“Nagyon erős emlékem, ahogy az este közepén állok, nézem a családunkat és a barátainkat, és azt kívánom, hogy álljon meg az idő, vagy legalább lassítson egy kicsit, hadd tartson tovább ez az egész.” – Inez és Andris nagy napja a Secret Stories-on!

“Szívem szerint egyszerre öleltem volna meg mindenkit, aki ott volt” – Inez és Andris nagy napja

Hogyan ismerkedtetek meg?

A testvéreink mutattak be minket egymásnak, ők is egy pár, ráadásul két évvel régebb óta vannak együtt, mint mi. 🙂

Milyen volt a lánykérés?

Bécsben történt, tavaly nyáron. Mint utólag megtudtam, Andris nagyon szervezkedett, kitalálta az éttermet, beszélt 12-szer a menedzserrel, hogy hova üljünk majd és hol tegye fel a nagy kérdést, de valamiért semmi nem úgy alakult, ahogy elképzelte.

Így végül vacsi után, a hotelszobában beszélgettünk, amikor egyszer csak letérdelt és elmondta, hogy már réges rég meg kellett volna ezt lépnie, mert az első perctől tudja, hogy én leszek a felesége, de akkor most végre tényleg felteszi a kérdést.

A hagyományostól eltérő sorrendet követtetek: előbb megszületett a kisfiatok, aztán pedig összeházasodtatok, így adja magát a kérdés: Mit jelent, milyen pluszt ad számotokra a házasság köteléke?

Valahogy egyértelmű volt az elejétől kezdve, hogy mi egy család leszünk. Már a kapcsolatunk legelején beszélgettünk arról, hogy milyen esküvőnk lesz és milyen gyerekeink. Nem volt – szerintem egyikünkben sem – tudatosság ezzel kapcsolatban. (Persze mint a legtöbb lány, én is nagyon vártam a lánykérést, de egyáltalán nem a sorrend miatt.)

Két éve voltunk együtt, amikor egy nap arra jutottunk, hogy örülnénk, ha lenne egy kisbabánk és a beszélgetést követő harmadik hónapban lett is. Tudtuk, hogy semmiképp sem szeretnénk olyan eljegyzést, vagy esküvőt, amit “befolyásol” a baba. Ezek számunkra egymástól független dolgok és mindegyiket külön szerettük volna megélni.

Hogy milyen pluszt ad a házasság köteléke egy gyerek után? Nem tudom, hogy ad-e, mindenesetre jólesik rágondolni és kimondani, hogy ő a férjem és most már hivatalosan is a társam egy életre.

Mi volt az esküvőtök koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?

Nem volt óriási koncepció, annyi volt a vezérgondolat, hogy a dekorációt valamennyire az utazásaink köré építjük. Az elmúlt 5 évben kis túlzással szinte bejártuk a világot együtt, és szerettem volna, ha ez kap egy kis főszerepet. Emellett imádom a fényképeket, úgyhogy minden asztal kapott egy város/országnevet, ahol jártunk, és mellé pár polaroid képet, amiket az adott helyszínen készítettünk.

Egy vidám, de kifinomult kép élt a fejemben az esküvőnkkel kapcsolatban, így lett nagyon sok (nagyon szép) lufi, a Bubblebox jóvoltából és nagyon sok kalligráf írás, Tóth Ági barátnőmtől. Minden tekintetben próbáltuk a saját képünkre formálni azt a napot és abból kiindulni, hogy mi milyen esküvőn vennénk szívesen részt.

Összességében egy laza, de gyönyörű esküvőt szerettünk volna és utólag azt mondom, hogy pont olyan lett, amilyet megálmodtunk, sőt, ha lehet, eggyel jobb.

Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?

Szembejött egy cikk egy évvel ezelőtt, amiben felsoroltak új, itthoni esküvőhelyszíneket. Ebben szerepelt a Playa Luna, ami annyira megtetszett, hogy talán még aznap fel is hívtam őket. Ez volt az egyetlen helyszín, amit megnéztünk végül, mert annyira beleszerettünk, hogy nem is kerestünk tovább.

