Móni és Robi mesébe illő helyszínen, a péceli Ráday-kastélyban mondta ki egymásnak a boldogító igent, a kreatív fotóik pedig a Bory-várban készültek. Ennek apropóján természetesen hercegnőhöz méltó Daalarna ruha dukált a nagy napra, amelyet Móni pink kiegészítőkkel tett még izgalmasabbá. Az alábbiakban a menyasszony részletgazdag és izgalmas beszámolóját olvashatjátok az álomesküvőről.
A love story
Egy buliban találkoztunk. Aznap egy hosszú és fárasztó vizsgán voltam túl, ami nem igazán úgy sikerült, ahogy szerettem volna, úgyhogy nem szívesen mozdultam ki otthonról. Barátnőm (aki többek közt azért lett a tanúm, mert ha ő nincs, nem is találkozunk) mégis rávett, hogy menjek el vele és a csoporttársaival bulizni, hogy addig is ismerkedjek és ne rossz szájízzel zárjam a napot. Mivel előtte alig három héttel jöttem ki a kórházból, ahol szívizomgyulladással kezeltek, nem igazán szabadott volna buliznom, mert ez elég komoly betegség, egy évig nem sportolhattam, gyógyszereket kellett szednem, kímélnem magam. Így nem volt meglepő, hogy kb. 10 perc tánc után kifáradtam, le kellett ülnöm.
Robival már előtte is felfigyeltünk egymásra, nagyon szimpatikus volt, így örültem, hogy rögtön leült mellém és elkezdtünk beszélgetni.
Mondtam is neki később, hogy szerencse, hogy épp akkor voltam beteg, mert buliban nem vagyok az az ülős-beszélgetős fajta, hanem inkább az, aki áttáncolja az éjszakát. Úgyhogy örülök, hogy így alakult, mert így volt alkalmunk ismerkedni. Bár olyan volt, mintha már régóta ismernénk egymást, mindenről el tudtunk beszélgetni, szimpatikus volt, hogy ő is túl volt már egy hosszabb kapcsolaton, plusz mellette igazán önmagam lehettem és még tetszett is neki .
A lánykérés
A lánykérés előtt folyamatosan puhatolózott, hogy rájöjjön, milyen gyűrűnek, milyen lánykérésnek örülnék, nagyon aranyos volt. Mindig mutatta, ha valamelyik ismerősének megkérték a kezét és kérdezte, tetszik-e a gyűrű, hogy felmérje az ízlésemet. Ugyanígy mesélte a lánykérős történeteket, hogy tudja, én minek örülnék. Még régebben mondtam neki, hogy kiskorom óta szeretnék eljutni Korfura, így a helyszín adott volt. Illetve beszéltük, hogy egyikünknek sem jön be a nagy felhajtás közepette megejtett lánykérés, hiszen szerintünk ez csak két emberre tartozik.
Nagyon boldog voltam, hogy mindent, amit mondtam, megjegyzett és szem előtt tartott, mikor kitalálta, hogyan teszi fel a nagy kérdést.
Szóval elutaztunk Korfura, Sidarira, ott pedig béreltünk egy motorcsónakot, amivel elmentünk a Canal D’Amourhoz is. Majd, amikor már nem volt senki a közelünkben, akkor letérdelt és megkérte a kezem. Arról fogalmam sincs, miket mondott, annyira zavarban voltam örömömben és a hullámok is hatalmasak voltak ide-oda dobálták a csónakot, már kezdtem félni, hogy beleesünk és elvesztem majd a gyűrűmet. Egyébként egy picit sejtettem, hogy ez fog következni, mert annyira furán viselkedett. Látszott, hogy nagyon izgult, de minden tökéletes volt.
Az ideális esküvő
Mindkettőnknek fontos szempont volt, hogy bensőséges, kis esküvőnk legyen. Itt sem szerettünk volna nagy felhajtást, túlköltekezést illetve az volt a legfontosabb, hogy azokkal az emberekkel vegyük körbe magunkat, akiket igazán szeretünk és akik örülnek az örömünknek. Lényeges volt még számunkra, hogy mi írjuk meg a fogadalmunkat, amit a gyűrűk felhúzása előtt mondtunk el egymásnak.
