Alexandra és Dénes meghitt, természetes, őszinte (és vicces) nagy napjával folytatjuk valódi esküvőket bemutató sorozatunkat. 🙂
Alexandra és Dénes megismerkedése
A mi megismerkedésünk története a kapcsolatunk szívem csücske. Tizennégy éves voltam, amikor először találkoztunk, ő akkor volt tizenhét. Egy általános iskolai szüreti bálon pillantottuk meg egymást a tömegben, ahogy az a nagy könyvben megvan írva. Kisgyerekek voltunk, én egy igazi álmodozó kislány, akit elvarázsoltak a pörgős szoknyák, és az a focista fiú, akit aztán az este folyamán megismertem. Igazi első nagy szerelem volt, hosszú séták, első szerelmes élmények és emlékek. Ez a szerelem másfél évig tartott, mert neki ott volt a foci, én pedig már akkor is vonzódtam a nagyvilág felé. Mindketten másra vágytunk, így elváltak útjaink. Emlékszem, ez egy nagyon mély, sírós elválás volt mindkettőnk részéről.
Középiskolában ott tanultam aztán tovább, ahova ő is járt. Végzős volt, amikor én kezdtem, a napnál is világosabb volt, hogy mi még mindig nagyon tetszünk egymásnak, de fel sem merült bennünk az újrakezdés gondolata, habár az egész tanári kar szeretett volna minket újra összeboronálni. Az a hat év, amíg nem beszéltünk, és semmit sem tudtunk a másikról, visszagondolva rendkívül bájos, hiszen több buliban, fesztiválon is összefutottunk és valahogy mindig odakeveredtünk a máskikhoz, de ez egy csóknál sosem lett több. Egyszerűen tudtuk, hogy a másik ott van, volt, hogy éreztem a pillantását, máskor ő hallotta meg a hangom, vagy érezte meg a parfümöm illatát és a másik pillanatban már a terem másik feléből néztük egymást. Ezt a hosszú időszakot egy tavaszi nap változtatta meg, amikor egy nehéz nap után hazamentem és láttam a közösségi oldalon egy nevetséges bejegyzést tőle, és annyira felbosszantott, hogy írtam neki. Magam sem tudom igazából, miért, de nagyon örült nekem, egész éjszaka beszélgettünk, volt mit mesélni. Kiderült, hogy sokkal többször gondoltunk egymásra az elmúlt hat évben, mint hittük volna. Hirtelen olyan volt, mintha tegnap beszéltünk volna utoljára, és ittuk egymás szavait. Még azon a héten találkoztunk, megbeszéltük hogy mi lenne ha összefutnánk néha, de lefektettük szabályokat: semmi ottalvás, semmi komoly lépés.
Természetesen másnap egymás karjaiban ébredtünk, minden szabályt felrúgva, egy nappal később pedig oda is költözött. Ennek hat és fél éve.
Az eljegyzés
Mi minden apró részletét alaposan megtervezzük a kis életünknek, így maga a házasság és az esküvő fogalma hamarabb megfogalmazódott bennünk, mint ahogy a gyűrűt viseltem volna. Mint két felnőtt, egy kirándulás alkalmával megbeszéltük, hogy szeretnénk összekötni az életünket. Tudtuk, hogy elég érettek vagyunk egy ekkora lépéshez, és a kapcsolatunk is megérett arra, hogy egy más jellegű kötelékkel is megpecsételjük a szerelmünket.
Az eljegyzési gyűrűt együtt választottuk ki. Édes volt, mondta, hogy rengeteg van és mindegyik nagyon csillog, nagy félelme, hogy nem fog nekem tetszeni, amit választ, vagy nem az volna a tökéletes.
