Valódi esküvőkről szóló sorozatunkban most Kati és Colin skóciai esküvőjéről mesélünk, akiknek igazi romantikus filmbe illő a megismerkedésük története. A kezdetekben nyolcezer kilométer választotta el őket, de már a negyedik randin tudták, hogy egymás társai lesznek egy életen át. A történetüket és a mesés skóciai esküvő részleteit a menyasszony, Kati beszámolójából ismerhetitek meg.

Fotók: Emma Lawson

Mesélj kicsit magatokról, hogyan ismerkedtetek meg?

Colinnal az utóbbi időben egyre elterjedtebb úton, online ismerkedtünk meg. Én akkor már 12 éve a munkámnak éltem a Közel-Keleten, ő pedig Skóciában – így 8000 kilométer választott el minket egymástól. A kapcsolatunkat egy ártatlannak tűnő beszélgetés formálta egy igazán mesébe illő történetté. Végül egy hónapon keresztül csak beszélgettünk és beszélgettünk; fantasztikus időszak volt.

Hogyan zajlott a lánykérés?

A kezem az első látogatása alatt, a negyedik randin kérte meg. Őrült ötletnek tűnt, mégis a világ legegyértelműbb döntéseként éltük meg. Nem volt kérdés, hogy igent mondjak, tudtam, hogy ő az igazi. Utóbb pedig Colin is elárulta, hogy számára már a második beszélgetésünknél egyértelmű volt, hogy én a felesége leszek.

A távolság nagy úr volt köztetek, hogyan sikerült ezen felülkerekednetek?

A lánykérés után Colin visszautazott Edinburghbe, de az elszakadás nagyon nehezen ment, minél előbb újra együtt akartunk lenni. Mindketten a szépségszakmában tevékenykedünk – én fodrászként dolgozom, ő pedig az Egyesült Királyságban számontartott üzletember. Öt szépségszalon és két tréningakadémia tulajdonosa, a Bloodwise nagykövete, egyúttal az UNICEF-nél is karitatív tevékenységet folytat. Mindezek alapján nem volt kérdés, hogy melyikünknek kell az életét teljesen megváltoztatnia. Mikor másodszor látogatott el hozzám, eljött velem felmondani az akkori munkahelyemre, ahol hét felejthetetlen évet töltöttem el, de meg kellett érteniük, hogy ez nem egy fellángolás, hanem nagyon komolyak a szándékaink. Nagy izgalommal érkeztem Skóciába, soha nem jártam még ott előtte. Ez volt a harmadik találkozásunk, mikor a már megszokott életemmel a hátam mögött megérkeztem újra Európába, és megindult az igazi felfedezés. Ekkor találkoztam először Colin családjával is, akiknek rengeteget köszönhetek és igazán közel tudhatom őket a szívemhez.

Hogyan találtátok meg az ideális esküvői helyszínt?

Szerelmese lettem egy skót kastélynak, de sajnos a szervezés előtt kiderült, hogy a nagy létszám miatt más opciót kell keresnünk. Colin és én is nagy baráti körrel rendelkezünk, és sajnáltuk volna, ha bárkit nélkülöznünk kellene a hely szűke miatt. A külföldről érkező vendégeknek szerettünk volna azzal kedvezni, hogy Edinburgh szívében legyünk, így ez már egyfajta szűrő volt a helyszínválasztásnál.

Végül a Mansfield Traquair-ra esett a választásunk, amelybe egyből beleszerettünk – annyira varázslatosnak találtuk azt az épületet, hogy sehol máshol nem akartunk egybe kelni.

Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?

Az esküvő megszervezése öt hónapot vett igénybe, amelynek természetesen egyaránt voltak gördülékeny és idegtépő pillanatai.

Hogyan zajlott egy magyar és egy skót násznép estéje? Könnyen átlendültetek a különböző kultúrán és az eltérő anyanyelven?

A legfontosabb és legtöbb segítséget Bánhegyi Barbara szertartásvezetőnktől és egyben ceremóniamesterünktől kaptuk. Az ő profi és egyedi stílusa tette gördülékennyé és felszabadulttá a nagy napunkat, ami által mindenkinek nagyon gyorsan sikerült „akklimatizálódni”. Ez nagyon fontos volt számunkra, szerettük volna, hogy ne legyen nyelvi akadály a résztvevők számára. Ehhez persze hozzásegített az is, hogy nagymamám pálinkája és a skót whiskey is előkerült, ez kétségtelenül megalapozta a hangulatot. 🙂 Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy számos barát és két fantasztikus család ismerhette meg egymást, és a sok humor és nevetés után nem is volt kérdés, hogy át tudjuk-e ugrani a nyelvi nehézségeket.