Az esküvő helyszíne
A helyszínt én javasoltam, számomra nem is volt kérdés, hogy ha egyszer férjhez megyek, akkor a péceli Ráday-kastélyban fogok és szerencsére Robi is nyitott volt rá. A helyszín nekem egyrészt azért jelent sokat, mert az összeköltözésünk előtt Pécelen laktam, a kastély közelében, a szomszéd néni pedig ott dolgozott ápolónőként, amikor a kastély még kórházként funkcionált. Így kiskoromban a testvéremmel és a szomszéd gyerekekkel sokszor beszöktünk a kastély kertbe játszani. Ilyenkor húgommal felvettük a legszebb ruhánkat és hercegnőnek képzeltük magunkat. A ruha terén az ízlésem mit sem változott, és a kastély iránti rajongás is megmaradt. 🙂
Amikor pedig megláttam a Daalarna oldalán a Belle kollekció képeit, amit a kastély dísztermében fényképeztek, már biztosan tudtam, hogy itt szeretném kimondani az igent. A fekete-fehér freskókba beleszerettem.
Esküvőszervezés – az első lépések
Kb. egy évvel a nagy nap előtt már elkezdtük a szervezést, hiszen a minőségi szolgáltatókat már nagyon korán lefoglalják, nem akartunk lemaradni. Először az anyakönyvvezetővel beszéltünk, majd lefoglaltuk a kastélyt és az éttermet. Ez után következett a fotós, mert számomra ez volt az egyik legfontosabb, hogy tökéletes képeink legyenek, hiszen egy életen át fogjuk őket nézni. Akinek nagyon tetszettek a képei sajnos eléggé tele volt már, így maga helyett ajánlotta az egyik jó barátját, így jutottunk el Szabihoz, aki már első perctől kezdve nagyon szimpatikus volt nekünk és a képei is gyönyörűek voltak, nagyon megfogott minket, mennyire természetesek, életvidámak. Úgyhogy hamar eldőlt, hogy őt szeretnénk felkérni.
A menyasszonyi ruhát már szintén korán, tavaly nyáron elkezdtem kutatni, mert alacsony menyasszony révén tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, végül novemberben mondtam igent a csodaszép Daalarna ruhámra.
Úgyszintén még tavaly nyáron nekiálltunk ceremóniamestert és DJ-t keresni, de valahogy senki nem volt szimpatikus, ajánlás nélkül pedig nem is nagyon mertem dönteni. Ekkor megláttam, hogy egy nagyon kedves volt kollegám esküvői DJ-ként is dolgozik, felvettem vele a kapcsolatot és kiderült, hogy a ceremónia mester feladatait is tudná vállalni, ezért mindkét pozícióra őt kértük fel, hiszen ki tudná jobban levezényelni az esküvőt, mint egy jó ismerős.
Ami nagyon az utolsó pillanatra maradt az Robi ruhája volt, így annál éppen, hogy időben adtunk még le a rendelést, hogy elkészüljön, de nagyon profi szabóval dolgoztunk, így tökéletes lett. Illetve a virágok és a dekor volt még az, amit csak egy hónappal az esküvő előtt rendeltünk meg, de örültem, hogy vártunk vele, mert nagyon jó virágost találtunk, aki minden kérésünket teljesítette a dekoráció terén is.
A meghívók
Mikor a meghívókat nézegettük, már kiválasztottam a ruhámat, így olyan meghívót kerestünk, ami csipke borítású, hogy harmonizáljon a ruhával, és mindenki kicsit el tudja képzelni, hogy körülbelül milyen dizájnra számíthat majd. Hosszas kutatás után találtam rá a Jánosi Meghívó oldalára, ahol ráakadtam a tökéletes darabra, amit kerestem, egy natúr barna alapon fehér csipke és antik mályva színű szalaggal átkötött meghívóra. Párom is rábólintott, innentől kezdve a szöveget megírni és idézetet találni már viszonylag egyszerű volt, főleg, hogy az oldalon vannak előre megírt szöveg variációk, illetve idézet ötletek is, amik közül választani lehet.
A meghívókat januárban kezdtük el kiosztani, mindenkinek személyesen adtuk át, mert így tudtunk valamennyi meghívottal beszélgetni az esküvőről is.
