit és temetéseit is vállalják.

Természetesen más körzetből is jöhetnek ide esküvőt tartani, és az sem elvárt feltétel, hogy ennek vagy bármely más református gyülekezetnek tagja legyen a pár, de ideális esetben legalább a férj vagy a feleség református vallású. Czakó Zoltán mindig alaposan elbeszélget a házasodni kívánok motivációiról is. „Ha úgy látom, hogy nincs semmilyen konkrét kötődésük az egyházhoz, akkor mindig megkérdezem tőlük, miért fontos nekik, hogy református hitben házasodjanak össze. Sokszor a család akarja ezt, és ezzel sincs feltétlenül nagy baj, de ilyenkor is nagyon fontos, hogy ismerjék meg, a református vallás milyen jelentőséget tulajdonít a házasságnak.”

A házassági szándékot három-négy hónappal a tervezett szertartás előtt ajánlott bejelenteni, különösen azokban a hónapokban, amikor gyakoribbak az esküvők. A legnépszerűbb nap a szombat, de bármelyik napon lehet esküvőt tartani, kivéve az egyházi ünnepeket és azokat a napokat, amelyeken valamilyen gyülekezeti esemény van.

A lelki felkészülésre helyezik a hangsúlyt

A szertartást jegyesoktatás előzi meg, amely alapvetően öt alkalmas beszélgetés szokott lenni, de ez nincs kőbe vésve. Van olyan pár, aki csak két alkalommal vesz részt rajta, és vannak, akikkel akár hétszer is találkozik a lelkész. Sok múlik azon, hogy a pár jár-e gyülekezetbe, ismerik-e a szentírást, bibliai igéket, ahogyan azon is, hogy az egybekelés igénye az egymás iránti erős elköteleződés nyomán született-e.

„Természetes, hogy amikor az ember szerelmes, akkor egy rózsaszín köd ereszkedik rá, de azt is tudjuk, hogy manapság nagyon sok házasság felbomlik, ezért elengedhetetlen, hogy beszélgessek a párral arról, tudják-e, mit vállalnak, hogy mit jelent Isten igéje szerint a házasságban való elköteleződés” – mondja Czakó Zoltán.

A lelkész szerint még sok vallásos ember sem tudja, hogy Jézus szerint sem való mindenkinek a házasság. „Pál apostol is nőtlen volt, az ő elhivatottsága és vándorló-hittérítő életmódja talán nem is tette volna lehetővé, hogy jó férj lehessen. Néha azt látom, hogy embereket belehajszolnak a házasságba a rokonok, a környezetük, és nem valódi meggyőződésből, a másik iránti feltétlen szeretetből és élethosszig tartó elköteleződési igényből döntenek amellett, hogy összeházasodjanak.”

Czakó Zoltán ezért különös hangsúlyt helyez arra, hogy beszélgessen a párral arról, számukra mit jelent az, hogy a másikat sem egészségben sem betegségben, sem boldog, sem boldogtalan állapotában holtáig el nem hagyják.

„Az nem baj, ha valaki ettől egy kicsit megijed, mert akkor végig gondolja a motivációit a házasságra és az érzéseit a másik felé. Valójában a házasság arról szól, hogy mi az, amit én tudok adni a másiknak – tehát az a jó, ha nem magamra fókuszálok, hanem a másikra. Hiszen, ha mindkét fél ezt teszi, akkor mindkettő boldog lesz. A jó házasságban mindkét fél nyitott és figyelmes a másik problémáira és nehézségeire is. A házasságban is fontos Jézus tanítása: úgy cselekedjünk, ahogyan szeretnénk, hogy velünk cselekedjenek.”

A jegyesoktatáson a lelkész tehát egy lelki gondozói szerepet is vállal, szóba kerülnek a házasság praktikus velejárói is, a várható nehézségek, potenciális krízisek, illetve azok lehetséges megoldásai is. A jegyesoktatáson Czakó Zoltán általában Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelét szokta felolvasni, és házi feladatnak is föladja a párnak, hogy gondolkozzanak, beszélgessenek róla otthon. A lelkész fontosnak tartja, hogy minden párral kialakuljon egy személyes kapcsolata az esküvő előtt.

