Ezúttal egy kedves Daalarna menyasszonyunk, Judit és kedvese, Andrej titkos történetét ismerhetitek meg 5 kérdés az esküvőről rovatunkban.
Milyen volt az esküvő előtti készülődés, hogyan éltétek meg ezt az időszakot? Sok időt szántatok a szervezésre?
Andrej 2016 decemberében kérte meg a kezem. Akkor úgy döntöttünk, hogy nem sietjük el a dolgokat, bár ehhez képest én mégis elég hamar belevetettem magam a tervezésbe. Később láttam csak be, hogy külföldről egyedül túl stresszes és időigényes egy ekkora eseményt zökkenőmentesen megszervezni. Végül Andrej ötlete volt, hogy ahhoz, hogy a vendégeinknek és nekünk is egy pozitív élmény maradjon ez az időszak és maga az esküvő is, esküvőszervezőre bízunk mindent. Timi, a szervezőnk ugyanolyan perfekcionista, mint én, így minden gördülékenyen ment – nekünk a szervezés legjobb része jutott csak: kiválasztani a szolgáltatói csapatot, finomabbnál finomabb tortákat kóstolni és helyszíneket bejárni. Az esküvő előtt háromszor utaztunk Magyarországra, és mindenre sikerült időt szánni.
Én személy szerint imádtam minden percét, igaz Andrej talán kevésbé, de csak azért, mert nem beszéli tökéletesen a nyelvet. Viszont ő vezetett mindenhova, és hősiesen bírta az egészet.
Mi miatt izgultatok a leginkább?
A vendégeink több, mint tíz különböző országból és kultúrából érkeztek, ezért nagyon izgultunk, hogy meg tudjuk mutatni nekik, hogy milyen egy modern magyaros esküvő, és hogy mindenki jól érezze majd magát. Ebben a szolgáltatói csapatunk nagy segítségre volt: a szertartás angolul és magyarul zajlott, a ceremóniamesterünk is az iménti két nyelven segített a vendégeknek kiigazodni, a meghívókat pedig három különböző nyelven nyomtattuk ki. Ez teljes káoszba is fulladhatott volna a szolgáltatóink nélkül.
A másik, ami miatt nagyon izgultam, az a dekoráció és a ruha volt. Nekem mindkettőről konkrét elképzeléseim voltak, szerettem volna, ha minden tökéletes lesz. A dekorosunk, Kriszti teljes erőbedobással azon volt, hogy valóban olyan legyen a dekoráció az utolsó gyertyatartóig, mint ahogyan azt megálmodtuk. Elképesztő érzés volt először látni a kész termet.
A ruha miatt pedig azért izgultam, mert végül egy olyan kétrészes darabot választottam, ami a teljes ellentéte volt annak a modellnek, amelynek köszönhetően rátaláltam a Daalarnára. Nem vagyok egy spontán ember, ezért pár hónapig rémálmok gyötörtek, hogy mi lesz, ha túl rövid felsőrészt választottam, vagy mi történik, ha mégsem ez az én „álom ruhám”, és senkinek sem tetszem majd benne. Végül fölöslegesen aggódtam, mert nemcsak én voltam teljesen elragadtatva tőle, hanem a vendégeink is. Ennél kényelmesebb ruháról álmodni sem mertem volna, és az esküvő napján ugyanolyan örömmel viseltem, mint amikor először próbáltam. Alig várom, hogy a topot ismét legyen alkalmam felvenni.
Andrej – aki német anyanyelvű belga – leginkább amiatt izgult, hogy a meglepetésbeszéde jól sikerüljön. A magyar szöveg megírásában a bátyám segített neki; az egész nagyon megható és vicces volt, annyira büszke vagyok rá!
Milyen stílust álmodtatok meg az esküvőtök napjára?
Egyikünk sem romantikus típus, ezért nem szerettünk volna elmenni egy olyan irányba, ami ugyan divatos és nagyon szép tud lenni, de nem tükrözi azt, amik mi vagyunk. Nem szerettünk volna semmiből sem sablonosat; egy komoly, klasszikusan elegáns esküvő például gyönyörű tud lenni, de ez nálunk szóba sem került. A legfontosabb szempont az volt, hogy az egész nap – majd az arról készült fotók – hűen visszaadják, amit mi képviselünk. Ez a hivatalos ünneplése annak, hogy egy család lettünk, és ez lehetőséget nyújt ahhoz, hogy megmutassuk, hogy mi milyennek képzeljük el a közös életünket.
Imádjuk a nagyvárosi nyüzsgést, a kortárs galériákat, a minimalista dizájnt, és nagyon sokat utazunk.
