Orsi több mint három éve a Daalarna munkatársa, az ő közreműködésével készülnek a menyasszonyi ruhák kézi varrásai és díszítései. Gondolkoztatok már azon, hogy vajon milyen lehet, amikor egy Daalarna munkatárs férjhez megy? Orsi tavaly nyáron kimondta a boldogító igent vőlegényének, Zsoltinak, úgyhogy interjúnkban alaposan kifaggattuk az esküvőről, az előkészületekről és természetesen a Daalarna ruháról, amit a nagy napon viselt.
Mióta dolgozol a Daalarnánál? Mesélsz arról, hogy pontosan mi a feladatköröd, mit csinálsz nap mint nap, hogy a Secret Stories olvasói is kicsit jobban beavassuk?
2014 szeptemberében kezdtem el a Daalarnánál dolgozni. A kézi varrásokkal, díszítésekkel foglalkozom, mint például gyöngyözés, csipke applikációk, kristálydíszek. A ruhadarabokon kívül a kiegészítőket is általában én készítem: az öveket, fátylakat, fejdíszeket és az ékszereket. Szóval a tüllöktől a csipkéken keresztül a kristályokig sok mindennel foglalkozhatok, sok mindenkivel együttműködve.
Egy nap átlagosan hány darab menyasszonyi ruha megy át a kezeiden?
Már nem minden darabot én varrok végig, mert ahogy bővült a cég, lettek kézi varró kolléganőim, de minden díszítést én felügyelek, így minimum a kezdeteknél és az ellenőrzésnél minden darab megfordul a kezemben. Főszezonban napi 10-20 ruhával is foglalkozom.
Egy-egy darab többször is hozzám kerül, akár hónapokon keresztül is dolgozom rajta, mert az első ruhapróba előtt és a próbák között is foglalkozom velük, hiszen a menyasszony elképzeléseinek megfelelően változhat a minta és így alakul ki a kész, személyre szabott ruhadarab.
Így egy nap alatt vannak olyan ruhák, amikkel csak fél óra munkám van éppen, és vannak, amiken akár hét órán keresztül folyamatosan ügyködöm.
Képek a Daalarna műhelyéből, Fotók: Kondella Misi
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Az egyik dolog, amit szeretek a munkámban, hogy változatos. Rengeteg fajta alapanyaggal, szebbnél szebb csipkékkel foglalkozom. Az új kollekciók textiljeivel kapcsolatban is egyedi, friss varrási eljárásokat próbálhatok ki. A kollégák közül sok mindenkivel kell összedolgozni, mindig mással kell egyeztetni.
A másik kedvencem a Swarovski gyöngyök felvarrása, ami ellentéte a változatosnak, mert akár órákon keresztül tart egyetlen öv kigyöngyözése, még is ez a munkafolyamat az, amit talán legjobban kedvelek.
Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hiszen nap mint nap csodás esküvői ruhák között dolgozol: gondolkoztál-e a lánykérés előtt már arról, hogy milyen ruhát szeretnél majd magadnak a nagy napra? Volt bármilyen elképzelés a fejedben?
Természetesen rengeteget álmodoztam előre, de hát ki ne tenné ilyen ruhadarabok között. Igazából rengeteg fazonnal eljátszottam gondolatban, hogy hogyan állna rajtam. Annyira nagy a választási lehetőség, hogy túl sok mindenbe beleszerettem és rengeteg csipkével kapcsolatban kijelentettem, hogy abból lesz a ruhám. A fazonról azért tudtam, hogy puhatüllös szoknyát szeretnék, mert a stílusomhoz az illik.
Te tudod, hogy kik készítik a ruháidat? Cikkünkben még több Daalarna munkatárs munkájába beavatunk titeket.
Hogyan és mikor kérték meg a kezedet? Milyen élményeid vannak a lánykérésről?
A lánykérés, 2016-ban, egy februári napon történt. Rengeteget járunk kirándulni és természetesen a vizsla kutyánk is mindig velünk tart. Aznap is túrázni indultunk és egy közeli hegycsúcs volt a célunk, de valamiért fáradtabb voltam, többször is vissza akartam fordulni. Zsoltimnak folyamatosan noszogatnia kellett, hogy ha már elindultunk menjünk végig. Amikor a hegycsúcs közelébe értünk, azt javasolta, hogy játsszunk a kutyával behívósat, így én felfutottam a csúcsra ő meg lent maradt a kutyával. Annyit láttam csak, hogy a nyakörvet igazgatja és nem értettem, mit csinál ennyi ideig. Aztán amikor végre hívhattam Molly kutyát, észrevettem, hogy egy kis tasak van a nyakába kötve, de még mindig nem sejtettem semmit.