A Daalarna ruha
Mindig is egy csodaszép csipkés, tüllös Daalarna ruháról álmodoztam, főleg azok után, hogy barátnőm jóvoltából részt vettem a Flower kollekció bemutatóján, így egyértelmű volt, hogy először a Daalarna szalonban fogok körülnézni. Beszéltem is egy kedves ismerősömmel, akinek akkortájt volt az esküvője és tudtam, hogy Daalarna ruhája volt, hogy mesélje el a tapasztalatait. Csupa szépet és jót mondott ezért nagyon izgatottan vártam az első próbámat és nem kellett csalódnom.
A csapat nagyon felkészült volt és kedves, örültem, hogy építő jellegű tanácsokkal láttak el miközben figyelembe vették az ízlésemet is, illetve azt is mi állna a legjobban. Mivel elég alacsony vagyok, csak 155 cm, a ruhák pedig modellekre vannak alakítva, egy adag képzelőerőre is szükség volt azért, hogy lássam, hogyan mutathatna rajtam méretre igazítva egy-egy darab.
Azt tudtam, hogy nagy tüllszoknyás, „hercegnős” fazont szeretnék, mert mindig olyanban képzeltem el magam, illetve párom is arra szavazott.
Viccelődött is vele, hogy azt szeretné, annyi réteg tüll legyen a ruhán, hogy elvesszek benne és fognom keljen egy „Itt vagyok” feliratú táblát, hogy egyáltalán megtaláljon. Ez annyira megtetszett, hogy meg is csináltattam a táblát, amit jó pár kép erejéig fel is használtunk a fotózáson. 🙂
Először egyébként egy elöl zárt, hátul kivágott darabot próbáltam, mert a képeken az tetszett a legjobban, de rajtam már nem mutatott olyan jól. Ekkor javasoltak egy elöl-hátul V-kivágású ruhát, mivel az nyújtaná az alakom, magasabbnak tűnnék benne. Kicsit ódzkodtam tőle, mivel nem gondolkodtam elől V-kivágású ruhában, de mikor felvettem, tudtam, hogy ez lesz az igazi. Így esett a választásom végül a Flower kollekció egyik darabjára annyi módosítással, hogy hosszú ujj helyett háromnegyedes ujjat kértem, mert nekem úgy jobban tetszett és kényelmesebbnek tűnt.
Továbbá választottam hozzá egy pink szalagot is, ami passzolt a cipőmhöz.
Na igen a cipő. Az volt az első dolog, amit az esküvőre megvettünk, mert megláttam a kirakatban és beleszerettem. Azt mindig is tudtam, hogy nem szeretnék hagyományos fehér/világos cipőt az esküvőn, mert nem szeretem a konvenciókat, főleg cipők terén elég egyedi az ízlésem (a barátnőimet néha ki is tudom akasztani egy-egy cipő választásommal). A pink cipő pink szalaggal pedig tökéletes döntésnek bizonyult, mert szinte mindenki azonnal meg is jegyezte, hogy nagyon „Mónis”.
…és a násznép reakciója
Mindenkinek nagyon tetszett a ruha, főleg a hát kivágása na meg ahogy fentebb írtam a pink szalag a cipőmmel. A fotóssal pedig megbeszéltem, hogy mindenképpen szeretnék olyan képeket, amikor Robi először meglát, hogy örök emlék maradjon a reakciója. El is neveztük ezt „Sirassuk meg Robit” hadműveletnek, amit sikeresen végre is hajtottunk. Mondta is, hogy szebben néztem ki menyasszonyi ruhában, mint ahogy elképzelte.
Az esküvői dekoráció
A kastélyban semmilyen dekorációt nem használtunk, hiszen az már önmagában annyira díszes és gyönyörű, hogy teljesen feleslegesnek gondoltuk, így csak az étterem díszítéséről kellett gondoskodnunk. A vintage dizájn mellett döntöttünk, de minimalista stílusban, mert a túldíszített esküvők egyikünknek sem tetszenek, úgy véljük, elvonják a figyelmet a lényegről: a menyasszonyi ruháról. Jó csak viccelek: a pár boldogságáról. 🙂
A dekoráció nagyobb részét egyébként otthonról hoztuk, mert nagyon szeretem a vintage stílusú tárgyakat, így több olyan darabom is volt már otthon, ami beleillett a dizájnba, pl. egy régi faláda, amibe a kis fa szívekre írható aláírásokat, jó kívánságokat gyűjtöttük, egy régi rózsaszín fém locsoló kanna, vagy a képkeretek. Illetve az étteremben is fellelhető volt több ilyen darab, amiket megengedtek, hogy használjunk.
