Jaksa Tímea és Kondella Misi évek óta a legkeresettebb fotósok közé tartoznak az esküvőszakmában, nem véletlenül. A képeik ezer szóval is felérnek, és sajátos látásmódjuk már igazi védjegyként szerepel a munkájukon. Ezúttal azonban nem a fotóik beszélnek helyettük; élő bejelentkezésünkben ugyanis a kamera másik oldalán kaptak helyet, és meséltek kicsit a fotográfus szakma szépségeiről és nehézségeiről, valamint megosztottak velünk számos olyan hasznos ötletet, amelyek a te esküvői élményeidet is egy teljesen más magaslatba repíthetik el.
Indítsunk a kezdetektől, még az esküvő előttről: mit gondoltok, érdemes külön eljegyzési fotókat készíteni?
Timi: Ebben nagyon megosztó vagyok, én nem különösebben szeretem őket. Persze ez a párostól is függ; ha például a vőlegény nem rajong a beállított képekért, akkor azt szoktam javasolni, hogy hagyjuk meg a fotózást az esküvő napjára, mert akkor úgyis meglesz az az adrenalin bennük, ami ezen majd átlendíti őket. Alapvetően, ami számomra fontos szokott lenni egy eljegyzési sorozatnál, az az, hogy teljesen mást csináljunk, mint amilyen majd az esküvő lesz. Évszakban, hangulatában, képi világában. Nagyon szeretem, ha ezeket a képeket utóbb fel tudjuk használni – például remek szülőköszöntő ajándék lehet belőlük, de megjeleníthetjük a meghívóban, vagy valamilyen más dekorációs elemben is. Így nem eshetünk abba a „hibába”, hogy gyakorlatilag az esküvői kreatívot ismételjük meg kétszer, csak különböző ruhában, hanem egy teljesen új tematikára, más indíttatásra épülő anyagot készíthetünk el.
Misi: Én szeretem az eljegyzési fotókat, több szempontból. Az egyik, hogy azt szokták mondani, hogy ez egyfajta főpróba lehet, amikor már az esküvő előtt jobban összeszokhattok a fotóssal. A másik, ami miatt kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy szinte csak iPhone szelfijeink vannak magunkról, nincs már meg az, hogy elmenjünk fotózkodni. Egy eljegyzési fotósorozat viszont kiváló alkalom lehet arra, hogy jó minőségű képeket készíttessünk magunkról. Emellett – és itt kapcsolódom Timihez – én is nagyon szeretek olyan lehetőségeket, programokat kitalálni, amihez a párok tudnak kötődni, és a magukénak tudják érezni az elkészült fotósorozatot.
Mindkettőtökkel készítettünk már interjút, és a végére általában kilyukadtunk oda, hogy elég nagy felelősség nyugszik a vállatokon – egyszeri és megismételhetetlen pillanatokat kell tudnotok megörökíteni. Ti hogyan birkóztok meg ezzel? Van azért még bennetek izgalom egy esküvő előtt?
Misi: Persze, a mai napig van bennem izgalom és adrenalin. A felelősség egy érdekes és összetett dolog, amely minden esküvői szolgáltatónál megjelenik, hiszen ez egy olyan nap, és egy olyan esemény, ami megköveteli azt, hogy mind maximális felkészültséggel legyünk jelen.
Timi: Én is azt gondolom, hogy bár nagy nyomás nyugszik rajtunk, de ennek ellenére ez mégis egyfajta pozitív felelősség. Én is szoktam izgulni, de talán csak addig a pontig, amíg nem érzem azt, hogy csináltam egy olyan képet, amivel meglephetem majd a párost.
Misi: Nagyon érdekes, hogy valóban ilyen érzés az, ha megvan az az egy fotó. A párok okkal választottak minket, mert van egy portfóliónk, képi világunk, látásmódunk – és nekünk ezt a szintet hoznunk kell minden alkalommal. Teljesen mindegy, hogy aznap milyen az időjárás, vagy milyen stresszes az a nap.
Timi: Nincs olyan esküvő, mikor azt mondhatom, hogy ez most nem jött össze. De ez egyben a szépsége is a szakmánknak, mert magával hozza azt az érzést, hogy akkor éppen a legjobb helyen vagyunk, ahol csak lehetünk. Illúzió, de mégis azt érzi az ember, hogy ilyenkor pótolhatatlan, mert abban a pillanatban nincs ott más, aki ezt a feladatot ellátná.
Mennyire tapasztaljátok azt, hogy a menyasszonyok mumusként élik meg a rossz időjárást az esküvőjükön? Mit tanácsolnátok számukra?
