“A férjem várt, hogy találkozzunk, de leszakadt az ég. Szó szerint. A semmiből jött, hatalmas széllel és ömlött az eső. Én pedig a lehető legnyugodtabban álltam a szobámban, és csak arra gondoltam, hogy valaki odafentről megtisztít most mindent, felfrissíti a levegőt, hogy aztán egy csoda vehesse kezdetét. Talán még sosem közelítettem meg így egy esőzést, sosem örültem ennyire neki. Azóta imádom az esőt.” – Fanni és Zoli nagy napjával folytatjuk valódi esküvőket bemutató sorozatunkat.
Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel?
Szerintem a megismerkedésünk egyben sorsszerű és mókás is. Ugyanabban a – nem túl nagy – városban nőttünk fel és sosem találkoztunk, de még csak látásból sem ismertük egymást. Majd ugyanarra az állásra jelentkeztünk, aminek az interjúja Budapesten volt. Ott találkoztunk először. A többi onnan már történelem. 🙂
Milyen volt a lánykérés?
Az eljegyzés 2015-ben volt a névnapomon. Abban az évben Marokkóba utaztunk egy nyereményútra, amit azzal a munkahellyel nyertünk, aminek köszönhetően megismertük egymást is. Már sokan pedzegették, hogy majd ott kéri meg Zoli biztosan a kezemet. De ő éppen ezért inkább egy másik időpontot választott. Olyan meghitt pillanatot szeretett volna, amikor csak ketten vagyunk mindenféle felhajtás nélkül. Meglepett egy ajándékkal és épp azt nézegettem, miközben ő már a hátam mögött térdelt a gyűrűvel. Én pedig csak sírtam.
Tényleg kellett pár nap, hogy felfogjam. Nem számítottam rá, és még meg sem fogalmazódott bennem ennek a gondolata. Közben pedig már a valóság volt!
Mi volt az esküvő koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Egy laza, kötöttségektől mentes esküvőt képzeltünk el. És végül szerintem ilyen is lett. Pedig mindenki attól félt, hogy nagyon túlaggódom majd, vagy stresszelni fogok. De valami különös nyugalom szállt meg már a nagy nap reggelétől és egyszerűen aznap éreztem, hogy minden jól fog sikerülni. Nem volt benne görcsösség, merevség, hogy de valamit „így illik, így szokták, vagy így kellene”. Egyszerűen csak szerettünk volna egy napot, ami rólunk szól.
Persze voltak konkrét gondolataim, hogy mi az, amit biztosan nem szeretnék (erről bővebben a dekornál). És még valami, amit nagyon fontosnak tartottunk: mindenképpen szerettük volna már a szervezés pillanatait is kiélvezni, mert közhelyes de tényleg igaz és ezt tudtuk előre, hogy a nap nagyon hamar el fog telni. Így viszont tényleg nagyon jó élmény maradt, hogy már a szervezésbe is sok erőt, energiát fektettünk.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Külföldről szerveztük az egész esküvőnket, úgyhogy a helyszíneket is interneten böngésztük. Az nem is volt kérdés, hogy Magyarországon szeretnénk tartani. Az egyetlen kikötésünk pedig az volt, hogy mindenképpen kültéren szerettük volna mind a szertartást mind pedig a bulit. (Na persze rossz idő esetére volt B-tervünk.)
Sok helyszín szóba jött, de hamar el is vetettük őket. Mire hazalátogattunk a helyeket személyesen is megnézni, már csak két helyszín volt a listánkon. És végül ez – a Varga Tanya – szerelem lett első látásra. (Majd utóbb kiderült, hogy nekünk ugyan nem volt kötödésünk, de a férjem anyukája ott született.)
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
Körülbelül másfél évvel előtte tűztük ki az időpontot és egyből el is kezdtük lefoglalni a szolgáltatókat. Sokan nem értették és korainak gondolták, de mivel nem túl sűrűn tudtunk hazamenni és intézkedni, így kellett ennyi idő. Rengeteg e-mailt írtunk. Úristen…a szolgáltatóink tudnának mesélni. 🙂
Mi volt a kérésetek a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Volt egy hatalmas kikötésem: bármi is lesz bárhogy is lesz, székszoknyát nem szeretnék 😀 (Hála istennek, a férjem is így gondolta.) Biztos van olyan esküvő, aminek megy a stílusához, de nekem ez szóba sem jöhetett. Vagy nem szerettünk volna szintén egy nagyon meghatározó és domináns színt, inkább csak natúr, pasztell színeket. S mivel imádok kreatívkodni ezért abban is biztos voltam, hogy szeretném kivenni a részem a dekoráció készítésében. És szerettem volna, ha a nagy napon ránézek valamire, akkor tudjam, hogy az a mi kezünk munkája. Szerencsére ebben a dekorosunk támogatott minket, és az általunk elkészített dolgokat tette a helyére a nagy napon. Természetesen, ami a virágokat illeti, az érdem teljesen az övé.
