Esküvői dekor Jane Austen stílusában

Noa és Balu nagy napjával folytatjuk valódi esküvőket bemutató rovatunkat, akiknek Jane Austen világa volt az egyik fő inspirációjuk a nagy napra. Különleges és elképesztően kreatív esküvőjüket a csodás fotók mellett a menyasszonnyal készült interjúnkból is megismerhetitek.

Jane Austen után szabadon - Noa és Balu esküvője — Jane Austen után szabadon – Noa és Balu esküvője

Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel?

Egy angliai egyetemen történt, ahol egy másoddiplomás programon vettünk részt. Barátságnak indult a kettőnk kapcsolata, ami a sok éjszakába nyúló beszélgetés és közös bulizás után idővel kötődéssé és szerelemmé fejlődött.

Milyen volt a lánykérés?

Mondjuk úgy, hogy a leánykérésre lényegesen előbb késznek éreztem magunkat, mint ahogy az megtörtént (), de utólag úgy gondolom, hogy tökéletes volt mind az időzítés, mind annak a módja. Hálás vagyok Balunak, amiért egy ilyen emlékkel ajándékozott meg.

Egy szöktetéses hétvégét foglalt be július elejére Rómába és az volt a terve, hogy az irodából szöktet meg az utolsó percig titokban tartva az úti célt. Néhány héttel a szöktetés előtt elkezdett különböző helyeken betűket hagyni nekem, mondván, ha megfejtem a rejtvényt, kapok egy „noás” ajándékot.

Egy héttel a tervezett indulás előtt aztán érkezett egy nagyobb meglepetés, ugyanis megtudtuk, hogy úton van a mi kis Lénánk, úgyhogy fenekestül felforgattam a romantikus terveit. Az indulás előtti napon voltunk ultrahangon, ahol elsőnek láttuk a kicsink szívét dobogni és boldogságomban mondtam is neki, hogy kit érdekel a Tiffany gyűrű hiánya, ha egy ilyen csodával ajándékozott meg. Ekkor zavarba jött és elmondta, hogy ugyan nem így tervezte, de a szórejtvény megoldása a „minden út ide vezet” lenne és a mi utunk éppen másnap vezetne oda.

Kalandos volt az egész hétvége, de a leánykérés pont olyan volt, amilyenre tőle számítottam. Egy eldugott narancsligetbe vitt, amit a római kollégái javasoltak neki, mondván, hogy gyönyörű kilátás nyílik onnan a városra a naplementében. Csak mi ketten voltunk, de mégis kinn a természetben, amit annyira szeretünk és hát a gyűrű egyszerűen csodálatos volt, minden várakozást megért. Mindig azzal ugratott, hogy azért nem kért még meg, mert nincs Tiffany üzlet Genfben. Nem gondoltam volna, hogy amikor 2015 májusában megnyitnak, ő tényleg onnnan szerzi be a gyűrűmet.

Milyen esküvőt szeretettek volna magatoknak?

Valahogy egyikőnk életében sem játszott soha központi szerepet az álomesküvő megtervezése, így nem sok konkrét elképzelésünk volt a szervezés megkezdésekor. Alapvetően minimális formalitást és maximális lazaságot szerettünk volna követni. Egy vidékies, provence-i hangulatú helyszínt képzeltünk el a semmi közepén nagy parkkal és változatos, buja növényzettel ahol lehet piknikezni, ami az egyik kedvenc szabadtéri időtöltésünk.

Stílus és design tekintetében a rusztikus természetközeliséget szerettük volna időtlen romantikával és kifinomult eleganciával kombinálni, ahol minden részlet alaposan kidolgozott és a mi személyiségünket tükrözi.

Végezetül azt is tudtuk, hogy nem szeretnénk se templomi, se hagyományos polgári szertartást, hanem egy teljesen személyre szabott esketést, mely nem csak azért a miénk, mert a mi neveink szerepelnek a szöveg üresen hagyott részeiben, hanem mert rólunk és a mi szerelmünkről szól annak minden boldogságával és problémájával együtt és senki másról.

Hogyan szerveztétek meg az esküvőt? Mikor kezdtétek az előkészületeket?