Kinyitottam a tasakot és megláttam a gyűrűs dobozt. Na akkor végre leesett, hogy mi történik és egyből elkezdtek potyogni az örömkönnyeim és alig tudtam kivenni a csomagocskát. Valahogy az idő is lelassult, mert közben Zsolti is ott termett mellettem és megkérdezte, hozzá megyek-e. Csak annyit sikerült zokogva kinyögnöm, hogy: Persze! Utána a hihetetlen nagy örömtől minden fáradságom elszállt és nem akartam lemenni a hegyről, mindenféle kalandos, hosszú kerülő utakon mentünk ki az erdőből, mert annyira jól éreztük magunkat. Végül rettenetesen koszosan és több órányi késéssel, de fantasztikusan boldogan értünk haza.
Zsolti zseniálisan jól kitalálta a lánykérést, ennél szebbet el se tudnék képzelni. Ott fenn csodás kilátás van, gyönyörű a táj és az, hogy Mollyt is bevonta, még jobbá teszi. Azóta is úgy gondolok a hegyre, mint valami misztikus helyre. 🙂 Nagyon köszönöm neki, hihetetlenül jól éreztem magam aznap.
Hogyan szerveztétek meg az esküvőt és milyen esküvőt álmodtatok meg magatoknak?
Én nagyon szeretem megélni mindig az oda vezető utat is, ki akartam élvezni a tervezgetést, úgyhogy lassan szerveztünk, sok mindenen elgondolkodtunk, mire minden körvonalazódott. Voltak feladatok, amiket felosztottunk, de mindig mindent megbeszéltünk.
Amiben először megegyeztünk, az volt, hogy szabadtéri esküvőt szeretnénk, mert a természet mindkettőnkhöz közel áll. A másik fő szempontunk az volt, hogy ne legyen túlzsúfolva az esküvőnk napja. Ne kelljen rohangálni egyik feladattól a másikig és a vendégeknek ne kelljen ránk túl sokat várakoznia. Végül a polgári szertartást már május 20-án megtartottuk szűk családi körben és június 10-re tettük a templomi esküvőt és az utána lévő partit.
Mindketten svábok vagyunk és mindketten pilisszentivániak. Így szempont volt, hogy a hagyományainkból valamennyit megtartsunk, de nem akartunk jellegzetes, nagy sváb hochzed-et (lagzit) csinálni. Abban biztosak voltunk, hogy a környéken szeretnénk tartani.
Volt még egy alapvető dolog: mindketten Erdinger fanclub tagok vagyunk, ezért mindenképpen szerettük volna, hogy jó német sörök legyenek az esküvőn. A díszítést és a meghívókat magunk csináltuk, leginkább provence-i stílusúként tudnám jellemezni, mert a levendula használata és a szabadtér egyértelmű volt.
Végül össze kellett hozni a hagyományosat az újszerűvel, és a levendulát a német sörrel, de sikerült kialakítani egy olyan képet, ami mindkettőnknek tetszett.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Az teljesen egyértelmű volt, hogy a pilisszentiváni katolikus templomban legyen a szertartás. Az esküvői parti helyszínével kapcsolatban, miután beláttuk, hogy a saját kertünk nem felel meg, a helyi tájház udvarát választottuk. Ez volt az első helyszín, amit megnéztünk, hatalmas fedett terasza van és mellette nagy zöld terület, közel van a templomhoz: nem kellett tovább keresnünk. A teraszon bőven volt hely a táncoláshoz, a gerendás tetőszerkezetet és a régi kutat látva a díszítésbe is bele passzolt. A gyerekek pedig nyugodtan játszhattak a hatalmas udvaron. Egyszerűen tökéletes volt.
Hogyan választottad ki a Daalarna ruhádat a nagy napra? Biztosan érdekes élmény lehetett, hogy a saját munkatársaiddal próbálhattad a ruhádat. 🙂
Mivel nagyon sok csipkébe szerelmes voltam, nem tudtam magamtól kitalálni, hogy melyik lesz a legjobb. Mikor a szalonban elkezdtem próbálni, Kata sokat segített, hogy mi áll jól és mi nem, úgyhogy a csipkét vele együtt tudtam kiválasztani. A puhatüll szoknyáról bebizonyosodott, hogy jobban áll, mint bármelyik másik, úgyhogy az maradt az elképzelésemnek megfelelően. Abban pedig végig biztos voltam, hogy kigyöngyözött ruhát szeretnék, mert ez a technika annyira a szívemhez nőtt a munkám során.