A másik döntő érv a hely mellett a Pinewood Weddings volt, akikhez egyébként olyan szinten ragaszkodtam, hogy szerintem a lánykérés másnapján mondtam az Andrisnak, hogy ha rajta kívül az esküvőn csak Enikő és Levi lesznek ott, én már azzal nagyon boldog leszek. Nekik mutattam még korábban több lehetséges helyszínt, amik tetszettek és egyértelműen a Playa Lunánál láttam rajtuk a lelkesedést. Mivel szerettem volna, hogy mindenképpen ők legyenek a fotósaink/videósaink és hogy olyan helyen legyünk, ami inspirálja őket, így figyelembe vettem azt is, hogy ők mit gondolnak. Szerencsére nem kellett nagy áldozatot hoznom. 🙂

A lehető legjobb helyszín, amit választhattunk. Iszonyatosan hálás vagyok azóta is mindenért, amit a Playa Luna tulajdonosai (Riki, Szandra, Zsolti) tettek értünk, és mindenkinek a lehető legjobb szívvel tudom ajánlani őket. A helyszín adottságain túl az ő szorgalmuk és kedvességüknek köszönhetjük, hogy aznap minden tökéletesen klappolt.

Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?

Minden pontosan megvolt a fejemben, hogy mit, hogyan, milyen színekkel és betűtípussal szeretnék. Az elmúlt években kezdtem el arculatokkal foglalkozni, így nekem extrán fontos volt, hogy ez az esküvőnkön is látszódjon. Talán mondhatom, hogy nem sok művészi szabadságot adtam a szolgáltatóknak, de a hasonló ízlés miatt ezt szerintem talán nem bánták.

A meghívónál szerettük volna, ha a laza trópusi minta keveredik egy elegáns arany nyomattal és ennek megfelelően minden részletét megálmodtuk, a Toboz Művek csapata pedig szuperül kivitelezte ezt nekünk.

A menünél azt szerettem volna, hogy legyen teljesen letisztult, és ehhez volt is pár konkrét Pinterest inspirációm, amit végül szintén Ágival és a Toboz Művekkel együtt készítettünk el.

Flórával (Flora Atelier – dekoráció) voltam a leginkább egy hullámhosszon, vele végig nagyon sokat beszélgettem, inspirációkat mutogattunk egymásnak és együtt gondolkoztunk, hogyan lehetne minden a legjobb.

Neki is mondtam néhány konkrét dolgot az alapkoncepción kívül, amit mindenképpen szerettem volna (például kerek boldogságkapu, pampafű/száraz virágok/pálmalevelek, fekete szalag a menyasszonyi csokron stb.), de a kivitelezésben teljesen szabad kezet hagytam neki, mert tudtam, hogy bármit csinál, az tetszeni fog. Így is lett. Az esküvő óta hiányérzetem is van, ha látok valami szépet, és már nem küldhetem el neki. 🙂

Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek? És a sütemények + menyasszonyi torta?

Az étel szintén kiemelten fontos volt nekünk. Imádunk jókat enni, vendégséget tartani, főzni, úgyhogy ez abszolút kardinális kérdés volt. Tudtuk, hogy nem a klasszikus menü irányába mennénk, hanem egy picit továbbgondolnánk a dolgot.

Összehozott bennünket a sors (vagyis Andris legjobb barátja) a Monocatering csapatával, ezen belül Monostori Józseffel és Lutz Lajos séffel, akikkel szintén sokat ötleteltünk együtt, hogy mi illene hozzánk a legjobban. Lajos két isteni menüsort talált ki, egy könnyedebbet és egy “fiúsabbat”, amikből mindenki választhatott. Gondoltunk ezen kívül a gluténérzékeny barátnőkre, a vegákra és a vegánokra is.

Egy esküvőt nagyban meghatároz a vacsora, úgyhogy szerettük volna, ha mindenki elégedetten áll fel az asztaltól.