„Ha nem járnak a gyülekezetbe, akkor bátorítom őket, hogy jöjjenek el, később, a házasság után pedig a házas körök egyikéhez is csatlakozhatnak. Itt házaspárok beszélgetnek egymással, megvitatják a Bibliát, az életben felmerülő problémáikról és azok megoldási lehetőségeiről is beszélgetnek, ez nagyon hasznos lehet a fiatal párok számára is.”

Fotó: Petrilla Photography, Ruha: Daalarna

Isten áldását kérik a házasságra

A református hitben a házasság a polgári szertartással válik érvényessé, a templomban erre kérik Isten áldását. Van, hogy rögtön az anyakönyvvezetőtől mennek a templomba a párok, de van, hogy egy hét, vagy akár egy hónap is eltelik a két szertartás között. Sőt, Czakó Zoltán olyan házaspárt is ismert, akik negyven éves házasságukra kérték az áldást, mielőtt egyikük kórházba került. „Fontos, hogy a pár tagjai tudják, értsék, mire kérik Isten áldását, hogy ez ne csak egy formaság legyen, hanem valódi tartalmat kapjon. A jegyesoktatáson arról is beszélünk, hogy az áldás támogatást is nyújt számukra. Ha később egy krízist tapasztalnak a házasságukban, akkor nem maradnak ezzel egyedül, kérhetik Isten segítségét. A komolyan vett házassági ígéret erőt ad a későbbi problémákkal való megküzdéshez is” – mondja.

A református esküvő szertartásában nincs kötött menetrendje a templomba érkezésnek sem. Vonulhat együtt a pár, de külön, szüleik kíséretében is mehetnek. „Ha a pár nem dönt másképp, akkor eléjük megyek a templomajtóba, és együtt vonulunk az Úr asztalához; a pár kézen fogva, hiszen már hivatalosan házasok, mögöttük pedig a násznép.”

Ezt követi egy ének, amelyet a lelkész ajánlása nyomán a pár választ ki maga számára, majd jön az igehirdetés. Erről már a jegyesoktatáson lehet beszélgetni a párral. Ha a gyülekezetbe járnak, akkor a lelkésszel megbeszélhetik, melyek azok a bibliai idézetek, amelyek megszólítják őket, amelyek a házasságukra nézve fontosak, amiket magukkal tudnak vinni, hogy erőt adjanak nekik a későbbiekben. Ezeket a lelkész felolvassa, elmagyarázza, mit akar üzenni velük Jézus. Ezt követi a református szertartás legkötöttebb része.

„Megkérem a párt, hogy álljanak fel és fogják meg egymás kezét, majd mondják el a házassági esküt, más néven fogadalomtételt.”

Ennek egy előre meghatározott szövege van, amely két ponton eltér, attól függően, hogy éppen a férfi vagy a nő mondja, de mindig a férfi kezdi:

Én… esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy …*-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt (vagy: megyek hozzá), Isten törvénye szerint feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője (vagy: segítőtársa) leszek. Isten engem ebben megsegítsen. Ámen.

Az eskütételt egy imádság követi. Ha a férj vagy a feleség gyülekezeti tag, akkor ő is mondhatja az imát, ha nem, akkor a lelkész imádkozik. Ha a pár szeretné, akkor ez után felhúzhatják egymás ujjára a gyűrűt, majd a gyülekezet Isten áldását kéri a házasságra. A szertartás végén pedig házaspár emléklapot kap a református hitben megköttetett esküvőről. Ha gyülekezeti tagok, vagy annak idején az ifjúsági gyülekezetbe jártak, akkor szokás az is, hogy a gyülekezet vagy az egykori ifi tagok köszöntik őket egy énekkel a szertartás követően.

Ezt követően már kötetlenebb a szertartás menete, akár már a templomban kaphat eligazítást a násznép arról, hogyan alakul a lakodalom további programja, de az fontos, hogy az Úr házában kellő tiszteletet mutasson a násznép is, és a vőfély semmiképpen se itt kezdje el szórni a pikáns poénokat.