Továbbá volt, amit anyukám készített el például a zsákvászonnal és csipkével bevont befőttesüvegeket, amibe az asztali virágokat tettük, illetve a mini házi eperlekvárokat is, amik névtáblaként és köszönőajándékként is funkcionáltak.
Úgy voltunk vele, hogy a saját készítésű és az otthonról hozott tárgyakkal még személyesebbé tudjuk varázsolni a nagy napot, ezért ezer köszönet anyukámnak. (És persze apukámnak is, mert tudom, hogy a háttérben ő is kivette a részét), hogy a dekor ötleteimet ilyen szépen megvalósította.
Minden mást pedig, például a kézzel készített ültető táblát, a farönk torta alátéteket, tortadíszt a Mesebolt Art Kft.-től rendeltük meg, ahonnan a virágokat is. Illetve a kedvenc díszítő elememet az antik hatású fa létrát béreltük tőlük. Erre egyébként régi képeket, nagyszülők, szüleim esküvői fotóit, kiskori képeinket és a jegyesfotózáson készült képeket tettük egy Welcome felirattal a tetején és ez fogadta az étterembe érkező vendégeket. Ezúton is köszönöm a kedves férjemnek, hogy amíg én készülődtem, ő ezt az étteremben összeállította, hogy biztosan tökéletes legyen.
A nagy nap emlékei
Mindenki mondta, hogy nagyon hamar el fog telni, észre sem vesszük és már vége, hát így is lett. Minden annyira gyorsan történt, hogy nagyon rövidnek tűnt az egész, ezt egy kicsit bántam is, reméltem, hogy jobban ki tudjuk majd élvezni. De összességébe véve nagyon jól sikerült, remekül éreztük magunkat. A szertartás jobban sikerült, mint vártam, nagyon megható volt, szerencsére vízálló volt a sminkem. 🙂
Pedig eléggé aggódtunk, hogy valami nem jól sül el a szertartáson, mivel az előző nap derült ki, hogy az anyakönyvvezetőnk lebetegedett, így nem tudja majd levezényelni.
Megadták a helyettese telefonszámát, akivel még este egyeztettük a részleteket, hogy azért mégse a szertartás előtt keljen. A hölgy nagyon kedves volt és gyönyörű beszédet mondott, úgyhogy utólag nem is bánom, hogy így alakult.
Catering
Őszintén szólva az ételeknél a fő koncepció az volt, hogy én is tudjak mit enni, mivel lisztérzékeny vagyok, emellett tejfehérje és szójaallergiám is van, ami eléggé bekorlátozza a lehetőségeket. Mivel mindenképpen a péceli Ráday-kastélyban szerettük volna a szertartást, az étterem kiválasztásánál Pécelben gondolkodtunk, hogy ne keljen a násznépet utaztatni. Így esett a választásunk a Club11 – Kastély vendéglőre, mivel gyalog is közel van a helyszínhez, illetve többször is ettünk már itt és nagyon finomak az ételek, meg, ami a lényeg, hogy sosem lettem utána rosszul.
Szerencsére az esküvő napján sem kellett csalódnom, mert minden nagyon finom volt és az ételallergiás vendégeknek külön szolgálták fel az ételt elkerülve a keresztszennyeződést.
A menü egyébként hagyományos esküvői ételekből állt, tyúkhúslevesből, sültes tálból, éjfélkor pedig a töltött káposzta és a marhapörkölt közül lehetett választani. Emellett volt salátabár is és az allergiás vendégek vaslapon sült húst kaptak, valamint az éjféli menü is allergénmentes volt.
Menyasszonyi torta
A süteményeket anyukám és a család néhány tagja készítette, hogy a házias ízek kerülhessenek előtérbe, hiszen minden rokon, akit kértünk, hogy támogassa meg az esküvőt egy kis süteménnyel mindig szuper finomakat szokott alkotni. Az allergénmentes sütiket pedig a DiétABC-ből rendeltük, mert ott hatalmas a választék.
