“Ahogy a Nagymama Kárpátaljáról Nyíregyházára, úgy én Miskolcról Budapestre vonatoztam a nagybetűs SZERELEMÉRT.” – Születésnapi nyereményjátékunk eredményhirdetését követően most egy újabb titkos történetet osztunk meg veletek a kedvenc pályázataink közül. Olvasónk, Virág megismerkedésük szövevényes történetét küldte el nekünk. Íme az ő titkos története!
Kérlek, tartsatok velem, egy olyan spirituális, földön túli utazáson, amelyet, ha nekem meséltek volna, talán én is kételkedve ráncoltam volna homlokom. Minden az 1960-as években kezdődött, amikor az én drága nagymamám, Ida, a Szovjetunió egy szegényebb falujában – Kárpátalja területén – táncstúdióba ment. Ő maga sem hitte volna, hogy ezek a táncok, többet hoznak majd neki, mint pár lendületes lépés. Az egyik alkalommal, partnere oda állt elé, és átnyújtott neki egy fényképet, melyen egy rendkívül gáláns, szemrevaló ifjú arcképe tetszelgett. – Egy jó barátom, Ernő, Magyarországról! – mondta. Ida a következő alkalommal saját fényképét vitte, kis üzenetet is hagyott rajta, így nem volt megállás, elkezdődött egy varázslatos szerelmes levelezés. Ernő utolsó üzenetében vonatjegy is szerepelt Nyíregyházára, illetve a következő felirat: „Várok Rád, úgy fogsz megismerni, hogy egy vörös rózsa lesz a kezemben.” Ernő magas, vékony testalkatú, igéző kék szemekkel, lehengerlő intelligenciával. Ida álma. Találkoztak, együtt maradtak, szeretetben, Ernő 1984-ben bekövetkezett haláláig.
Az Én történetem valamivel egyszerűbb, de írásomban csak most kezdődik az érdekesség. Jómagam 2018-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Művészettörténet szakára jelentkeztem, a táncparkett helyett a képzőművészet vérpezsdítő világában lépdelve, egy kora őszi, napsütéses napon szaktársam egy kedves arcú, magas, és irgalmatlan jó képű fiúról beszélt. Nagyon messziről láttam, szinte csak a sziluettjét, és őszinte leszek, én sem mertem megszólítani. Az órák után nyomozásba kezdtem, az iskolai Neptun rendszerben végig néztem az összes névsort, több száz krapek nevére kerestem rá a social médiában. Végül megtaláltam a profilját, és megláttam a fényképét. Antal. Ugyanaz az érzés foghatott el, mint anno Nagymamámat, amikor kezébe vette Ernő arcképét. Bejelöltem. Rám írt, és levelezni kezdtünk. Milliónyi pillangóval, rózsaszín köddel, észveszejtő energiával, hajnalba nyúlóan csevegtünk. Megmutattam a szerelmem képét Ida nagymamámnak, aki felpattant és kezét a szájához emelve, elcsukló hangon annyit mondott: „Tiszta Ernő!”
Pár nappal később Antal arra kért, találkozzunk, úgy is lett. A randevú előtt a következő üzenetet kaptam tőle: „Várok rád és úgy fogsz megismerni, hogy egy vörös rózsa lesz a kezemben.” Én tudtam Nagymamám levelezős sztoriját, de titkos volt, csak az örök szövetség, Én, Édesanya és a Mama tudta. Antal nem. Habár én nem ismerhettem soha a papát, de Édesanyám elmondása szerint, Antalom nem csak fiziognómiájában hasonlít Ernő papára, hanem a legbelső fenoménjaiban is, amikről regényeket lehetne írni. Drága Ida mama azóta már tovább lépett a végtelenbe, hiába is – nagy vágya volt, hogy fehérben láthassa unokáját, kislányként én erre mindig csak azt mondtam „nem megyek férjhez, csak ha az illető elhozza nekem az Eiffel-tornyot.” Mit hozott az élet? Mama emlékezett erre a Mennyek országából – Antal, ha nem is hozta el, de elvitt Párizsba, és a csillogó szimbólumnál, megkérte a kezem…Igen-t mondtam. Ahogy a Nagymama Kárpátaljáról Nyíregyházára, úgy én Miskolcról Budapestre vonatoztam a nagybetűs SZERELEMÉRT.
Kislányként amennyire távol állt tőlem az esküvő világa, most olyan közel is hozott hozzá. Olyannyira, hogy művészettörténeti tanulmányaimat megkoronázva, részt vehetek a Magyar Nemzeti Múzeum – Magyar Menyasszony című 2022-re tervezett sikerkiállításán, mint gyakornok. Csodálatos lesz, és Mama büszke rám!
Hamarosan újabb titkos történeteket osztunk meg a kedvenceink közül, addig is ebben a rovatban találjátok az eddigieket! Kövessetek minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!