A konkrét lánykérés nyáron egy meseszép helyen zajlott: itt, Németországban, ahol élünk. Egy gyönyörű, kristálytiszta tónál. Épp a tájban gyönyörködtem és minél több részletét szerettem volna megörökteni. Egy szikla peremén voltunk, ahol csak úgy elvesztem a nagy hullámokban, amik a nagy köveknél megszüntek létezni, közben többször is hívott, hogy menjek oda hozzájuk. Fél szemmel láttam hogy egy gyönyörű boltív alatt üldögélnek a kiskutyánkkal, Jamie-vel. Nagy kiránduló család vagyunk, így tudja, hogy ha elveszek a tájban, esélytelen velem beszélgetni. Aztán egy nagyon más hangsúllyal kérte, hogy pillantsak oda, arra a csodaszép virágoktól pompázó boltívre. Nem sokkal később ott térdelt Életem Szerelme maga mellett a pár hónapos kiskutyánkkal, hatalmas tenyerében egy levélkén pihent, szinte elveszett az a csodaszép gyűrű, és feltette a nagy kérdést hogy „Leszel a feleségem kisMoki?“ kíváncsian figyeltek mindketten, sírva omlottam a karjai közé, majd egy határozott „Igen“-nel feleltem és öleltem egészen addig, amíg a pöttöm nem furakodott oda hogy “na most már engem is szeressetek”.
Az álomesküvő megszervezése
Az elképzelésünkre talán a természetközeli és az őszinte szavak a legtöbbet elmondóak, szerettünk volna természetes színeket, anyagokat, sok zöldet, pozsgásokat, és olyan elemeket, amik közel állnak hozzánk és mindezt téliesítve. Tudtam, hogy szeretnék valamilen formában részt venni a dekorációban, mert elég sokat festek rajzolok, így ez is meghatározó volt.
A helyszín kiválasztása azért is nehéz volt, mert mivel az esküvőt külföldről szerveztük, nem szerettünk volna sok helyszint megnézni. Illetve volt egy dekoráció a fejemben, ami tökéletesen illene hozzánk és ehhez kerestünk megfelelő helyszínt, ahol ez maximálisan kivitelezhető. Itt külön szeretném kiemelni azokat a barátainkat, akik segítettek: ők voltak az otthoni kis kontakt, ha rendelni kellett, nagyon sokat segítettek ebben. Fontos volt számunkra hogy barátságos, meghitt legyen a hatása, legyen szállás, mert tudtuk hogy „ottalvósbulit“ szeretnénk. Illetve ne legyen messze Budapesttől mert a vendégek nagy része onnan érkezik. Tudtuk hogy nem szeretnénk hatalmas anyagokkal fedett plafonú helyszínt, hanem egy olyan helyet, ahol mindenki otthon tudja érezni magát, kis vintage vonulattal, fehér, tágas némileg loft stílusú letisztult minimalista belső térrel.
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy szerintem az esküvő és a körülötte lévő imádat a menyasszonyoknak fontos igazán, így igyekeztem mindenből két-három lehetséges opciót megkeresni, és azt beszéltük át Dénessel. Így neki is tökéletes volt, hogy nem álltunk le minden apróságon gondolkozni, hogy vajon a bézs vagy a fehér szalvéta illik a terítékhez. A teljes szervezés nagyjából 10-11 hónapot ölelt fel.
A vőfély
Tudtam, hogy én szeretném megszervezni, de aznap kell majd valaki, aki mindent kézben tart. Tudtuk, hogy vőfélyt mindenképp szeretnénk, ezt mindenkinek ajánlom. Mi Tóth Béla mellett döntöttünk, imádtuk! Szépen figyelt mindenre: a menetre, a vendégekre, bárkinek bármi kérdése volt, mindenhol ő volt ott legelőször, egyben tartotta a csapatot, figyelte az időbeosztást, és Ludas Matyis outfitjével levett mindenkit a lábáról. Nagyon hálásak vagyunk neki!
Vőfély vagy ceremóniamester – Te kit választanál a nagy napra? Ebben a cikkünkben segítünk dönteni.