Timi: Fotósként a kedvencünk a szélsőséges időjárás, az, amikor az elemek tombolnak. Ezek mind egy olyan megváltoztathatatlan dolgot alkotnak, amire az ember nincs hatással. Ez mind nézőpont kérdése. Nekem egyszer volt egy olyan menyasszonyom, akinek az esküvője napján teljesen sötétszürke volt az ég, és folyamatosan esett az eső. A lány erre csak azt mondta, hogy ez az ő esküvőjüknek a napja, és nem fogja csak azért rosszul érezni magát, mert esik az eső. Igaza volt.
Misi: Szubjektív, hogy mi a rossz idő. Mi nagyon sok esetben a fényt nézzük; sokszor a párok észre sem veszik, micsoda jelenségek tűnnek fel egy esős idő előtt vagy után.
Timi: Az eső utáni fények csodálatosak, főként ha az viharral jön. Nincs az a napsütéses sorozat, ami felér ezzel a néhány perccel.
Misi: A déli, erős júliusi napsütéstől igazából minden esküvői fotóst kiráz a hideg. Ilyenkor a smink és a haj ugyanúgy elszenvedi azt, amit egy kisebb záporban, semmivel sincs könnyebb dolgunk ilyenkor.
Rossz idő az esküvőn? – Így kovácsolhatsz belőle előnyt a fotókon.
Azt hiszem, olykor az esküvői fotós mellé nem ártana egy értelmező kéziszótár. Egyre többet lehet hallani a kreatív fotózás fogalmát, sokan viszont nincsenek tisztában azzal, hogy mit is takar ez a jelző – ki és miben kreatív. Mesélnétek egy kicsit róla?
Timi: Ez valójában nem egy szerencsés név. Akkoriban született, amikor divatba jött az, hogy a páros fotózásra ne a polgári szertartás előtt, a parkban kerüljön sor. Egyre több időt szántunk ezekre a fotókra, és egyre érdekesebb helyszíneket kezdtünk el felkutatni. Igazából a beállított fotózás ellenpólusát jelenti, ami mára már meghatározó része lett az esküvői portfólióknak. Ugyanakkor viszont egyre több pár dönt úgy, hogy számukra a kreatív fotózás kissé háttérbe szorul, mert nincs szükségük ekkora mennyiségű, és ilyen típusú képekre.
Van olyan, aki aznap csak 20 percet szán rá, de volt olyan menyasszonyom is, akitől öt percet kaptam. Csak az volt a lényeg számára, hogy adhasson egy képet a szüleinek, a saját anyagába nem volt szüksége egyetlen ilyen képre sem.
Az első találkozás egy megosztó téma. Nem tudom, ti hogyan tapasztaljátok, de általában két különböző tábor válik el élesen: az egyikük szerint a „first look”-ot csak meghitt környezetben, kettesben lehet igazán megélni, míg a másik látásmód szerint ennek csak egy szertartás adhat megfelelő hangulatot. Ti mit gondoltok erről?
Misi: Sokkal jobb, hogyha ezt külön, egy szeparált helyen, intimebb verzióban élhetik meg. Ilyenkor csak egymásra tudnak fókuszálni, nem az őket körülvevő ingerekre.
Timi: Én amellett a verzió mellett kampányolok, hogy kettesben kerítsenek sort erre. Amikor a nő a templomban sétál a párja felé, az nem attól lesz egy emelkedett pillanat, mert ott látja meg először a férfi a menyasszonyi ruhájában. Mindig azt szoktam mondani, hogy ilyenkor igazából „semmire” sem tudunk sort keríteni. A menyasszony nem fog tudni hozzászólni vőlegényéhez, nem tudja átölelni, megcsókolni. Az fogja kitölteni azt az időt, hogy hová tegye a csokrot, hogy álljon a fátyla, az apjának hogyan kell átadnia, majd utána mi lesz a következő lépés. Nem lesz az a katarzis élmény, amire a menyasszonyok elsőként gondolnak. Még egy apróság, amit sokan nem gondolnak végig: én nem szoktam engedni, hogy a menyasszony úgy sétáljon a vőlegénye felé, hogy ő végig háttal áll neki, majd tíz centiről megkocogtatja a vállát. Ilyenkor a másik nem is képes befogadni, amit lát, pedig ott áll vele szemben egy tetőtől talpig csodás menyasszony.
Misi: De nézzük a menyasszony oldaláról is. Neki is sokkal jobb érzés, ha látja annak az arcát, aki felé közeledik. Az egész esküvő 10-12 órát tesz ki, de abból csak percek azok, amiket ők kettesben együtt tölthetnek. Ha tehetik, ezeket ne pazarolják el, mert az első találkozáson túl legközelebb csak éjfélkor, az átöltözéskor csodálkoznak majd egymásra, hogy „Jé, te is itt vagy?!”.
Sok visszajelzést hallunk arra vonatkozóan, hogy nem szeretik, ha fotók készülnek róluk. Ti hogyan látjátok, milyen trükkök vannak, hogy feloldódjanak azok is, akik tartanak a fotózástól?