Amikor már a saját ruhámat próbálhattam, az először nagyon furcsa volt. Munka közben egyszer csak felálltam és átsétáltam a próbahelységbe.
Így eleinte nem volt meg a menyasszonyos hangulatom sajnos, de aztán ahogy Mariann és Kata foglalkozni kezdett velem, feloldódtam. Amíg rám igazították a ruhát, az összes többi kolléganő az ajtóban várt, hogy végre láthassanak, úgyhogy végül egy kb. 15 fős ruhapróba lett belőle. Olyan volt, mintha mind a koszorúslányaim lennének, nagyon jókat nevettünk, még a nagy bevonulást is eljátszottuk az üzletben. Szerintem már senki nem érezte úgy, hogy a munkahelyén van, szerencsére addigra már én sem. Minden egyes próbánk ilyen össznépi volt, hihetetlenül vidám hangulatban.
Volt esetleg olyan része a ruhának, amit te magad készítettél?
Voltak, akik figyelmeztettek arra a babonára, hogy nem szabad saját magam készíteni az esküvői ruhámat, de szerencsére nem vagyok babonás. Természetesen a gyöngyözéseket a dekoltázson és az övön magamnak csináltam. Nagy áhítattal vettem elő és tettem az asztalomra a ruhám, sokkal nagyobb izgalommal álltam neki, mint eddig bármelyik darabnak, szuper érzés volt a sajátomon dolgozni.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Mindenkinek nagyon tetszett a ruhám, mindenki azt mondta, hogy teljesen nekem való. Nagyon jól esett, hogy külön kiemelték, hogy a gyöngyözés mennyire szép rajta. A férjem nagyon meglepődött, hogy nem nagy tüllszoknyásat választottam. Azt mondtam neki, az esküvő előtt, hogy nem tudnék benne biciklizni, ezzel hárítva azt az ötletét, hogy tandem biciklivel érkezzünk a templomhoz. 🙂 Örülök, hogy így még jobban meg tudtam lepni, szerinte is gyönyörű voltam benne, a tekintete, mikor meglátott mindent elárult.
Ahogy a képeket nézegetem, látom, hogy fontos volt nektek a különféle esküvői hagyományok megőrzése is. Mesélsz arról, hogy milyen szokásokat elevenítettetek fel a nagy napon?
Az esküvő első részénél tartottuk meg főleg a hagyományokat. Például, hogy én a szüleimnél készülődtem és Zsolti a családjával eljött értem kikérni. Utána mentünk együtt a templomhoz. A templomnál a várakozó vendégeknek és a nézelődőknek sütemény és bor lett felszolgálva. A tánccsoport hagyományos sváb népviseletben sorfalat állt a be és kivonulásnál.
A zenét egy sváb zenekar szolgáltatta végig. Már mielőtt a templomhoz értünk volna játszottak a várakozóknak, a szertartás után zenés menetben vonultunk a parti helyszínére és ott is egy ideig hagyományos polka és keringő szólt.
A zene és a tánc nálunk a hagyomány fontos része, mindketten úgy nőttünk fel, hogy otthon sváb zene szólt és a családunk megtanított minket táncolni. Egyébként pont egy tánccsoportban ismerkedtünk meg és jelenleg a solymári német nemzetiségi tánccsoportban táncolunk mindketten. Az egész tánccsoportot meghívtuk az esküvőre, és a családjainkból is mindenki táncos lábú, úgyhogy fontos volt a táncparkett. A többi hagyományos dolgot, a játékokat és a vacsorával kapcsolatos hagyományokat el is hagytuk, hogy ne törjék meg a buli menetét és mindenki sokat táncolhasson.
A süteményekkel kapcsolatos hagyomány, hogy a tortán kívül az összes süteményt a családtagok és a barátok készítették és hozták az esküvőre. Búcsúcsomag is mindenkinek ezekből a süteményekből volt összeválogatva.
Hagyományos menyasszonyrablás is volt az est folyamán, bár az nem rajtunk, hanem a vendégeken múlt, nagyon szórakoztató volt.