A fotós
A téli esküvő ötlete nálunk valamiért természetes volt, így mindennek ez volt az alapja. Egy-két elem megvolt a fejemben, és ehhez kerestem meg a főbb alappilléreket, amelyek együtt egy szép egységet tudnak képezni. Templomi szertartásunkat mindenképpen a Szent István-bazilikában képzeltük el, így az adott volt, ezt követte a vacsorahelyszín. Nagyon nehéz döntés volt a fotós kiválasztása, mert sok esküvői képeken azt láttuk hogy mi nem ilyet szeretnénk, ezért azzal a jeligével kerestünk fotóst, hogy érzelmeket szeretnénk megörökíteni. Sok fotós munkáját néztük át, nagyon fontos volt számunkra, hogy a fényképezési stílusát magunknak érezzük. Természetes, nem beállított emlékeket szerettünk volna, és ezeket maximálisan sikerült is kivitelezni.
Wertán Botond készítette ezeket a szerelemképeket, imádom őket végignézni és pontosan azt látni, ahogyan mi látjuk magunkat és az esküvőnket.
A dekoráció és a helyszín
Mindenképpen téli esküvőt képzeltünk el, karácsonyi hangulat nélkül. Pasztell hideg színekkel, gyertyafénnyel. A dekorosokkal azon viccelődtünk, hogy hideg pasztell színekkel teremtünk majd meleg, barátságos esküvőt. 🙂
A helyszín alapvetően egy olyan csodálatos belső térrel rendelkezik, hogy semmiképp sem szerettük volna eltakarni, így a természetesség jegyében megőriztük a téglaburkolatának szépségét. A dekorációt én álmodtam meg, a kivitekezésben és az összes virágos elemnél a Flow and More-os lányoknak jár az elismerés. A helyszín alap téli dekorációja tökéletesen beleillett a mi elképzelésünkbe. Kiemeltük a kandallót, hiszen nincs tél kandalló nélkül. Az elképzelésünk átfogóan a dekorációval kapcsolatban a bejárathoz érkezve egy üdvözlőtábla volt, amely fogadja a vendégeket, ezt a kézzel festett táblát, Linda a Kisdió tulajdonosa álmodta meg nekünk figyelembe véve a kéréseinket így zöld erdős-leveles hangulatot varázsolt nekünk. A tánctér-bár és az asztalok találkozásához készítettünk egyénileg egy nagyon menő fánkfalat, amire nagyon büszkék vagyunk, és egy ültetőtáblát.
Szerettünk volna egy külön kis helyet az ajándékoknak és a vendégkönyveknek, ahol mindenki nyugiban meg tudja fogalmazni a kis gondolatait, és egy központi helyet a desszertasztalunknak.
Az este folyamán az égőfüzérek adtak szép hangulatvilágítást, az asztalokat használhattuk nyers csodaszép szürke-fehér valójukban, így a terítéknél a kívánságunk egy letisztult egyszerű fehérporcelános teríték volt, kristálypoharakkal, ami egyfajta eleganciát kölcsönzött neki. Minden tányéron friss rozmaringszál illatozott, ami a hűséget jelképezi. Az asztaloknál cuki pozsgások és a csokrom ihlette virágköltemény várta a vendégeket, hatalmas vintage stílusú gyertyatartókkal.
A meghívó
A meghívónkat egy több lapból álló kis szeretetcsomagként képzeltük el, volt benne egy egy köszöntő oldal és egy idővonalszerű napirend, amit sokan magukkal is hoztak, hogy tudják, mikor mi jön. Szerettük volna már egy picit belecsempészni, milyen hangulatú lesz az esküvőnk, így egy zöld, természetességet tükröző eukaliptuszleveles koncepciót tervezett nekünk a Linda Buttercup Design, Linda tervezte a menü- és az ültetőkártyákat is.
A catering és az édességek
A cateringgel kapcsolatban fontos volt, hogy nem büféasztalosat képzelünk el, hanem két menüsoros vacsorát. Szerettünk volna a hagyományos esküvői menüsort egy elegánsabb verzióba átemelni, a lakodalmi stílust megőrizve. Bőséges adagokkal, házi készitésű hozzávalókkal kivitelezve.
Desszertet nem szerettünk volna a leves és főétel mellé, hiszen volt torta és fánkfal is.