Mint külföldön élő, teljes állásban dolgozó kisbabás pár, mindenképpen szerettünk volna elegendő időt hagyni magunknak a szervezésre, így több mint egy évvel a nagy nap előtt kezdtünk neki a tervezésnek. A nulladikként lefektetett alapelvünk az volt, hogy nem fogjuk a szervezést a családként együtt töltött perceink elé priorizálni soha – hétköznap szigorúan csak akkor egyeztetünk az esküvőről, amikor Léna már alszik és hétvégéken pedig egyenesen tabu téma.

Ezt követően első lépésként átgondoltuk a tiltólistáinkat és kiválasztottuk azt az 1-2 dolgot amihez ragaszkodunk és elvárjuk, hogy a másik tiszteletben tartsa. Én elzárkóztam a menyasszonytánctól és a vőfély témától, Balunak a templomi szertartás, valamint a betanult nyitótánc szerepeltek a tiltólistája tetején.

Én mindenképpen ragaszkodtam a részletgazdag dekorhoz, Balu pedig a DJ-hez és a pisztáciás creme brülée-hez. Jó volt ezt a beszélgetést rögtön az elején megejtenünk, mert hiába voltak a másik elképzelései olykor meglehetősen restriktívek, innentől kezdve abszolút tudtuk a korlátokat és Balu nyugodtan rám hagyhatta a szervezést, mert tudta, hogy nem fogok semmi olyat csinálni, ami neki ne tetszene.

Ami nekem nagyon fontos volt, az annak a biztosítása, hogy minden, ami dekor és grafika, azt a Natural Wedding Decor csapata csinálja, mert valahol láttam az ő munkájukról egy bejegyzést és nagyon megfogott a stílusuk. Azt is tudtam, hogy kell mellém egy profi és tapasztalt esküvőszervező, aki már dolgozott együtt a dekoros csapattal, így mi sem volt jobb választás, mint annak a szervezőnek a megbízása, aki az ő esküvőjüket is szervezte és tehetségüket felismerte.

Mellettük még gyorsan befoglaltuk a Fénylabor csapatot, akiket egy több hetes önkéntes fotósfelderítő-hadjárat eredményeként választottam ki és mikor meglett ez az álomtrió, akkor indítottuk el a helyszínkeresést és egyéb procedúrákat, amiket már nagyrészt az esküvőszervezőnk, Madarász Zsuzsi vezényelt.

Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?

Alapvetően egy másik helyszínt szemeltünk ki és igencsak elkeseredtünk mikor felismertük, hogy az sajnos nem lesz az igazi. Három héttel a munkába visszatérésem előtt, a bölcsis beszoktatás kellős közepén ott álltunk egy ceruzásan befoglalt szervezővel, dekorossal és fotóssal helyszín és időpont nélkül, miközben sehol nem szerepelt a terveink között egy hazalátogatás. Két hetet adtunk magunknak helyszínválasztásra és vártuk a csodát.

Zsuzsi azonnal a Babérligetet javasolta, mondván, hogy ez minden tekintetben olyan, mint amilyennek leírtam az ideális helyszínünket.

Persze látatlanban elég bizonytalanok voltunk és még szerettünk volna pár más opciót látni, de minél többször olvastam a Babérligetről és minél több képet láttam róla, annál jobban beleszerettem. Egy reggel aztán arra keltem, hogy nincs értelme tovább keresni, úgyis mindig ide jutunk vissza és szerencsére Balu is így érzett. Csaknem 7 hónappal később látogattunk el először személyesen a Babérligetbe immár helyszínbejárásra és a próbavacsinkra. Nagyon izgultunk, hogy milyen lesz élőben látni, főleg, hogy azt is tudtuk, nincs visszaút. Két perc után egymásra néztünk Baluval és minden beszéd fölösleges volt – éreztük és tudtuk, hogy otthon vagyunk.

Miért éppen Jane Austen világa lett az esküvő tematikája és milyen részletekben szőtte át a nagy napotokat?

Alapvetően nem tematikus esküvőt akartunk, hanem egy olyan stílust és arculatot szerettünk volna kialakítani az esküvő teljes egészére nézve, ami egységes és tökéletes összhangban áll egymással, a Babérligettel és persze azzal, amit mi ketten Baluval képviselünk. Szerettünk volna néhány egyszerű és kifinomult motívumot találni, ami egyértelműen utal ránk és amit be tudunk építeni az esküvő minden apró részletébe.

