Návai Anikó az idei Oscar-gálán Daalarna ruhát fog viselni. Az egyik próbán találkoztam vele az Alkotmány utcai szalonban. Közvetlen és barátságos személyisége azonnal megragadja az embert, hosszú órákigtudtam volna még kérdezniŐt Hollywood-ról, a munkásságáról és persze a másoknakelérhetetlen színészekről, színésznőkről.
Sok interjút olvastam Veled az elmúlt években. Mindig van egy-két tipikus kérdés, amivel indítanak az újságírók. Éppen ezért én most nem kérdezek, csak kérlek,mesélj valami olyat, amit fontosnak tartasz elmondani Hollywood-ról, magadról, a kettőtök közel 30 éves viszonyáról!
– Sokan gondolják, hogy az életem csupa csillogásból áll. De abba, hogy egy interjú mennyi háttérmunkából, szervezésből, utazásból áll, kevesen gondolnak bele. Sokszor volt/van olyan, hogy egy interjúért 6 órát repültem éjjel Los Angelesből New Yorkba, ahol 4 órát töltöttem, aztán újabb 6 órát a levegőben haza, Los Angelesbe. Nagy strapa, mégis örülök, ha ilyen lehetőséget kapok. Ezt csak annak köszönhetem, hogy nem futó kapcsolataim, hanem stabil barátságaim vannak New Yorkbanés évtizedek alatt épitettem őket. Magyarország nincs Hollywood marketing-térképén, olyan cseppnyi ország. Az újságirója nem kapna lehetőséget soha, annyira picike piac vagyunk. De ha egy riporter kedves, udvarias, odafigyel, megköszöni a lehetőségeket, és nemcsak kérni, hanem adni is tud, ha szükség van rá, akkor nagyon sok mindenhez hozzáfér – és nekem ezek a barátságok jelentik a “csupa csillogást”, nem a premierek, a partik, a piros szőnyegek és a sztárokkal készülő közös fotók.
Návai Anikó és hollywoodi hírességek
Hogyan zajlik egy Oscar-gála? Mit szabad és mit nem egy újságírónak a vörös szőnyegen?
– Jobb bele sem kezdeni, mert nincs elég felület, hogy részletezzem. Az Oscar-gála olyan katonai fegyelemmel szervezett és bonyolitott rendezvény, mint egy komoly hadművelet. Rendkivül komoly szabályok korlátozzák az újságirókat, sok esetben tüzes karikákat kell átugrani azért, hogy egy riporter hozzájusson a kívánt alanyhoz, de aki olyan régen dolgozik Hollywoodban, mint én, azt mindig átsegíti a találékonysága és a barátai.
1986-ban kezdődött a hollywoodi karriered, de hogyan kerültél magyarként Amerikába és lettél újságíró?
– Disszidáltam, de már Magyarországon is újságíró voltam, az Ötödik sebesség élő adásának szerkesztő-műsorvezetője.A Voice Of America washingtoni irodájából helyeztek át Hollywoodbaés 1999-ben vettek fel a Golden Globe díjakra szavazó rangos Hollywoodi Külföldi Tudósitók Szövetségébe, melynek én vagyok az egyetlen magyar tagja.
Izgultál az első filmes interjúd előtt?
– Andy Vajna volt az első hollywoodi interjúalanyom 1984-ben, amikor a Rambo-t csinálta. Próbáltam rávenni, hogy magyarul beszélgessünk, de nem sikerült. Izgultam? Hát persze. Pedig nagyon felkészültem akkor is, azóta is.
Az idei Oscar-díjátadó ünnepségen Daalarnaruhát fogsz viselni. Miért Benes Anitát kérted fel a feladatra?
– Anita legalább annyira ért ahhoz, amit csinál, amennyire én törekszem arra, hogy értsek ahhoz, amit csinálok. Ezért rábíztam magamés nagyon jól tettem. Gyönyörűruhát álmodott nekem és végtelenül hálás vagyok érte.
Mi a legtipikusabb kérdés, amit kapni szoktál a munkáddal kapcsolatban?
– Hogy mennyire vagyunk barátok a sztárokkal. Szimpla a válasz: semennyire. Ők végzik a munkájukat, én a magamét. Ismerjük egymást évek óta, és mivel a színészeknek is, nekem is meglehetősen jó empátia-érzékünk van, sokszor szavak nélkül is olvasunk egymásban. Hálásak azért, mert sok mindent tudok róluk, de soha nem lennék hajlandó elárulni az integritásukat. Sem pénzért, sem dicsőségért.
Most egy kicsit más lesz a gála, mivel egy magyar film is versenyre kelt a jelöltek között, a Saul fia. Neked mi volt az első véleményed, amikor megnézted a filmet? Sejthető volt a siker?
– A Saul fiát és a körülötte kialakult lelkesedést Cannes óta követem. Végtelen öröm számomra, hogy ilyen tiszta szívvel felkarolta a nemzetközi sajtóés a legnagyobb hollywoodi szakmai honlap filmkritikusa, aki azóta sem tud úgy írni egyetlen dijátadórólsem, hogy ne említené meg a Saul fiát.

Van különbség a maés a régen ismert Hollywood között? Ha igen, miben rejlik a változás?
– Hogyne. Az internet-forradalom és a folyamatos generáció-váltás hatalmas változásokat hozott Hollywoodban. Sokan azt hiszik, hogy Hollywood a közönség ízléséhez igazodva “felejtett el” zsáner-filmeket gyártani, szerintem az új marketinges-generáció dönti el, hogy “mi kell” a nézőknek. A kettő ritkán találkozik – s nem biztos, hogy csak én hiányolom, hogy ma sokkal kevesebb olyan film készül, mint a Pretty Woman, a Network, a Chinatown, az All The President’s Men, a The Way We Were… és sorolhatnám.
Mi az, amit igazán szeretsz a szakmádban?
– Mindent. Á-tól Z-ig. Egyre jobban élvezem, és egyre többet tanulok. Kell ennél több?