Viszont mi készítettük a meghívót, az ültetőket, az asztalszámokat. Például az asztalszámok (ahogyan a meghívók is) régi könyvlapokból készültek, és minden asztal a megadott számú házassági évfordulónkra üzenhetett. De mi készítettük a köszönőajándékot is, ami névre szóló kövirózsa volt. Vagy például a fotósarokhoz még a képkeretet, az irányítótáblákat vagy a férj és féleség feliratokat is.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
A cateringet illetően hagyományos menüt választottunk. Bár mi nyitottak vagyunk az újdonságokra és lett is volna erre lehetőség, de nem tudtuk biztosan, hogy a násznépnek hogyan tetszene. Így hát úgy gondoltuk, egy jó tyúkhúsleves, a pörkölt és a sültek sosem rossz választás!
És a sütemények & menyasszonyi torta?
A süteményeket illetően bevallom őszintén én annyira nem voltam lelkes, mert tudtam, hogy annyira finom tortánk lesz, hogy azt semmi nem tudja (de persze nem is kell) überelni.
Természetesen volt aprósütemény és finomak is voltak. Dicsérték a vendégek. Plusz anyukám saját kezűleg készített macaronjai voltak még egy külön asztalon tálalva.
A tortánkról pedig órakat tudnék zengeni. Szandra, az Egy csipet torta megálmodója, tudom, hogy szívét-lelkét belesütötte ebbe a három emeletbe. Csodálatos volt kinézetre is és az ízek…na itt bevállaltuk a mi kedvenc ízeinket és mindenkinek nagyon tetszett: például volt egy szint sóskaramell de megjelent az általunk kedvelt matcha tea is az egyik szintbe belecsempészve..
Egyébként mi már a tortakóstolás után azt vártuk, hogy mikor lesz az esküvőnk azon pontja, hogy szervírozzák a tortát.
Hogyan esett a választásod pont erre a gyönyörű Daalarna ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
A ruhaválasztás érdekes volt. Szó sem volt még esküvőről, sőt még talán a kezemet sem kérte meg a férjem, én már akkor eldöntöttem, hogy ha egyszer menyasszony leszek, mindenképpen “csipke felsőrészű, alul (ABRONCS NÉLKÜLI) laza szoknyás ruhát” szeretnék. Ezt azért írom idézőjelbe, mert van egy naplóm, amibe sokat jegyzetelek. Aféle hálanapló mindenféle kívánsággal. Na abba már évekkel ezelőtt ezt írtam le.
Így hamar kiderült, hogy nekem tökéletes választás egy daalarnás ruha. Sok ruhát kinéztem és azokkal érkeztem az első ruhapróbára. Mondanom sem kell, hogy egyik sem állt jól. Sőt…kétségbe estem, amikor is a szalonban dolgozó Niki megmutatta ezt a ruhát.
Emlékszem, úgy bújtam elő, hogy leszögeztem a kísérőimnek: “Lesz rajta több csipke, ne aggódjatok.”
És így el is dőlt. Imádtam egyébként. Iszonyatosan kényelmes volt. És nagyon szerettem a próbákat is, Mariann, a varroda vezetője mindig nagyon kedves volt velem. Még akkor is, amikor az utolsó pár hétben variáltam (igen, volt ilyen), hogy nekem mégiscsak kellene uszály (tudni kell, hogy a szoknya hossza már be volt állítva a cipőmhöz). De kaptam egy extra szoknyát, ami így még szuperebb volt, mert a szertartáson és a fotózáson rajtam volt, nagyon szép uszályként, de amikor buliztunk, levettem.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Mindenkinek nagyon tetszett. A násznép is dicsérte, de természetesen a férjem is rengetegszer elmondta, hogy mennyire szép. Az esküvőnk után is rengeteg üzenetet kaptam, hogy mennyire csodás volt a ruhám és mennyire passzolt is hozzám. De nagyon aranyos volt például egy pincér hölgy is: ő a családomnak mondta folyamatosan, hogy mennyire gyönyörű ez a ruha.
Mesélsz a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
A sminkemet egyszerűen imádtam. Sosem éreztem még annyira szépnek magam egy sminktől, mint amit Anita varázsolt nekem. És még másnap reggel is ugyanolyan tartós volt. Hihetetlen szép munkát végzett, azóta is sokszor visszatérő vendége vagyok. És nagyon köszönöm annak is, aki ajánlotta (remélem, ha olvassa, akkor magára ismer). Anitának pedig köszi, hogy bár volt már arra a napra menyasszonya, de addig nem hagyta annyiban a dolgot, míg belefértem én is.
A hajamat szerettem volna nagyon lazán kiengedve, de tartottunk tőle hogy a nagy melegben nem lesz tartós. Így egy laza feltűzött frizurám lett élővirággal.
Ékszerekkel pedig alapból is hadilábon állok. Egyáltalán nem szeretem a csillogó-villogó dolgokat, és a ruhámhoz szerintem nem is passzolt volna. Így egy rózsakvarc karkötőt viseltem, ami ugyanúgy rose gold gyöngyökkel volt kiegészítve, mint a karikagyűrűink. A fülbevalóm pedig szintén egy nagyon egyszerű igazgyöngy volt.
Milyen volt az esküvő, milyen emlékeid vannak róla?