A könyves téma fel sem merült az első hónapokban és csak az első maratoni dekoros Skype-olásunk során indultunk el ebbe az irányba Emesével a Natural Wedding Decortól. Teljesen strukturálatlanul, temérdek Pinterest boarddal és tengernyi ötlettel jelentem meg a találkozón, ahol Emese türelmesen várta, hogy meséljek magunkról és azokról, amiket szeretünk. A beszélgetés során valahogy mindig visszatértem a könyvek és az olvasás szeretetéhez, ami mindkettőnket jól jellemez.

Így fogalmazódott meg bennünk az ötlet, hogy miért nem próbálunk a „könyves regency korszak” vonalon maradni, és ahol lehet, becsempészni egy kis teniszt is, ami Balu szenvedélye.

Maga Jane Austen konkrétan akkor merült fel, amikor a kalligráfia tervezése során kiderült, hogy az általam választott betűtípus neve Jane Austen. Azonnal tudtuk Emesével, hogy ez nem lehet véletlen egybeesés, így ekkor találtuk ki, hogy Jane Austen karakterekről nevezzük el az asztalainkat, és az asztalokra a regency korszakban oly népszerű sziluett formájában helyezzük el az asztaljelzéseket benne az adott karakter számunkra legkedvesebb idézetével.

Mivel a könyves téma már önmagában elég robosztus, a dekor többi részletében a kevesebb több elvét követve visszafogottak és egyszerűek maradtunk. Az antikvár könyvek ódonságához jól illő babérzöld-szürke-lila-bézs színvilágot álmodtunk meg és a virágok tekintetében nagyrészt vadvirágokat, kövirózsát, rezgőt, valamint eukaliptuszt választottunk.

Hogyan esett a választásod pont erre a rendhagyóan romantikus Daalarna esküvői ruhára?

Aki ismer, az tudja, hogy távolról sem vagyok az a “menyasszony típus”, és el nem tudtam volna képzelni magam egy hosszú, uszályos menyasszonyi ruhában. Amikor elkezdtük a szervezést, nem volt sok konkrét elképzelésem a ruhára vonatkozóan azon kívül, hogy ne legyen hosszú, és mindenképpen csipke felsőrésze legyen, amibe valamilyen módon csempésszünk gyöngyöket.

Nagyon fontos szempont volt számomra, hogy önmagam maradhassak a ruhámban, hogy a tükörbe nézve a profi smink és a frizura alatt lássam a valós önmagamat és természetesnek érezzem magam, mert akkor fogom csak önfeledten élvezni a napot.

Zsuzsi javasolta a Daalarna márkát, és rákeresve a referenciáikra valóban nagyon megtetszettek a ruháik. Előre jeleztük, hogy elég szoros időzítésünk lesz, mivel mindössze egyszer megyek haza áprilisban kiválasztani a ruhát, és utána már csak az esküvő hetében leszünk otthon legközelebb. Nagyon nagyvonalúak voltak, hogy ilyen feltételek mellett is vállalták a ruhám varrását és hálás vagyok a flexibilitásukért.

Izgatottan és félve mentem az első próbára, mert annyira távol állt tőlem az egész menyasszonyi ruha téma. Direkt nem szerettem bele egyik modellbe sem a katalógusokban nehogy aztán csalódás érjen amikor felpróbálom és magamon látom a ruhát. Nem tudtam mit kell érezni, hogy honnan fogom tudni, hogy melyik az igazi, de aztán amikor a harmadik ruhát felvettem és a tükörbe néztem összeszorult a torkom és már választottam is.

A ruha rendhagyó hosszán kívül szerettem volna még pár egyedit motívumot az alapvetően egyszerű csipke felsőrészbe építeni, és így esett a választásom a gyöngyös nyakpántra és övre.

A próbáink mindig nagyon kellemesen teltek. Csupa kedvesség és figyelmesség fogadott, és mindenki nyitott volt az ötleteimre. Mindig úgy éreztem, hogy a legjobb kezekben van a ruhám és így nem meglepő, hogy a végeredményt egyszerűen imádtam. Két tartalék ruhát vittem a Babérligetbe, hogy az este folyamán váltsak ha szükség lenne rá, de eszem ágában nem volt levenni a menyasszonyi ruhámat és bármit megtennék, hogy még egyszer felvehessem.

Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?

