Esti Laura csaknem öt éve dolgozik modellként. Az idei lesz a második Daalarna bemutató, amin végigvonul és alig várja, hogy ismét szebbnél szebb ruhákban pompázhasson a kifutón. Villáminterjúnk a bemutató előtti castingon készült, amelyről részletesebben is beszámoltunk korábbi cikkünkben.
Fotó: Varga Zorán
Modellként mióta veszel részt a Daalarna bemutatóin?
Ez lesz a második alkalom, 2014-ben vonulhattam végig először a kifutón. Korábban sokat dolgoztam külföldön, ezért mindig lemaradtam a castingról, de nagyon örülök, hogy most újra itt lehetek.
Milyen emlékeid vannak az első show-ról?
Nagyon élveztem, gyönyörűek voltak a ruhák. Különleges volt a modellkarrierem szempontjából is az első munkám a Daalarnával, ugyanis az első igazi estélyi ruhás bemutató volt, amin részt vettem, az pedig óriási megtiszteltetés volt, hogy végül én nyithattam. Igazi hercegnőnek éreztem magam a ruhákban. Egyébként is imádom a szép csipkéket, elvarázsolnak a gyönyörű esésükkel.
Hogyan kezdődött a modellkarriered?
Igazából eleinte egyáltalán nem akartam modellkedni egészen addig, amíg egy családi barátunk, aki fotósként dolgozik, azt nem javasolta, hogy próbáljam meg. Már tizenöt évesen nagyon magas és vékony voltam, de egyáltalán nem volt sok önbizalmam. Érdekes, hogy mindenki azt gondolja, hogy aki ilyen adottságokkal rendelkezik, az biztosan elégedett önmagával, de az iskolában még nem igazán éreztem az alkatom előnyeit. Aztán elvittek a Visage Modelshez, ahol azonnal szerződést ajánlottak nekem. Ekkor 16 éves voltam, azt gondoltam, nem veszíthetek semmit, ha megpróbálom, ráadásul az anyukám is nagyon támogatóan állt a lehetőséghez. Úgyhogy kísérő nélkül, egyedül kiutaztam Párizsba, ami eleinte nagyon ijesztő volt, de aztán jól alakultak a dolgaim. Az érettségi óta teljes állású modellként dolgozom, jártam már ennek köszönhetően Milánóban, Miamiban, New Yorkban, Isztambulban, Szingapúrban és Barcelonában is.
Laura a Daalarna 2014-es show-ján
Milyen nagyobb divatházaknak dolgoztál?
Versace, Balenciaga, az YSL smink vonala, Replay, Chloé, a magazinok közül pedig például a Cosmopolitannek, a Marie Claire-nek és a Glamournak fotóztak.
Milyen terveid vannak még? Meddig érdemes ezt csinálni?
Nehéz kérdés. Még mindig nem találtam ki, hogy mivel szeretnék foglalkozni a modellkedés után, egyelőre boldog vagyok azzal, amit csinálok, szeretem, hogy sok embert megismerhetek, új élményekkel gazdagodhatok. Ha elutazom, szeretek hosszabb időre, akár hónapig is egy adott városban élni, így jobban be tudok illeszkedni és nem vagyok annyira magányos, mint a néhány napos villámlátogatáskon, amikor a munka mellett arra sincs időm, hogy körülnézzek az adott városban.
Könnyen ismerkedsz egyébként?
Most már igen. Régebben nem volt rám jellemző, de rájöttem, hogy sokkal jobban érzem magam, ha nyittabb vagyok.
Fotó: Varga Zorán
Segített a modellkedés a gátlásaid, önbizalomhiányod legyőzésében?
Igen, sokkal több önbizalmat adott, főleg a járásomon látni nagyon: kihúzom magam és elkezdtem értékelni az adottságaimat.
Mit csinálsz a szabadidődben?
Nagyon szeretek táncolni, balettoztam is annak idején, aztán musicaltáncot tanultam. Nem mondom, hogy nagyon jó lennék benne, de élvezem. Ezen kívül zumba órákra is szoktam járni, az is nagyon kikapcsol.
Figyelsz arra, hogy mit eszel?
Most, hogy már nem vagyok 16 éves és sokat nőiesedtem, egyre jobban oda kell figyelnem erre is. Egyébként nem viselt meg, hogy megváltozott kicsit a testem, mert így a „commercial” kategóriába tartozom modellként a „high fashion” helyett és ebben sokkal kevesebb elvárás van, nem kell például mindenáron 88-as csípőméret a 178 centiméteremhez. Nekem ez felszabadítóbb érzés, minthhogy megfeleljek egy olyan kategóriának, amibe már nem tartozom.
Fotó: Kondella Misi
Lelkileg mennyire visel meg, hogy a világ legszebb, legvékonyabb és legkülönlegesebb lányaival versenyzel egy-egy casting során?
Eleinte nem volt könnyű megbirkózni ezzel, mert nagyon sok visszautasításban van része egy modellnek, még akkor is, ha minden kritériumnak megfelel. Aztán a sikerek ellensúlyozzák ezt a későbbiekben. De ezzel szerintem mindenkinek meg kell küzdenie, nem csak a modelleknek: ha egy munkahelyen nem téged választanak 500 jelentkező közül, és nem érted, mit rontottál el, akkor is ugyanúgy fel kell dolgoznod a sikertelenséget és megpróbálni túllépni rajta. Nem szabad tragédiaként megélni.
Mi az, amit a leginkább szeretsz abban, hogy modellként dolgozhatsz?
Imádok utazni és nagyon szeretem a munkák során az átalakulásokat. Hasonlít a színészethez bizonyos értelemben. Azt hiszem, hogy egyelőre nem is tudnék irodai munkát végezni, most nagyon szeretem az állandó pörgést, ami a modellkedés miatt körülvesz.
A március 10-ei Daalarna show-ra a jegy.hu-n (ide kattintva) vásárolhatsz belépőt. Érdemes időben foglalni, mert a jegyek csak korlátozott számban állnak rendelkezésre. Lájkold a Secret Stories Facebook oldalát, hogy mostantól még több titkos történetről értesülj az esküvők és a Daalarna világából!