Épp ezért modern, indusztriális stílusú helyszínt kerestünk – egyfelől mert a stúdiókká alakított gyárépületek általában annyira karakteresek, hogy a dekoráció szinte adja magát, másrészt így a szeptember végi időjárás miatt sem kellett aggódnunk. Amikor megtaláltuk a Flashback fotóstúdiót, már látatlanban, a képek alapján is teljesen beleszerettünk. A nagy ablakok és a nyitott tér tökéletes volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjen benne a szertartás, az asztalok és a tánctér is anélkül, hogy túlzsúfoltnak hatna. A dekorosunkkal teljes egyetértésben úgy terveztük meg a díszítést, hogy az ne elnyomja, hanem még inkább kiemelje a hely stílusát – így lett domináns a réz és a geometrikus formák, színben pedig a betonszürke és a trópusi levelek voltak uralkodóak. A legapróbb részletig minden várakozásomat felülmúlta a dekoráció, és bár elfogult vagyok, de a miénknél szebb fő – és desszertasztalt még nem láttam.
Ki tudnád ragadni azt a pillanatot, ami a legkedvesebb volt számodra aznap?
Az egész nap nagyon hamar elszállt, és bár klisének hangzik, de annak tényleg minden perce csodálatos volt… Még annak ellenére is, hogy még soha nem voltunk annyira kimerültek, mint amikor hajnalban végre ágyba kerültünk. Szuper volt az esküvő után kettesben kibontani egy üveg pezsgőt és reflektálni a kedvenc pillanatainkra.
Nem hittem volna, hogy elérzékenyülök, de amikor anyukám és apukám együtt kísértek oda Andrejhoz, és először láttam így együtt a családunkat és a legjobb barátainkat, mégis nagyon meghatódtam. A másik nagy kedvencünk pedig az állatkerti fotózás volt.
A szertartás előtt az ősz egyik utolsó meleg, napsütéses délutánján golfkocsival körbemenni az állatkertben, menyasszonyi ruhában nagy élmény volt – rengeteget nevettünk. A fotóink magukért beszélnek.
Van olyan, amit utólag már másképpen csinálnál, vagy amit tanulságként osztanál meg a friss menyasszonyokkal?
Nem hiszem, hogy alapvetően bármit másképp csinálnánk, de talán próbálnék kevesebbet izgulni és nem csak az esküvőről beszélni mindig mindenkivel, éjjel-nappal, mert néha úgy éreztem, hogy annyira elvesztem az azzal kapcsolatos dolgokban, hogy nem figyelek igazán a családomra és a barátaimra. Ez persze azért nem ártott a kapcsolataimnak, fenomenális, türelmes és megértő emberekkel vagyok körülvéve.
Viszont egy tanács, amit bárcsak többet hallottam volna: nem szabad elveszni a részletekben, és nem jó mindenhez túlságosan ragaszkodni. Ha valami nem pont úgy alakul, ahogyan elterveztük, az akár szuper jól is elsülhet, csak a lehetőségekre kell koncentrálni a „mi lett volna ha” helyett. Néha a véletlenekből lesznek a legjobb dolgok, erre az egész kapcsolatunk példa. Még egy apróság: ha kényelmetlennek érzel valamit – legyen az melltartó, cipő, bármi –, akkor vedd le! Nekem három percenként igazgatnom kellett a melltartómat, mert nem úgy állt, ahogyan kellett volna, és nagyon kényelmetlen volt.
Sajnos én a menyasszonytánc végéig vártam azzal, hogy levegyem, pedig ennél már jóval meg kellett volna tennem. De legalább cserébe kaptunk néhány vicces fotót az igazgatásokról.
helyszín: Flashback fotóstúdió, esküvőszervező: Vasas. Cs. Timi – Beautiful Wedding Kft., szertartásvezető: Nagy Veronika, ceremóniamester: Szűcs Gergő – Metorika, dekor: Károlyi Krisztina – Wedding Factory, fotó: g2foto.hu
Tetszett Judit és Andrej története? Olvass még több titkos történetet ide kattintva! Tanulságok, vicces történetek, megható pillanatok. A Secret Stories állandó rovata kíváncsi mindenki véleményére az esküvőkkel kapcsolatban. Akkor is, ha már túl vagy rajta, ha még csak szervezed, álmodozol róla vagy pusztán csak elmondanád a véleményedet. Lehetsz feleség, menyasszony, kislány, férj, vőlegény, nagymama, nagypapa, barátnő… Interjúalanyaink sem kivételek! Mindenkinek felteszünk 5 kérdést az esküvőről. Kövess minket az Instagram oldalunkon is!