Azt amit a legjobban szerettem volna hallani: ’noás, ennél noásabb nem is lehetne’. Nem a világ legszebb és legtökéletesebb ruháját akartam magamnak, hanem egy olyat, amiben önmagam maradok, és ezek szerint nem csak én éreztem azt, hogy azonosultam a ruhámmal, de mindenkinek egyértelmű volt az összhang.

Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?

A cateringet illetően egy játékos-falatozós vendégváró pikniket álmodtunk meg a szertartás előttre, míg a vacsorára egy kötetlen, részben tányérszervizes, részben svédasztalos cateringet képzeltünk. A Babérliget csapata egy csodás menüsorral rukkolt elő nekünk, és abszolút nyitottak volt arra a néhány változtatásra amit kértünk. Balu még négy éve egy arles-i nyaralásunkon beleszeretett a pisztáciás creme brulée-be, így nagyon hálásak vagyunk a séf úrnak, hogy a kérésünknek eleget téve egy még a korábbi emlékeinknél is finomabb változatot fejlesztett ki nekünk a nagy napra.

Azt hiszem az én szavaimnál ezerszer többet érnek a képek, hogy átadják milyen gyönyörű desszertasztal kompozíciót és tortát kaptunk az Egy csipet tortától. A szépségnél már csak az ízvilág volt tökéletesebb, amit semmi sem példáz jobban, hogy minden elfogyott az utolsó morzsáig, és nem azért, mert túl keveset rendeltünk. 🙂

Milyen volt az esküvő, milyen emlékeid vannak róla?

Elmondhatatlanul csodás volt. Arra a boldogságra és szeretetre ami azon a hétvégén ránk zúdult, egyszerűen álmunkban sem számítottunk. Szenzációs érzés volt megélni a nap minden pillanatát.

A képeket nézve nagyon sok érzelmet látok – ezek szerint sikerült maximálisan átélnetek a pillanatot? 🙂

Életünk egyik legjobb döntése volt az, hogy személyre szabott szertartást kértünk és, hogy erre a feladatra Bánhegyi Barbit kértük fel. Egyikőnk sem szeret szerepelni és hangosan felvállalni az érzéseit, viszont mindenképpen szerettük volna a másikkal éreztetni, hogy számunkra ő az igazi, és, hogy mennyire hálásak vagyunk azért, hogy ennyi év és nehézség után itt állunk végre egymás mellett és egy családdá válunk hivatalosan is.

Barbi tökéletes érzékkel és jól irányított kérdésekkel nyitott meg mindkettőnket, és mély, őszinte vallomásokat húzott elő belőlünk a másikra vonatkozóan. Ezeket aztán tökéletesen összefűzte egy olyan különleges szertartássá ami nem egy túláradó és pátoszos beszéd lett, hanem a mi szerelmünk őszinte és minden klisétől mentes történetének bemutatása annak minden szépségével és fájdalmával.

Az eredmény tengernyi könny, sok nevetés és egy felejthetetlen, örök élmény lett.

Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?

Érzelmes, Őszinte, Kifinomult, Noás-Balus, Nekünk Tökéletes. 🙂

Hogyan oldottátok meg a gyerekfelügyeletet az esküvő napján?

Nagyon szerencsések vagyunk, mert egyrészt egy nagyon szociális kislányunk van, aki könnyen elvan bárkivel, másrészt nagyszerű nagyszülei, nagynénikéi és nagybácsikái vannak, akik versengtek azért, hogy vele játszhassanak a nagy napon, így mi önző szülők lehettünk és magunkkal foglalkozhattunk.

Persze nem Léna volt az egyetlen gyerek az esküvőn, így annak érdekében, hogy minden szülő tudjon felszabadultan ünnepelni, hívtunk négy animátort, akik rengeteg gyerekprogrammal és játékkal készültek, hogy szórakoztassák és lefoglalják a legkisebbeket. Éjszakára a Babérliget által biztosított bébiszitter vigyázta Léna álmát addig, amíg a nagyszülők nem vonultak vissza aludni.

Kik zenéltek a nagy napotokon?