A vendégváró süteményeketet a második anyukámnak, a férjem édesanyjának köszönhetjük, a desszertasztalunkhoz a cake popokat, cupcake-eket, krémhabokat és magát a csodaszép esküvői tortánkat Ági készítette, az ÁgiKicsivilága tulajdonosa. A férjem kedvence az előkészületekben egyértelműen a tortakostolás volt. 🙂
A menyasszonyi ruha
Ez talán az egyik legszebb élményem a szervezésben. A ruhánál két nagyon fontos elvárásom volt: az egyik, hogy nem szeretnék abroncsot, a második pedig, hogy nem szeretnék a ruha alá melltartót viselni. Ez így jobban megnehezítette a keresést, mint gondoltam. Régi nagy vágyam volt egy Daalarna ruha. Úgy voltam vele, hogy mindenképpen szeretnék egy ilyen ruhát felpróbálni, de foglaltam helyet más szalonokba is. Nagyon valószínűnek tartottam hogy máshol fogok venni. Aztán a Daalarna ruha próbanapján lemondtam az összes többi időpontot. A próba előtt kicsit vegyes érzések voltak bennem, mert nagyon izgatott voltam, de sejtettem, hogy a ruhára tervezett összeg lélektani határa felett fogok találni és valószínűleg bele is szeretek abban a pillanatban, ahogy rám adják. A tanúmmal mentünk el, konkrét elképzelésekkel mentem oda, nézegettem darabokat már itthon a neten, így tudtam, mi az, amit mindenképpen próbálni szeretnék.
A szalonban dolgozó lányok nagyon édesek voltak, kicsit több időt is kaptam, mivel „külföldi menyasszony“ révén nem tudok bármikor Budapestre próbálni menni, de olyan 35-40 perc után, amikor rám adtak egy ruhát, azonnal beleszerettem a hatalmas szoknyájába és a csipke virágokba. Belenéztem a tükörbe és a szoknyája táncolt, mint egy harang, kényelmes volt, rögtön pörögni kezdtem benne, és azt hiszem, úgyanúgy elsírtam magam, mint amikor ezeket a mondatokat fogalmazom. Mindenképpen meg szerettem volna beszélni a vőlegénnyel, hiszen ez nem csak az én döntésem, de valószinűleg látta rajtam, hogy ez a ruha az A ruha, így mondta, hogy „Kincs, megoldjuk“, és kérdezte, hogy „Akkor én küldjem el a megrendelő emailt vagy elküldöd te?“ 🙂 Velem meg madarat lehetett volna fogatni.
Szóval végül én csak Daalarna ruhákat próbáltam fel, és egy álmom vált valóra, hiszen a BALLET kollekció csodaszép darabját viselhettem az esküvőnkön.
A first look
A férjem a first lookig nem is látott a ruhában. Amikor először megpillantott, könnyek szöktek a szemébe és annyit mondott: „De szép a ruhád“. Nagyon sok szép bókot kaptam mindenkitől, igazán gyönyörűnek éreztem magam benne. Az utcán megállítottak turisták és mindenki képet szeretett volna velem. Nem bírtam betelni vele, lóbáltam az uszályomat, lebegett a tüll, ahogyan belekapott a szél. Amikor elhoztam a ruhámat, az esküvő előtt egy nappal ott lógott az ablakban és én időnként felkeltem megnézni, ott van-e még.
Annyira kényelmes volt a menyasszonyi ruhám, hogy a menyecsketánc után visszavettem és abban buliztam reggelig.
További szolgáltatók
A csokrom nagyon szép, télies hangulatban pompázott, így emellé egyszerűbb kiegészítőket szerettem volna, amire nem kell vigyázni és figyelni, hogy le ne essen el, ne csússzon, stb. hogy igazán magabiztosan feszengésmentesen tudjam élvezni a napot. A sminkemen nude-pasztell színekkel dolgoztunk. Mivel frufrus menyasszony voltam, így a számon volt a hangsúly, nude lilás rúzzsal, amit a szertartások után azonnal pirosra cseréltünk.
