„Esküvőnket szűkebb családi és baráti körben, 64 fős násznéppel tartottuk 2020 októberében, Szekszárdon. A férjemmel egy lovas hagyományőrző csoport tagjai vagyunk, ezért mindketten szerettük volna, ha van valamilyen formában megjelenne a hagyomány az egyébként modern esküvői ruhánkon. Így hatalmas öröm volt, hogy sok-sok év Daalarna-rajongás után éppen az eljegyzésünk időszakában látott napvilágot a FOLK kollekció. Végül nem csak a ruháinkban jelent meg a hagyományőrzés, mert a huszárbandérium tagjai megleptek minket a szertartás után, egyenruhában díszsorfalat álltak nekünk a kivonuláshoz. A nap egyik legfelemelőbb és legmeghatóbb pillanata volt ez számunkra.” – 5+1 kérdés az esküvőről rovatunkban következzen most Kata és Gábor különleges nagy napjának története!
Hogyan ismerkedtetek meg, és milyen volt a lánykérés?
2017 márciusában találkoztunk először. Az előző állatorvosom Budapestre költözött, ezért egy ismerős javaslatára Gábort hívtam ki, hogy adja be az éves oltásokat a lovamnak. Az első pillanattól kezdve ott volt közöttünk az a bizonyos szikra, így hát következő héten a kutyámat vittem be hozzá oltásra, aztán a macskámat is ki kellett ivartalanítani. 🙂 Hónapokig kerülgettük a forró kását, egyre esetlenebb ürügyeket keresve a találkozásra, mígnem Gábor egy napsütéses nyári délutánon a szemembe nézett, és őszintén elmondta, mit érez. Még abban az évben, karácsonykor összeköltöztünk.
Régóta dédelgetett álmom vált valóra, amikor 2019 októberében Izlandra utaztunk. Indulás előtt ugyan megfordult a fejemben az eljegyzés gondolata, de hamar elhessegettem, nem akartam elvárásokkal terhelni ezt a fantasztikusnak ígérkező utat. Onnantól kezdve, hogy leszálltunk a keflavíki reptéren, annyi csodában volt részünk, hogy eszembe sem jutott mindaddig, amíg Gábor fel nem tette a nagy kérdést. Mint utólag kiderült, folyamatosan kereste a megfelelő alkalmat a lánykérésre, de megnehezítette a dolgát a kiszámíthatatlan izlandi időjárás és az, hogy mindenképpen kettesben szeretett volna lenni, amikor megtörténik. A pillanat végül az utolsó estén jött el: vacsora után sétáltunk egyet Reykjavík belvárosában, hogy még egyszer megnézzük az ikonikus Hallgrímskirkja templomot, mielőtt hazautazunk. Én a templomtorony ablakaiban játszó fényeket csodáltam, így észre sem vettem, hogy Gábor lemarad mögöttem, és előveszi a zsebéből a féltve őrzött gyűrűt.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Boldog, romantikus, meghitt, természetes, emlékezetes.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Az egész nap egyetlen, hatalmas boldogságbuborékként él az emlékezetemben, de van három pillanat, ami tisztán és élesen kiemelkedik a többi közül:
- A ceremónia előtti „first look”, amikor a férjem először látott a ruhámban. Sosem láttam még ennyire boldognak és meghatottnak, mint akkor, imádtam, hogy az a pár perc csak kettőnké volt.
- A hagyományőrző csapatunk meglepetése a szertartás után: huszár egyenruhában díszsorfalat álltak nekünk a kivonuláshoz, hatalmas megtiszteltetés és rendkívül megindító pillanat volt.
- Miután véget ért minden „kötelező” program, és az első néhány zeneszám után újra a férjem karjaiban találtam magam a tánctéren. A tekintetéből ugyanaz a felhőtlen boldogság nézett vissza rám, amit én is éreztem, egyszerre volt benne végtelen nyugalom és túlcsorduló eufória, mint amikor az ember megérkezik egy örömteli, de fárasztó utazásból. Talán ez volt a kedvencem mind közül.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál?
Alapvetően egyáltalán nem vagyok izgulós típus, de a koronavírus-járvány miatti korlátozások azért okoztak egy-két álmatlan éjszakát. Szerencsére a mi esküvőnk szervezésébe végül semmilyen szinten nem szóltak bele a szigorítások (annyit „veszítettünk”, hogy az előzetesen kiszemelt skóciai nászutunkat a Bakonyba szerveztük át, de utólag ezt egyáltalán nem bántuk 🙂 ).
Változtatnál valamin utólag, ha lehetne?
Semmin nem változtatnék, minden így volt tökéletes. Azt sajnálom, hogy a járványhelyzet miatt több családtagunk és barátunk nem tudott jelen lenni a nagy napunkon, de erre sajnos egy esetleges halasztás sem lett volna garancia az elkövetkező hónapokon (vagy talán éveken) belül.
+1: Miért ezt a ruhát választottad?
Évek óta rajongok Benes Anita munkásságáért, már az eljegyzés előtt is sokszor volt téma a barátnőimmel az éppen aktuális Daalarna kollekció. Biztos voltam benne, ha egyszer eljön a nagy nap, Daalarna ruhában szeretnék majd az oltár elé vonulni.
A férjemmel közös szenvedélyünk a lovazás és azon belül is a lovas hagyományőrzés, így mindketten szerettük volna ezt valamilyen formában belecsempészni az esküvői ruhánkba. Szinte sorsszerűnek éreztem, hogy a Daalarna FOLK kollekciója – ami a magyar népművészetet ötvözi a Daalarna stílusára jellemző nőiességgel és kifinomultsággal – éppen az eljegyzésünk időszakában látott napvilágot. A ruhapróbákon végül a FLK 817-es modellből kiindulva, egy kis átalakítással készítettük el az álomruhámat. Nagy sikert aratott mind a férjem, mind a vendégek körében, és remek párosítás volt Gábor bocskai öltönyével.
Helyszín & catering: Bodri Pincészet, Szekszárd, Virág: Takács Évi, Tolna, Meghívó: Fekete Zita / Wedding Paper, Vacsora papírok: Vincze-Kátai Dóra / Esküvőváró Design, Ültetőkártyák & asztalszámok: én :), Fa táblák: Bibo Dekoráció, Fotó: Brandt Tamás, Szekszárd, Zene: Németh Attila / DJ Fido, Pécs, Menyasszonyi ruha: Daalarna, Bocskai öltöny: Kati Szalon, Veresegyház, Gyűrűk: Barsi Ékszer, Szekszárd, Torta: Buzás Ágnes / Kézműves Tortaműhely, Smink: Tóth Kitti / Contour Szépségszalon, Frizura: Kiss Dominika / Edit Fodrászat
Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!