Hasonlóan álltunk a torta-süti kérdéshez, így döntöttünk az Egy Csipet Torta mellett, ahol időközben Szandráról is kiderült, hogy lelki társam, a hasonló ízlése és maximalizmusa miatt. Elég jó érzés volt, hogy amikor beszéltünk, többször elmondta, hogy mennyire várja az esküvőnket, és milyen jó, hogy nem a szokványos dologban gondolkozunk. (Ezt egyébként büszkén mondhatom, hogy a legtöbb szolgáltatótól megkaptuk és mindig nagyon örültem neki.:) )

Egy picit modernebb, “színesebb” tortát álmodtam meg, benne arany és fekete részletekkel és bár én a színekkel még bátrabb lettem volna, így is gyönyörű volt, és külsőre és ízre is a legjobb választásnak bizonyult. (Erről a 9 perc alatt kiürülő desszertasztal is árulkodott. 🙂 )

Hogyan esett a választásod pont erre letisztult és elegáns stílusú Daalarna ruhára?

Igazából elsőre egy teljesen más, elől dekoltáltabb fazont választottam ki, de mivel nem voltam teljesen nyugodt a választást illetően, a második próbán mondtam, hogy meggondoltam magam, és inkább egy totálisan más fazont szeretnék.

Akkor mutatták azt a ruhát, amit végül választottam. Az egyértelműen “Say yes to the dress” szituáció volt.

A ruhapróbákra mindig egyedül mentem, az volt az én kis énidőm, pontosabban az énidőnk, Mariannal, a varrodavezetővel. Nagyon jó hangulatban telt mindegyik próba, mindenki szuper kedves és profi volt, és többször szomorkodtam, hogy miért nem lettem esküvőiruha-modell. 😀

Szempont volt számodra a ruha kiválasztásakor, hogy a leendő férjed szerinted esetlegesen miben szeretne téged látni a nagy napon?

Az volt a fő szempont. Én magamtól valószínűleg egy hosszú újjú, magas nyakú ruhát választottam volna, de mivel Andris vágya a hátul teljesen kivágott fazon volt, így végül ilyen lett. Nem bántam meg, mert imádtam ezt a ruhát az első pillanattól fogva.

Tetszett benne, hogy az eleje picit konzervatív, míg hátul a kivágása miatt extrém.

Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?

Mindenkinek nagyon nagyon tetszett. Vicces volt, hogy a gratulációkor több fiú tért ki a ruhámra és a hajamra, mint lány. 🙂 Andris irtó cuki volt, a szertartás közben odasúgta, hogy számított rá, hogy szép leszek, de arra hogy ennyire, arra nem, és azt is többször elmondta a nap folyamán, hogy mennyire tökéletes választás a ruha. Később pedig olyan részleteket is észrevett rajta, amiket nem gondoltam, hogy valaha észre fog. Szóval abszolút sikersztori lett.

Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?

Volt pár dolog, ami jóval az esküvő előtt evidens volt, hogy kivel és milyen lesz. Ilyen volt például a smink-haj kérdés is. Szerencsére két nagyon régi barátnőm, Skrionya Sára (smink) és Eszteri Zsófi (frizura), elég profi lett a szakmájában, így valószínűleg a jó viszonytól függetlenül is őket választottam volna.

Sminknél én nem szerettem volna ezt a nagyon natúr, nagyon természetes vonalat, inkább a picit karakteresebb szem és egy erősebb kontúr volt, ami közel állt hozzám. A hajnál pedig a laza hullám és a fonás volt, amit kértem. És ami az egészet nagyon feldobta, az egy Asosról rendelt arany hajdísz volt.

Milyen volt az esküvő, milyen emlékeid vannak róla?

Meglepődtem magamon, mert én alapvetően egy eléggé control-freak ember vagyok, aki nem bírja, ha valami nem úgy sül el, ahogy képzelte. Ehhez képest aznap már kora reggeltől teljes zen állapotban voltam, és semmin nem húztam fel magam (mint ahogy állítólag sok menyasszony ilyenkor), sőt, odáig ment a dolog, hogy én nyugtattam néhány szolgáltatót, hogy ne aggódjon az eső miatt. 🙂

Nagyon nehéz lenne kiemelni kedvenc emlékeket, olyan sok volt. A beszédek, a buli, Andris keresztlányának és az apukájának a meglepetés éneklése, amit együtt szerveztünk Andrisnak…De talán a legszebb pillanatok mégis nagyrészt a bevonulással kapcsolatosak.

Az első, amikor apukám megjelent a teraszon, nagyon elegánsan, könnyes szemmel, és az addigi nyugodt állapotom egy szempillantás alatt tűnt el és kezdtem el remegni minden porcikámban.