A frizurámat Farkas Boglárka készítette, egy laza, kócos, fonott kontyos, feltűzéses megoldást választottunk, mert a frufru és a hosszú hajam miatt nagyon „erős“, karakteres lett volna az arcom, illetve a ruha csodás átlátszó hátrészéből sok nem tudott volna érvényesülni, ha eltakarta volna a hajam. Így feldobtuk egy kis virágos kitűzővel, amit nézegetés közben, mikor meghallotta az eladó néni hogy az esküvőmre keresek, nekem adta, így kérdés sem volt, hogy ezt fogom viselni.
A ruhámat egy katedrális hosszúságú fátyol tette még különlegesebbé. Nem hagytam volna ki semmi pénzért, hiszen ezt egy nő csak az esküvőjén viselheti. A tanúmtól kaptam ajándékba, így igzán sokat jelentett nekem. Ezen kívül csak az eljegyzési gyűrűmet viseltem. Szerettem volna valami vicceset is a ruhámhoz, így egy rózsaszín harisnyát viseltem alatta, ami pár képen tűnt csak fel, de nagyot nevetett rajta mindenki. A cipellőm egy mesébe illő, ezüst színű magas sarkú volt. A pinkkel igazán mókás volt.
A nagy nap emlékei
Az esküvőnk nagyon meghitt volt, természetes, őszinte, gyönyörű és vicces. Boldogan emlékszem rá vissza, nagyon különleges volt mindezt Dénessel átélni. Amikor a fogadalmát mondta, végig a szemembe nézett: a szemében őszinteséget láttam és bizalmat, tudtam hogy ennél jobb férfit, férjet, és a gyermekeimnek édesapát nem is választhattam volna.
Nem volt a nagy napon olyan pillanat vagy esemény, ami ne minket jellemzett volna. Őszinte volt, mert tényleg azokkal az emberekkel ünnepeltünk együtt, akik nekünk a legfontosabbak a világon. Mindenkinek az arcán az látszott, hogy mi mennyire összeillünk, örülnek a boldogságunknak és ennél nagyobb visszajelzés nem is kell a környzetünktől és a szeretteintől, ennek így kellett lennie.
Gyönyörű volt, mert a dekor, a ruhám, minden apró részlet tökéletesen olyan lett, mint amilyennek megálmodtam.
Csodaszép volt a nagyszülőkkel és a szüleinkkel megosztani ezt a napot, és örülünk hogy ott lehettek velünk. Viccesnek azért tartom, mert iszonyú jó társaság alakult ki, volt a csapatban olyan, aki mondta „itt jobb a buli, mint a mi esküvőnkön volt“. Azért ez elég nagy dicséret, főleg úgy, hogy nagyon vegyes volt a társaság, kevesen ismerték egymást.
A zene
A zenéért Kiss Attila Esküvői Dj felelt. Attilával csak az esküvőnk napján találkoztunk, kicsit lazán kezeltük ezt a dolgot, de nagyon jó döntés volt, mert iszonyú jó bulit csinált, a vendégek nagyon dicsérték. Mi modernebb zenéket válogattunk össze eredetileg, aztán emlékszem, hogy odajött hozzánk és mondta hogy „szerintem ez a csapat a mulatósra nyomja inkább“. Így onnantól teljesen elvetettük a modernebb válogatásunkat és a régi és mostani mulatósókat vegyesen játszotta. Viszonylag korán kértük, hogy induljon el a buli. 10-kor kezdődőtt, de így is reggel hatkor még találtam kolbászoló vendégeket, akik nem feltétlen tudták, hol is van a szobájuk pontosan. 🙂
A legszebb élmények
Több is van, amit nagyon a szívembe zártam.
…Az egyik a first look és az azt megelőző pillanatok. A készülődésnél szóltak a lányok, hogy a leendő férjemet Botond épp a mező közepén fotózza, de nem leshettem meg. Már majdnem készen voltam, épp a ruhámat gombolta Vivien barátnőm, amikor mint egy kislányra, állandóan rám kellett szólni, hogy ne táncikáljak, hanem maradjak egy helyben, mert így sose leszek kész.
