Rablóczky András esküvőfotóssal (Rabloczky Wedding Photography) készítettünk interjút, aki már többször szerepelt az elismert nemzetközi weboldal, a Fearless Photographers díjazottjai között. Vajon milyen a jó esküvőfotó 2019-ben? Interjúnkat elolvasva erre a kérdésre is választ kaphattok.
Mit jelent egy esküvőfotós számára, ha a Fearless Photographers díjazottjai között lehet?
Azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy a világ élvonalbeli esküvőfotósait magába foglaló Fearless Photographers bármelyik elismerése valódi szakmai sikernek számít. Ezek közül a legrangosabb, a Fearless Award a szakmai elismerések csúcsát jelenti, amiről évekkel ezelőtt még csak álmodni se mertem. Amellett, hogy megerősítés a munkámat illetően, büszkeséggel tölt el, hogy a nevem példaképeim mellett szerepelhet egy és azonos csoporban említve. Ilyen a májusi nemzetközi anyáknapi galéria, vagy az msn.com 2018-as év legjobb esküvőfotói válogatása. Egy Fearless Collectionbe (pályázatra) tízezernél több fotót küldenek be, kevesebb mint ezer kerül Finalistként döntőbe, majd ebből átlagosan 150 kép kapja meg az Awardhoz szükséges pontszámot. A dobogóról egy ponttal lemaradt pályaművek Honorable Mention minősítésben részesülnek, amire hasonlóan komoly eredményként tekintenek.
Mi alapján választod ki, hogy milyen fotóidat nevezed a pályázatokra?
A legnehezebb az egészben, hogy külső szemlélőként kell gondolkodnom a kiválasztásnál. Hiába van jó pár fotóm amikben nagyon hiszek, a zsűri nem feltétlen látja meg bennük ugyanazt amit én. Félre kell tennem az érzelmi kötődést a munkáim iránt, és el kell fogadnom, hogy a mai elképesztően erős mezőnyben egy Fearless Awardhoz önmagában nem elég egy erős pillanat, ha például technikailag nem tökéletes a kép.
Egy fotónak leginkább akkor van esélye Fearless Awardot nyerni, ha valami újat tud mutatni egyediségével.
Ebből kifolyólag nem árt ismerni a régebbi díjazottakat, nehogy a hasonlóság miatt elkaszáljanak már az első fordulóban. Ott van például az itthoni mezőnyben frissként ható zuhanyzós fotóm, amivel két éve egy hazai pályázaton dobogós helyezést értem el. Feleslegesnek érzem beadni nemzetközi versenyre, miután az ikonikus Chrisman vagy a Twomann Studios rég kihozta a témából, amit lehet.
Hogyan kezdtél el fotózni?
Nem tartozom azon kollégák közé akiknek már óvodában is kamera volt a jelük. Nem mondom, hogy nem fordultak meg fényképezők a kezemben, de sosem éreztem, hogy akár az önkifejezés egyik módja is lehetne, arra ott volt a rockzene és a gitár. 2011-ben jött a fordulat, mikor egy iphone-os alkalmazással véletlenül sikerült egy olyan képet készítenem a kutyámról, ami teljesen rabul ejtett. Onnantól nem volt megállás, megszállottan fotóztam mindent amit napfény ért és mögötte kék ég volt. Majd rá egy hónapra New York-i utunk során megvettem életem első tükörreflexes kameráját.
Melyek a kedvenc pillanataid egy esküvőben?
Egy esküvőn kétféleképpen vagyok jelen: mint fotós és mint vendég. Fotósként azokat a valódi pillanatokat szeretném visszaadni a párnak és a vendégeknek amik a későbbiekben segítenek pontosan felidézni hogyan éreztek a nap különböző szakaszaiban. Ehhez szükségem van egy nagy adag érzelmi jelenlétre, benne kell lennem az eseményekben, együtt kell rezegnem az párral, buliznom a vendégekkel. A készülődés során átélt egészséges izgalom rám ragad a párokról, ami a szertartást követően elmúlik. Vendégként az ezzel járó felszabadultság az egyik kedvenc pillanatom. Másik pedig a valódi érzelmek, emberi kapcsolatok melyek végigkísérik a napot.
Minden pillanatot fontosnak tartok, a gyermekükben elveszett szülői tekintettől, a fogadalmak alatt elérzékenyült barátokon át, a menyasszony és vőlegény közti apró gesztusokig, amiknek egy jól elkapott fotó méltó tartalmat ad.
Hogyan írnád le a fotózási stílusodat?
A fotózási stílusomra a legjobb szó a “dinamikus”. Rengeteget mozgok, frusztrálna ha lemaradnék egy jelentéktelenebb pillanatról is, ami kedves lehet valakinek, sőt akár még díjat is érhet. Az előző kérdésre reflektálva, az események középpontjában vagyok, hogy érezzem, mi következik és gyorsan tudjak reagálni. Érzelmeket nem lehet távolról visszaadni. A képi stílusom a fentivel összhangban van, energikus, kontrasztos, színekben élénk, elvétve nyers. Előszeretettel használom a napfényt, a világos foltok és sötét árnyékok egyvelegének drámai hatásáért.
Szerinted milyen a jó esküvői fotó 2019-ben?
Elsőre fura lehet amit mondok, ha nem akar klasszikus értelembe vett esküvői fotó lenni. Nem akar megfelelni unalomig ismételt kliséknek, helyette érdekes, formabontó, egyedi, friss. Az izgalmasan komponált legjobbkor elkapott drámai pillanatok stílustól függetlenül mindig magasan kiemelkednek a többiek közül. A (kreatív) páros portré képekről nem üvölt messziről az utasításra színlelt érzelem, a megmosolyogtató hamis meghittség. Helyette vidám, energikus, szemtelen, játékos, spontán, bármi amitől árad a hangulat, és működik a kép. A természetesség és romantika erőltetését a szakma rossz beidegződésének tartom. Ezekre ott egy egész esküvő valódi érzelmekkel.
A pusztán “szép” képek korszaka leáldozóban van, a giccs helyett valóságra, az illusztráció helyett tartalomra van igény.
Vannak nemzetközi példaképeid, akiknek a munkáját sokra tartod?
Napi szinten követek több tucat esküvőfotóst akik kreativitásukkal és látásmódukkal levesznek a lábamról. Reggelig sorolhatnám a neveket, ezért leszűkítem a legmeghatározóbbakra. Legnagyobb hatással Victor Lax, Mauricio Arias, William Eggleston és Alex Webb van rám. Első kettőtől volt szerencsém személyesen tanulni, míg utóbbi kettő nem esküvőfotós.
Melyik a kedvenc Daalarna ruhás képed korábbi esküvőidről?
Természetesen a Bazilikás fotó amelyikkel megszereztem első Fearless Awardomat.
Rablóczky András weboldalára kattintva további csodás fotókat találtok. Anett és Willem Bazilikában tartott esküvőjét teljes egészében megnézhetitek ezen a linken. Ebben a cikkben pedig András kedvenc esküvőfotóiban gyönyörködhettek.
