Egy kedves Daalarna menyasszonyunk, Csilla és férje, Bence mesés fotóit hoztuk el ma nektek, akik Szantorini szigetét vették célba, miközben Csilla szebbnél szebb Daalarna ruhákban járta be a csodás helyeket. Mivel Írisz és Zoli, a Fénylabor fotósai is elkísérték őket a nyaralásra, az élmény megörökítése sem maradt el. Valami kék – íme a csodás fotók Csilla élménybeszámolójával!
Valami kék – Szebbnél szebb Daalarna ruhákban Szantorini mesés tájain
Az ötlet
Írisszel és Zolival (Fénylabor) tavaly már két alkalommal fotóztunk együtt külföldön, akkor még az esküvőnk kapcsán. Tavasszal a jegyesfotóinkat készítettük el Rómában, az esküvő után pedig a horvát tengerparton fényképeztük a kreatív sorozatunkat (ezt megnézhetitek nálunk, ide kattintva – a szerk.). Összesen öt alkalommal fotóztak minket az elmúlt évben, így az idei közös nyaralásunk ötlete szinte már magától értetődő volt.
Szantorini
Bár több úti cél is felmerült, az igazán vágyott helyszín mindannyiunk számára egy aprócska görög sziget, Szantorini volt. Számunkra ez egy régi álom volt, ahová mindig is nagyon szerettünk volna elmenni, Írisznek és Zolinak pedig egy olyan különleges hely, ahol éppen tíz éve jártak együtt, az első közös nyaralásukon, és ahová régóta szerettek volna visszatérni, már profi fotósként. Az újabb közös fotózás gondolata legalább olyan gyorsan született meg bennünk, mint amilyen gyorsan megvettük a repülőjegyeket egy áprilisi napon.
Szantoriniről ebben a cikkünkben még nagyon sok érdekességet olvashattok.
A valami kék Daalarna ruhák
A képsorozat apropóját a szerencsés helyzet mellett az első házassági évfordulónk is adta, ezért számomra nem volt kérdés, hogy a menyasszonyi ruhám után újra Daalarna ruhát szeretnék viselni a fotózáson. Igazi csajos program volt a ruhapróba, melynek során Írisszel és a szalonos lányokkal közösen választottuk ki azokat a darabokat, amik a legszebben mutathatnak a fehér-kék környezetben. Eredetileg csak egy bizonyos ruha volt a fejünkben, de az nem volt elérhető épp a szalonban, ezért újra kellett terveznünk az elképzelésünket.
Így került elő Írisz egyik titkos kedvence, az OCEAN kollekció vízkék csipkeruhája, amit csak a lányok unszolására próbáltam fel, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a gyönyörű ruha jól állhat nekem.
Utólag kiderült, hogy a ruha telitalálat volt, szerintünk ebben születtek a legszebb képek, ez harmonizált legjobban Szantorini különleges hangulatával. Írisz, Kata, köszönöm, hogy rábeszéltetek! Ezen kívül még két ruha került a bőröndünkbe: egy nagyon látványos, színes, hosszú muszlinszoknyás darab a LOVESTORY kollekció-ból, és egy különleges, színátmenetes fűzős csoda, kék bársony szalaggal.
A fotózás
A képek elkészítésével kapcsolatban nem nagyon terveztünk előre. A fő irányelv az volt, hogy csak akkor és annyi ideig fotózunk, ameddig jól esik, és nem hagyjuk, hogy teherként lebegjen a fejünk felett, hiszen elsősorban pihenni jöttünk. Ezt olyan jól sikerült betartanunk, hogy a fotózás végül majdnem az utolsó napra maradt, és tulajdonképpen már bejártuk az egész szigetet úgy, hogy kizárólag turistaképeket készítettünk. Egyetlen helyszín volt csupán, amiről előre tudtuk, hogy szeretnénk ott fényképezni; az összes képeslapról visszaköszönő ikonikus, kék kupolás templomok rózsaszín harangtoronnyal. Sajnos hamar rájöttünk, hogy mint annyi más idilli kis beugró vagy lépcsősor Oiában, ez a rész is egy privát villához tartozik, amit külön kerítéssel zártak le, így gyorsan el is engedtük az ötletet.
A fotózást kora reggelre időzítettük, mert még a napfelkeltét is nagyon nehéz volt elcsípni a sok bámészkodó turista előtt, a naplementét viszont egyenesen esélytelen lett volna. A terv az volt, hogy Oiában, a sziget legszebb és legnépszerűbb városkájában kezdünk a kék csipkeruhában – egyszerűen azért, mert azt volt nehezebb felvenni –, és pár kép után váltunk a színes szoknyára. A helyszín és a ruha végül olyan szerencsés párosításnak bizonyult, hogy elfelejtettünk cserélni. Annyi hangulatos kis rész volt itt, hogy mire észbe kaptunk, már be is jártuk az egészet!
Amikor a kék kupolás templomok előtt haladtunk el, egyszer csak kinyílt a mindig zárva lévő kis kapu, és a takarító néninek hála, végül elkészülhetett a vágyott fotó, ami számomra a sorozat meghatározó és egyben legszebb képe lett. Innentől kezdve már tényleg nem volt semmi tétje a dolognak, örültünk, hogy ilyen szerencsések vagyunk.
Egy pazar reggeli után (már átöltözve a színes muszlinruhába) Imerovigliben fotóztunk tovább, de hamarosan olyan elviselhetetlen lett a hőség, hogy árnyékba húzódtunk. Ekkor realizáltuk, hogy a harmadik ruhára már nem maradt idő. Az utcák megteltek turistákkal, mi elfáradtunk a melegben, erőltetni pedig nem akartuk a dolgot. Azzal a tudattal pakoltunk össze, hogy a színátmenetes ruháról talán egyáltalán nem lesz kép.
Az utolsó pillanatban…
Másnap a sziget belsejének kis falvait jártuk be. A ruhát betettük az autóba, de ezen kívül semmivel nem készültünk, a smink és a frizura igazítás is elmaradt. Már leparkoltunk, és elindultunk felfedezni Pyrgos autentikus városkáját, mikor Írisz javaslatára gyorsan visszaszaladtunk a kocsihoz és felvettem a ruhát. Később kiderült, hogy szuper döntés volt! Annak ellenére, hogy ide nem korán reggel érkeztünk, jóval kevesebb turistát láttunk, mint a felkapott helyeken.
Szinte csak mi négyen sétáltunk felfelé a harangtornyokhoz a szűk kis utcákon, és ahogy kanyargott az út, minden fordulóban új fotótémát találtunk. A ruha nagyon jól mutatott a fehérre meszelt házak és kék kapuk között, és bár nem számítottunk rá, de Pyrgos és az itt töltött délelőtt az egyik kedvencünk lett az egész utazásból.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy Szantorini varázslatos szigete az egyik legszebb úti cél volt, ahol eddig jártunk, a Daalarna ruhák pedig csak még különlegesebbé tettek az élményt!
Kedvet kaptál egy “valami kék” esküvői vagy alkalmi ruhához? Nézz körül a Daalarna weboldalán és válogass a szebbnél szebb variációk közül!