A koszorúslányaid különleges viselete hogyan jött?
A tánccsoportunkban az a hagyomány, hogy sváb népviseletben sorfalat állnak a táncosok a templom előtt és zöld ágakból kaput tartanak. Ez a viselet egészen pontosan a solymári sváb népviselet.
Milyen volt az esküvő, milyen emlékeid vannak róla?
Amíg még csak otthon készülődtem, Zsolti nem volt velem és mivel nagyon izgulós vagyok, eléggé féltem nélküle. Az eső is eleredt párszor, úgyhogy a pániksírásom miatt többször ki kellett javítani a sminkemet. Amikor a kikérőn végre megláttuk egymást, onnantól már nyugodtabb voltam, mert már együtt mehettünk a templom felé.
A templomi szertartásra szinte mindenki el tudott jönni, úgyhogy óriási tömeg fogadott minket a főtéren és ez nagyon jól esett, addigra a nap is sütött, úgyhogy már, akkor csodásan éreztem magam. Maga a szertartás nagyon meghitt volt és felemelő, számomra a templomi esküvő az igazi, úgyhogy csak ez után éreztem igazán, hogy házasok vagyunk, elválaszthatatlanul!
Az esküvő buli része nagyon felszabadult volt nekünk is és a vendégeknek is. Biztosítottunk egy szobát ahol át lehetett öltözni, mert előre szóltunk mindenkinek, hogy egy laza kerti-parti hangulatot szeretnénk csinálni a szabadban. A vacsora is ennek megfelelően többféle grillételből állt, sörcsapok voltak felállítva a kedvenc német söreinkkel. A hatalmas füves udvarra a gyerekeknek készítettünk játékokat, így ők is jól szórakozhattak. Éjszaka kicsit hűvös lett, de mivel mindenki táncolt, nem fázott senki. Azt hiszem pont olyan volt, minden, mint ahogy elképzeltük.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a lagzi?
Az Ungarndeutsche Jungs zenekar zenélt, ők egy sramli zenekar, de különösen sokféle zenét játszanak, úgyhogy a polkától a rock and rollon át a modern pop slágerekig mindenre tudtunk táncolni. A zenészek mindig figyeltek, hogy éppen milyen kívánságok vannak, milyen hangulatban halad a buli és ennek megfelelően választottak zeneszámokat, igazán sokrétűek. Hajnalig tartott a buli és rendkívüli élmény volt, hogy az idősebbek is sokáig velünk szórakoztak.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Az egyik ilyen, amikor a kikérőn megpillantottuk egymást, vagy mikor odaértünk a templomhoz és megláttuk, hogy mennyire sokan várnak ránk. A templomban maga a szertartás is csodálatos volt. A menyasszonyi csokor eldobása is nagyszerűen sikerült, mert az a lényege a hagyomány szerint, hogy aki elkapja annak lesz legközelebb az esküvője. Az enyémet a húgom kapta el és neki pont a mienk után egy hónappal következett az esküvője.
Mi volt a legszebb élményed?
Nagyon nehéz egyet mondani, mert minden fantasztikus volt. Ami nagyon megmaradt bennem, amikor mindenki körbetáncolt minket, mi a kör közepén összeölelkezve táncoltunk és körülöttünk az összes barátunk és a családtagjaink, mindenki nevetve és énekelve.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Néhány barátunk nem igazán táncolós típus. Tartottam tőle, hogy, ha rajtuk kívül mindenki ropja, ők jól érzik-e majd magukat? Felesleges volt félnem, a hangulat őket is magával ragadta, úgyhogy ők is a táncparketten pörögtek, forogtak.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Rossz emlékem nincs, annyit változtatnék, hogy a parti részen nem volt fotósunk, így nincs róla elég képünk.
Esküvői szolgáltatók Orsi és Zsolti nagy napján:
Fotó: Tagscherer Tina
Kreatív fotózás: Májki Photo
Menyasszonyi ruha: Daalarna
Helyszín: Pilisszentiváni Katolikus Templom, Tájház
Catering: Venezia Ristorante
Menyasszonyi csokor, templomdíszítés: Virág Galéria, Pilisszentiván
Zene: Ungarndeutsche Jungs
Torta: Csillám Torta, Pilisszentiván
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, kattints! A Daalarna legújabb, 2018-as esküvői kollekciója, az OCEAN már próbálható a Daalarna budapesti showroomjában. Időpont-foglaláshoz kattints ide az elérhetőségekért.