…Aztán a tényleges találkozás, ahol háttal várt, és sétáltam felé nagyon lassan. Ez a mi pillanatunk volt. Megfordult és emlékszem, végig futott rajtam a szeme többször is tetőtől talpig és mondta, milyen szép vagyok. Csillogott a szeme.
…Nagyon szerettem azt, amikor a templomban édesanyámat megpillantottam. Ő már valószínűleg láthatott engem, de akkor találkozott először a pillantásunk, és úgy sírt, hogy odaszaladtam volna megölelgetni.
…Aztán amikor felhúzta az ujjamra a templomban a gyűrűt. Itt elakad a szavam, nincs mit hozzáfűzni.
…Amikor már kéz a kézben sétáltunk át a templomból a polgári szertartáshoz, és flangáltunk az utcán, picit felengedtem. Dénes viccelődött, hogy nevessek.
…Kérték a szertartáson, hogy egy egyértelmű igennek felejünk a kérdésre, természetesen ezt sem sikerült, tőlem a „Hát jó“ hangzott el, Dénestől pedig egy nagy sóhaj, majd: „Na jó“. Persze vicceltünk és mindketten egy határozott igennel tettünk pontot a végére, de azt hiszem, az anyakönyvvezető nem tartotta ennyire viccesnek, mint mi és a vendégek.
…Amikor behozták a tortánkat, szebb volt, mint amire emlékeztem. A kedvenc számunk ment alatta, mindenki boldog volt, mosolygott, nevetett, kiabált nekünk. Az is egy nagyon meghatározó pillanat volt nekem.
Ami miatt izgultam
Végig izgultam, hiszen aznap mentem férjhez. 🙂 Kíváncsi voltam, mit szól majd hozzám Dénes. Igultam, hogy minden rendben menjen, hogy a vendégek jól érezzék magukat, finom legyen minden, mindenki boldogan emlékezzen erre a napra vissza.
Ami lehetett volna jobb
Ami negatív élmény volt, hogy több vendég sajnos nem szólt vagy az utolsó pillanatban szeretett volna szólni, hogy mégsem jön. Ez nekem nagyon rosszul esett, de a férjem, Dénes mondta, mikor látta, hogy nagyon elszomorodtam, és visszaértünk a vacsorahelyszínre, hogy menjek szépen a koszorúslányokkal fel kicsit pezsgőzni, dobjuk fel azt a piros rúzst, és ő mindent elintéz. Így is lett. Remek férj, nemde? És alig volt még csak 20 perce a férjem. 🙂
Ha újra élném azt a napot, talán mégis inkább kiengedném a hajam, de amúgy semmin sem változtatnék, hiszen szebbet nem is álmodhattam volna. Hálás vagyok mindenkinek, aki segített, minden kis barátnőmnek, családnak és a kiváló szolgáltatóknak.
Szeretek Dénes felesége lenni!
Esküvői szolgáltatók Dénes és Alexandra nagy napján:
Fotók: Wertán Botond
Templom: Szent István Bazilika
Helyszín: Deák Udvarház, Kakucs
Ruha: Daalarna
Vőlegény ruhája: ZARA
Frizura: Farkas Boglárka, Heaven in Style
Smink: Dalma, Make up by D
Vőfély: Tóth Béla – Béla Vőfély
Dj: Kiss Attila Esküvői DJ
Dekor: Flow and More, Adri és Bori
Meghívó, ültetők, menükáryták: Linda, Buttercup Design
Torta és desszertasztal: Gruber Ági, Ági Kicsivilága
Gyűrűk: Tegzes Csabi, Crico Ékszer
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, kattints! A Daalarna legújabb esküvői kollekciói, az OCEAN és a SUNSET felpróbálhatók a Daalarna budapesti showroomjában. Időpont-foglaláshoz kattints ide az elérhetőségekért.