A tortánál pedig ugyanaz volt a koncepció: olyat találni, amit ehetek. No meg ami még finom is és mutatós, hiszen egy esküvői tortánál ez is fontos szempont. Akit valamilyen ételallergiával áldott meg a sors az tudja, hogy bizony nem könnyű mentes alapanyagokkal dolgozni, pláne készen venni valami finomat, és minél több összetevőre kell figyelni ez annál nehezebb. Úgyhogy talán ez volt a legkörülményesebb feladatunk, mert a hosszas keresgélés során több cukrászdában is rosszul lettem a tortakóstoló után, vagy volt olyan, amin nagyon érződött, hogy mentes és féltünk, hogy a vendégeinknek nem nyerné el a tetszését.
Habár eleinte arra gondoltam, hogy csak egy kis mentes tortánk legyen és egy nagy „rendes”, de Robi nagyon aranyos volt és mondta, hogy legyen inkább egy nagy mentes, hogy ne érezzem magam kirekesztve, hogy megint különcködnöm kell, egye csak szépen mindenki a menteset.
A sokadik rosszullét után végső elkeseredettségemben a Facebookon kértem segítséget egy gluténérzékenyeket támogató csoportban és ott ajánlották a NYERS tortát és a Házi Sütit. Mindkét szolgáltatót teszteltük és annyira jók voltak ízre és látványra is (no meg túléltem a kóstolót 🙂 ), hogy nem tudtunk választani a kettő közül, ezért úgy döntöttünk, mindkét cukrászt felkérjük a feladatra.
Így volt egy nyers, sütés nélkül készült glutén-, tejfehérje- és szójamentes csokis málnás, élő virágokkal díszített tortánk a NYERS jóvoltából és egy klasszikus nude, könnyű piskóta alapú, vanília krémmel és eperdarabokkal töltött, élő virágokkal díszített glutén-, tejfehérje- és szójamentes tortánk a Házi Süti jóvoltából. Így a vendégeink is két remek torta közül választhattak és sokan nem is tudták, hogy mentes sütivel volt dolguk, többen meg is jegyezték, hogy nem érződött a különbég az „igazi” tortákhoz képest.
A legszebb pillanatok
Az egyik, mikor a bevonuláshoz készültünk és megláttam a koszorúslányokat szépen felsorakozva. Annyira örültem, hogy mind ott vannak mellettem és olyan gyönyörűek voltak. Oda is szaladtam még hozzájuk egy nagy ölelésre, amiben minden szeretetünk benne volt. A másik nagyon megható pillanat az a gyűrűhúzás volt a fogadalmainkkal. Annyi mindent átéltünk együtt, míg odáig eljutottunk, jót is és rosszat is, de végre elérkezett ez a pillanat és tökéletesen sikerült, tudtam, hogy hozzámenni Robihoz életem legjobb döntése.
Ezen felül, ami még nagyon jó volt, hogy a ceremónia mesterünk, Attila segítségével készítettem egy kis videó montázst régi képekből, amiken a családunk, barátaink is szerepeltek. Szuper volt végig nézni az idevezető utat, a vicces és romantikus pillanatokat.
Az esküvőn, mikor kivonultunk és ránk szórták a konfettiket már tudtam, hogy a „nehezén” túl vagyunk, most már jöhet az ünneplés és egy szuper új élet, egy klassz új névvel, a számomra tökéletes férfi oldalán.
Ami miatt izgultam egy kicsit
Két dolog miatt izgultam: a beszédem és a közös tánc miatt. Fontosnak tartottuk, hogy mi írjuk meg a saját fogadalmunkat, hiszen az sokkal személyesebb. Viszont én nem vagyok az a nagyon romantikus fajta, nehezen tudok az érzéseimről beszélni. Ezért én még pénteken sem tudtam, hogy mit is fogok mondani, illetve volt egy szépen összerakott beszéd a fejemben, de nem voltam benne biztos, hogy ilyen dolgokat mások előtt el tudok majd mondani.