Zenei elképzeléseinket illetően szerencsére teljes egyetértésben voltunk. A vendégváró piknikre és az ünnepi vacsorára akusztikus élőzenét, a bulira pedig DJ-t szerettünk volna mindketten, de mivel évek óta Svájcban élünk fogalmunk sem volt a hazai felhozatalról és nem volt preferált előadónk vagy DJ-nk. Szerencsére Madarász Zsuzsi ebben is teljesen ráérzett a mi igényeinkre és ő javasolta a Stahl Barbara & Havai Gábor duót az élőzenére, valamint Mészáros Zolit (One Man Band) DJ-nek.

A zenében nálunk sokkal otthonosabban mozgó öcsémet elküldtük Barbiék koncertjére, aki aztán a koncert közepén írta is nekem, hogy ne keressünk tovább, csapjunk le rájuk azonnal. Nagyon jó választásnak bizonyultak, nagyon jól illett a zenei stílusuk a helyszínhez és az esküvő hangulatához. Zoli miatt izgultunk, de a bemutatkozó Skype-olásunk után azonnal tudtuk, hogy nála jobb DJ-t nem is találhattunk volna magunknak, mert egy végtelenül kedves és minden igényünkre abszolút receptív ember.

Hatalmas bulit és fergeteges hangulatot varázsolt nekünk amiért nagyon hálásak vagyunk neki. Hajnali fél 4-ig tartott a buli, amit elsősorban miattam állítottunk le, mert már nagyon elfáradtam.

Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?

Alapvetően az egész Babérligetben töltött hétvége a pénteki családi elővacsorától kezdve a vasárnapi immár friss házasokként édes kettesben eltöltött esténkig egy leírhatatlanul csodás élmény volt nekünk és nehéz lenne egy-két konkrét momentumot kiemelni.

Talán a szertartás volt az esküvő csúcspontja, hiszen annak meghittsége és olykor keserédes őszintesége nemcsak, hogy mindenkinek könnyeket csalt a szemébe, de megadta a kezdő hangulatot az este további részére.

A másik számomra fontos pillanat a férjem megjegyzése volt, aki hajnali 4-kor a szobánkba visszaérve azt mondta, hogy “Nonóm, elképesztően gyönyörű esküvőt szerveztél, nagyon büszke vagyok rád és köszönök mindent. Örülök, hogy végül itthon házasodtunk össze a család és a barátaink társaságában, nagyon jó volt mindenkit látni és együtt ünnepelni. Minden ezerszer jobb lett, mint amire számítottam, elmondhatatlanul boldog vagyok.”

Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?

Természetesen olyan dolgok miatt izgultam, amikre nekem zéró ráhatásom van. Elsőként is az időjárás-előrejelzést nézegettem napi szinten 1000-szer öt különböző portálon informálódva, és próbáltam megfejteni, hogy az 1 mm eső, amit sokáig az előrejelzés írt, szombatra vajon mennyire tudja majd elmosni a pikniket és a szertartást.

Második aggodalmam a nyitótánc volt, amire elég rendhagyó megoldással rukkoltunk elő, ugyanis ahelyett, hogy mi ketten táncoltunk volna azt találtuk ki, hogy lehívunk két tánctanárt, akik az egész násznépnek együtt tanítanak be egy koreográfiát és így nyitjuk majd meg a bulit közösen. Izgultam, hogy hajlandóak lesznek-e az emberek beszállni és jól fog-e sikerülni a kis táncóra. Szerencsére a nagy napon minden aggodalmam elszállt és egész nap rendkívül nyugodt és laza tudtam maradni.

Az időjárás tökéletes volt és a nyitótánc betanulásán szinte az egész násznép lelkesen részt vett, úgyhogy fölösleges volt minden előzetes izgalom.

Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?

Semmi sem lehet tökéletes, így nálunk is volt néhány apróbb-cseprőbb malőr a gondos tervezés ellenére. Viszont mivel az egész nap összesítésben csodásan sikerült és a vendégektől is mindenhonnan csak szuperlatívuszokban érkeztek a visszajelzések, nem maradt meg semmi sem rossz emlékként, inkább csak nevettünk az olyan baklövéseken mint a köszönőajándékok elfelejtése.

Amit másként csinálnék, talán az az, hogy meglátogatom a desszertasztalt időben, mert arról sajnos lemaradtam és csak képeken láttam, milyen csodát kaptunk az Egy Csipet Tortától. Ezt viszont könnyen pótolni fogjuk majd a kislányunk keresztelőjén, amire szintén innen tervezünk sütiket rendelni. 🙂