Két eltérő hagyománnyal rendelkező és különböző kultúrából érkező násznép előtt milyen hagyományok kerültek előtérbe? Követtetek valamilyen tradíciót?

Egy ősi kelta hagyomány szerint kötöttünk házasságot, amely során egy nagyon egyedi és megható Oathing Stone ceremóniát követtünk, melybe minden meghívottat bevontunk. Ennek során egy követ kell a kezünkben tartanunk, miközben a fogadalmainkat tesszük, és a hagyomány úgy tartja, hogy ezáltal a kimondott szavakat kőbe véssük és örökké tartanak majd.

Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?

Hihetetlen, de egyáltalán nem izgultam a szervezés alatt, sőt még az esküvő napjának reggelén sem… nem úgy, mint a szertartás előtti utolsó percekben. Akkor viszont egy nagy izgatottság lett úrrá rajtam. A koszorúslányommal megérkeztünk az esküvő helyszínére egy csodaszép 60-as évekbeli tradicionális brit taxival, amikor láttam, hogy az épület előtt már páran összegyűltek, sőt odavegyült néhány turista is. Egyre szaporábban vettem a levegőt, és azt kiabáltam, hogy most már nincs visszaút. Vicces volt, hogy egy épp ott álló hölgy vette videóra az egészet, akiről utóbb kiderült, hogy egy olyan kedves kollégám édesanyja, akivel korábban még nem volt alkalmam találkozni. A videót hetekkel az esküvő után kaptuk meg, igazán nagy meglepetés volt.

Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok az esküvőtökről? Mi volt a legszebb élményed?

A legemlékezetesebb pillanat számomra az volt, mikor visszajöttünk a fotózásról és szó szerint becsempésztek minket a vacsora helyszínére, ami akkor egy hatalmas függönnyel volt elválasztva a többi vendégtől. A meghívottaink kint beszélgettek a kanapékon, és elfogyasztották a felkínált italkülönlegességeket, miközben élő jazz és swing zene szólt a háttérben. A vendégek közben észre sem vették, hogy mi már bevonultunk a helyszínre, ahol volt körülbelül öt percünk, amit csak kettesben tölthettünk el abban a csodásan feldíszített teremben. Alkalmunk volt megélni a pillanatot, felejthetetlen élmény volt számunkra.

A legszebb élmények közé tartozott az is, hogy nagyon sok barátom tisztelt meg azzal, hogy nagyon messziről is ellátogattak az esküvőnkre. Az egyik legjobb barátnőm Szingapúrból jött a háta mögött egy lekésett járattal és 39 óra utazással. A gyerekkori első osztályos padtársam, Nóri pedig Nizzából érkezett hozzánk. Nagyon örülök, hogy mindenki, aki fontos volt számunkra, az ott lehetett velünk, és áthidalták a távolságokat – mindezért különösen szerencsésnek érezzük magunkat.

Innentől kezdve végig bennem volt az a „csípjetek meg, álmodom” érzés. Soha nem voltam még ennél boldogabb.

Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit utólag megváltoztatnál?

Semmit nem változtatnék meg, ebben biztos vagyok. Minden úgy volt tökéletes, ahogyan az megtörtént.

Hogyan esett a választásod pont erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?

Tudtam, hogy magyar ruhát szeretnék, és a legfontosabb szempont emellett az volt, hogy anyukámmal együtt választhassam ki. A skótokra jellemző, hogy nagyon hazaszeretőek, és fontos számukra, hogy az esküvőn tradicionális viseletben jelenjenek meg. A kilt – ami egy jellegzetes esküvői ruhadarab – megjelent Colin öltözékében is, és szerettem volna ezzel a tradicionális gondolattal én is összhangban lenni.

Rajongok a csipkéért, így mindenképpen klasszikus ruhákban gondolkodtam, de nagy figyelmet szenteltem a kényelemnek is.

A helyszín különlegessége miatt nagyon sokat hezitáltam, hogy milyen ruhát válasszak, de a szalonban dolgozó lányok ezt a problémát is megoldották, így kettő „look” lett egy helyett. Imádtam, hogy uszályos szoknyában jelenhettem meg a templomban, ami nagyon drámai hatást adott a bevonulásnak, ezt követően pedig teret kapott a kényelmesebb viselet is az este folyamán. Nagyon szeretek táncolni, ezért fontos volt, hogy a könnyedség is megjelenjen a ruhámban – ezért a késői órákra egy sellő fazonú ruhára voksoltunk.

 

Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, kattints! A Daalarna legújabb esküvői kollekciói, az OCEAN és a SUNSET felpróbálhatók a Daalarna budapesti showroomjában. Időpont-foglaláshoz kattints ide az elérhetőségekért.