Aztán erőt vettem magamon és belegondoltam, hogy Robi annyira jó ember, hogy megérdemel egy szép fogadalmat. Szerencsére sikerült is elmondanom, persze nem sírás nélkül, de nagyon tetszett neki, és ő is igazán kitett magáért.
Hála égnek, a keringő is jól sikerült, nem rontottuk el, pedig még az utolsó táncpróbán sem voltunk éppen profik. De annak ellenére, hogy biztosan nem leszünk versenytáncosok, nagyon jó emlékeink maradtak a táncpróbákról, mert legalább kipróbáltunk valami új dolgot együtt és közben főleg a bénázások miatt nagyon jól mulattunk. Persze azért nem ez lesz az új közös hobbink.
Ha valamit megváltoztathatnék…
Mindig is kis esküvőt szerettünk volna és ezt a döntésünket segítette az is, hogy az étteremben maximum 52 főnek volt hely. Viszont nem gondoltuk volna, hogy ennyire nehéz összeállítani a vendéglistát. Mivel nem tudtunk mindenkit meghívni a lakodalomba is, volt, akit csak a szertartáson láttunk vendégül, ahol tartottunk egy kis álló fogadást süteménnyel, házi limonádéval és pálinkával a kastély kertben, hogy ezen vendégeinket se engedjük el üres kézzel.
Viszont bevallom, ha most kellene összeállítanunk a vendéglistát, akkor biztos, hogy nem egyezne meg száz százalékosan az eredetivel.
Sajnos (vagy szerencsére…?) az esküvőszervezés során igazán megmutatkozik, hogy kik azok az emberek, akikre tényleg lehet számítani, akik igazán tudnak örülni a más boldogságának. Ez talán egyfajta barátság próba is és hát sajnos nem mindenki ment át rajta.
Viszont ami csodálatos, hogy sokkal több pozitív meglepetés ért minket, mint csalódás és ebből merítünk erőt. Több emberrel is még szorosabb lett a kapcsolatunk, mint előtte és ezért nagyon hálás vagyok, örülök, hogy ilyen remek barátaink, rokonaink vannak. Szeretném kiemelni az egyik legjobb barátnőmet, aki tökéletesen megszervezte a lánybúcsút és az előkészületekben is sokat segített, miközben ő is a saját esküvőjére készült, ami csak egy hónappal volt a miénk után.
Mégis a saját teendői mellett tudott rám, ránk időt szakítani, ezt nem mindenki csinálta volna utána. Vagy azt a kedves volt kollegámat, aki sajnos nagyon lebetegedett, így nem tudott részt venni az esküvőn, mégis utána csodaszép nászajándékkal lepett meg minket, pedig nem is számítottunk rá. És még sorolhatnám, de inkább csak megköszönöm mindazoknak, akik tényleg őszintén örültek nekünk és hatalmasat ünnepeltünk, fergetegeset buliztunk együtt. Szuperek vagytok! 😉
Esküvői szolgáltatók, akik nélkül Móni és Robi nagy napja nem lett volna ugyanolyan:
Menyasszonyi ruha: Daalarna
Vőlegény öltöny: Dress Me and You
Ceremóniamester és DJ: Czifra Attila
Fényképész: Söjtöry Szabolcs, Bowtie – Weddings
Ceremónia helyszín: Ráday-kastély
Lakodalom helyszín: Club11 – Kastély vendéglő
Kreatív fotózás: Bory-vár
Haj: a nagy napra – Doncsecz Renáta, Reni Hajstúdió; a kreatív fotózásra – Garbacz Petra, Petra’z Hair and Beauty
Smink: Tomcsik Orsolya, Tomcsik Orsolya Makeup Artist
Gyűrűk: Úristen, házasodunk Karikagyűrű és Eljegyzési Gyűrű Bolt
Virágok és dekor: Doktor Zsanna, Mesebolt Art Kft.
Esküvői tortáink: NYERS és Házi Süti
Glutén-, tejfehérje- és szójamentes pogácsa és aprósütemények: DiétABC
Meghívók: Jánosi Meghívó
Táncoktatás: Komáromi Ferenc, Belvárosi Tánciskola – Tükörműhely
Te is kastélyban szeretnél férjhez menni? Még több esküvői helyszínt ajánlunk ide kattintva, ha pedig még több valódi esküvői beszámolót olvasnál, kattints ide!