Csodás nap volt, de tényleg! Sokszor még ennyi idő elteltével is libabőrös leszek. (Maradjon is ez még így jó sokáig.)
Sosem felejtem el és azóta még inkább szép elmék. Egyáltalán nem féltem attól, hogy esni fog, tényleg nem tudom, hogy tudtam ennyire nyugodt maradni, mert szerintem ez azért tényleg minden menyasszony rémálma. De hála istennek, nem is jósoltak esőt. Majd amire elkészültem, és a férjem várt, hogy találkozzunk, leszakadt az ég. De így, szó szerint. A semmiből jött, hatalmas széllel és ömlött az eső. Én pedig a lehető legnyugodtabban álltam a szobámban, és csak arra gondoltam, hogy valaki odafentről megtisztít most mindent, felfrissíti a levegőt, hogy aztán egy csoda vehesse kezdetét. Talán még sosem közelítettem meg így egy esőzést, sosem örültem ennyire neki. Azóta imádom az esőt. Megnyugtat és ezt juttatja eszembe.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
Megmondom őszintén, zenekart szerettünk volna. Volt is egy, akikhez ragaszkodtunk de sajnos ők visszamondták (szerencsére még időben). Akkor jött a gondolat, hogy legyen DJ. A férjem akkor még ellenkezett kicsit, de aztán megtaláltuk a számunkra legszuperebb DJ-t. Ráadásul ismertük is őt, mert abban a városban „pörgette a lemezeket” ahol mi éltünk. Nagyon jól játszott Zoli, mindig tudta, hogy milyen zene szóljon. A végén már a fotósunk és a vőfélyünk is táncra perdült. Reggel fél 6ig buliztunk, de a férjem még most is azt emlegeti, hogy egy páran (és meglepően olyan emberek, akik nem táncoslábúak) még most is a táncparketten lennének, ha tehetnék. Egyszóval tényleg nagyon jó volt a zene, így a parti is.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Sok emlékezetes pillanat van. Mégis nekem egy olyan, amire biztosan nem gondol most senki. A vacsora és a nyitótánc után a vőfély kihívta a férjem barátait illetve az összes férfi vendéget, körbe állták és énekelték neki az Edda Kör című dalát. Ezen annyira meghatódtam. A mai napig a videókat nézegetve megkönnyezem.
Olyan jó érzés volt látni, hogy mennyire értékes emberek vesznek körbe minket.
De például az is megható volt, amikor apukám beszédet mondott. Nem gondoltam volna, meglepett vele.
És az is, amikor a szolgáltatók aznap és az esküvő után is számtalanszor elmondták, hogy mennyire szuper páros vagyunk és imádták az esküvőnk hangulatát. Ez annyira jól esett olyan emberektől, akik aztán tényleg számtalan esküvőn jártak már, számtalan dolgot tapasztaltak, és ha ők mondják, akkor remélem így is volt.
Mi volt a legszebb élményed?
Természetesen, amikor a férjemmel először kettesben megláttuk egymást. Ezt mindenképpen kettesben szerettük volna, egy eldugott kis helyen, meghitten. Sikerült is! És a férjemet látni meghatódni, annyira csodás érzés volt!
Mi volt, ami miatt a legjobban izgultál az esküvő előtt?
Egyetlen dolog miatt izgultam igazán az esküvőn és már előtte a szervezéskor is. Nem voltunk túl sokan, inkább családias létszám volt. Körülbelül 60-an voltunk és izgultam, hogy vajon mindenki jól érzi-e majd magát és sokat táncol. Sokszor volt előtte rossz álmom, hogy üres a táncparkett…de erre nagyon is rácáfoltunk és reggel fél 6-ig buliztunk. 😉
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Rossz emlékem nincs, és ezt most mindenféle túlzás nélkül mondom. Változtatni változtatnék, de nem azért, mert valami nem volt szuper, hanem mert változik az ember stílusa. Amikor elkezdtük szervezni az esküvőnket, nagyon hódított a vintage stílus és nekünk is nagyon tetszett. Most viszont amúgy is szerintem abban az időszakban vagyok, amikor változik körülöttem minden, és én is. Ma már inkább csinálnék egy Junebug-hangulatú esküvőt.
Szolgáltatók:
Helyszín: Varga Tanya-Kerekegyháza
Fotó: Szabó Balázs Photography
Videó: Oltári Videó
Vőfély: Karikó Balázs
DJ: DJ Novak (Novák Zoltán)
Menyasszonyi ruha: Daalarna
Ékszerek: Barbara Ékszer (Sztanóné Szalkai Barbara)
Haj: Lefti Hajstúdió: Papalexisz Elefteria, Leidli Loretta
Smink: Heizer Anita make-up artist
Torta: Egy csipet torta
Aprósütemény: Tóth Cukrászda, plusz anyukám
Virág, dekor: Lengyel Helga, mi: Fanni és Zoli
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, kattints! Vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért! A Daalarna aktuális esküvői kollekciói, az OCEAN és a SUNSET felpróbálhatók a Daalarna budapesti showroomjában. Időpont-foglaláshoz kattints ide az elérhetőségekért.