A másik, amikor a bevonulózenére (Juke Ross – Colour me) elindultunk apával, és éreztem mind a 110 ember energiáját. Egyszerre jött rám a zokoghatnék és az érzés, hogy szívem szerint egyszerre ölelnék meg mindenkit, aki ott van.

A harmadik (ami valójában az első), ahogy Andris állt az oltárnál, teljesen meghatódva, Alexszel a kezében, aki egy hangos “Anya!!” felkiáltással, boldogan nyugtázta, hogy megérkeztem.

Illetve ami még egy nagyon erős általános emlékem, ahogy az este közepén állok, nézem a családunkat és a barátainkat és azt kívánom, hogy álljon meg az idő, vagy legalább lassítson egy kicsit, hadd tartson tovább ez az egész.

Hogyan telt a nagy nap a kisfiatok, Alex számára? Hogyan oldottátok meg, hogy veletek is lehessen, de pihenhessen is?

Már reggeltől kezdve elég izgatott volt, a helyből adódóan is (állatok, tó, homok, sok ember stb.), de szerencsére a család egész nap pesztrálta, így nagyon jól elvolt. Szegény anyukám mondjuk még sminkben-hajban is utána szaladgált a 40 fokban.

Ami végül egész vicces sztorit szült, hogy a többiek elfelejtették megetetni, amíg én készülődtem, és mivel 12-től 4-ig aludt, a ceremónia pedig 5-kor kezdődött, így a szertartás közepén felkéretőzött a karomba, a két kezébe fogta az arcomat és közölte, hogy “Anya, hamma!” 😀

A legjobb dolog, hogy a részese volt ennek a napnak. Oldotta a feszültséget, amikor kellett, többször megnevettette a násznépet és csak néha lopta el a show-t. 🙂

Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?

A buli hajnali 5-ig tartott és este fél 10-től éjjel 3-ig táncolt a násznép nagyja. Még azok az emberek is majdnem végig a parketten voltak, akiket még életemben nem láttam táncolni. Ez egyértelműen a Partyssimo zenekar (és persze a nagyon jófej násznép) érdeme.

Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?

Sok ilyen volt. Emlékezetes pillanat az is, amikor készülődés közben a tesómmal és a legjobb barátnőmmel elmélkedtünk azon, hogy mennyire hihetetlen, hogy ez a nap már most itt van, vagy amikor rámtört a zokoghatnék a Hallelujah közben, amit Andris keresztlánya és az apukája énekeltek a zenekarral együtt.

Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?

Azon, hogy mi is és mindenki más érezze magát legalább annyira jól, mint amennyi energiát beletettem az egésznek a szervezésébe.

Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?

Rossz emléknek nem mondanám, inkább csak viccesnek. A táncunkat. Jártunk tanárhoz és egész sokat gyakoroltuk, de végül mindez arra volt elég, hogy Andris a 30. másodpercnél belezavarodjon és elrontsa az egészet. Mentségére szóljon, hogy a helyszínen nem próbáltuk el és az biztosan sokat segített volna, de ez is így volt jó. Nagyon nevettünk, emiatt talán így nem is volt annyira ciki.

Mindenesetre, ha visszamehetnék az időben, valami egyszerűbb koreográfiát választanék. 🙂

Esküvői szolgáltatók Inez és Andris nagy napján:

helyszín: Playa Luna
fotó/videó: Pinewood Weddings
torta: Egy Csipet Torta
dekor: Flora Atelier
catering: MonoCatering
kalligráfia: Tóth Ági
smink-haj: Bridal Hair and Make up (Skrionya Sára és Eszteri Zsófia)
ceremóniamester: Pallagi Ákos
szertartásvezető: Szűcs Judit
zenekar: Partyssimo
ruha: Daalarna
lufik: Bubblebox Budapest 
gyűrűk: Ruszkai Orsolya
meghívó + menü : koncepció: Priger Inez, kivitelezés: Toboz Művek, kalligráfia: Tóth Ági
szervezés: Priger Inez

Hogy tetszett Inez és Andris nagy napja? Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, kattints! Vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért! A Daalarna aktuális esküvői kollekciói, az OCEAN és a SUNSET felpróbálhatók a Daalarna budapesti showroomjában. Időpont-foglaláshoz kattints ide az elérhetőségekért.