Misi: Legyél esküvői fotós, mert akkor a másik oldalon állsz. 🙂
…És ha az esküvőfotós is házasodik?
Timi: Az esküvői készülődés végére szerintem már megszokja a pár. Rájönnek, hogy nem fogunk mindent megrendezni és nem fogjuk őket pózoltatni; egy idő után már észre sem veszik, hogy fotózzuk őket. Persze mindez sokkal nehezebb egy műtermi környezetben, ahol nem történik annyi dolog körülötted, mint egy esküvőn. Utóbbinak viszont olyan sodrása van, ami a fényképezéssel járó feszengést mind elviszi. Ráadásul arról se feledkezzünk meg, hogy ha jó sminkesünk és fodrászunk, valamint szép ruhánk van, akkor azt mindenki szeretné megörökíteni.
Az én dédipapám mindig azt emlegette, hogy a fotógráfia sosem csal… de ez azért manapság már nem mondható el. Az Instagram steril világából kiindulva, mennyire jellemző az, hogy a menyasszonyok a Photoshop eszköze után nyúlnának?
Timi: A szépségnek ezer formája van, és nem az idealizált külső az egyetlen. A szépség ezer dologból áll össze – legyen szó a nő kisugárzásáról, arról, hogy hogyan viszonyul másokhoz, vagy arról, hogy hogyan érzi magát a bőrében. Ne menjünk bele abba, hogy mindenki ugyanúgy nézzen ki, ugyanannyi kiló legyen, vagy mindenkinek ugyanúgy álljon a haja. Persze, egy fotóalbumba kerülő képnél előfordul, hogy ha nagyon előnytelen valami, akkor azt ki fogom javítani. Ugyanakkor viszont nagyon tanulságos számomra az, amikor a nyaralásunk után először dolgoztam digitális fényképezővel és Photoshoppal. A fürdőruhás képeimet itt-ott helyre raktam, és azóta, mikor arra ránézek, tudom, hogy én nem így néztem ki. Soha többet nem csináltam, mert tudom, hogy akkor én hazudtam magamnak, és ezt nem szeretném többször.
Misi: Ebben abszolút egyetértek Timivel. Nagyon veszélyes az, amiben élünk. Ma már a telefonon az ujjunkkal tudjuk változtatni, hogyan nézzünk ki, és sajnos elhisszük, hogy ez teljesen természetes.
Mi a véleményetek arról, hogy valaki két – összehangoltan dolgozó – fotóst is megbízzon az esküvőjére?
Misi: Én alapvetően két fotósra szavazok, nekem is van egy Marci nevű kollégám, akivel évek óta összecsiszoltan dolgozunk. Én csak az előnyét látom, ha két fotográfus összedolgozik az esküvőn, az egyetlen negatív vonzata talán az, hogy ezt már máshova kell árazni. A felelősséget tekintve viszont a fotós sokkal nagyobb biztonságban van – nagy segítségei vagyunk a másiknak, és több nézőpontból tudunk lefotózni egy adott dolgot.
Timi: Velem fotósasszisztensek járnak az esküvőkre. Úgy gondolom, hogy van az a bevonulás, az a ruha, fátyol, fény, ami hátulról szebb, mint szemből, de én ilyenkor nem engedhetem el a fő szöget. Az időnyomás alatt dolgozó fotósnak mindenképp fontos, hogy ne kelljen arra is figyelnie, hogy hol van a felszerelése, hova kell felállítania a vakut, hanem közvetlenül csak arra, ami ott éppen történik. Ugyanakkor azonban ne vegyünk meg két fotóst külön-külön. Ha nem ismerik egymást, nem tudják, mi a másik erőssége, hogyan kommunikál a párral – szóval ahelyett, hogy kettőt nyernél, elveszítheted mindkettőt.
Egy esküvőn – szinte szó szerint – hab a tortán a „same day” kisfilm, amelyről jellemzően a tortavágást követően hull le a lepel. Meséljetek kicsit nekünk erről a kedves meglepetésről!
Misi: Mi nagyon szeretjük a same day filmeket. Ez az aznapi képekből készült diavetítést jelenti, ami 99%-ban titok a násznép előtt. A legjobb, ha még a vetítés előtti utolsó másodpercekben sem derül ki, ugyanis van egy olyan érzelmi többlete, egy olyan meglepetés faktora, amire az emberek nem számítanak. Nagyon sok esküvőn a gyerekkori képekből készült videó az, ami ilyenkor levetítésre kerül, de én azzal nagyon sok esetben vitatkozom, mert a násznép tagjai nem tudnak kötődni azokhoz a fotókhoz. Viszont az aznapi képeknek mindenki a részese volt, és mindenki a magáénak tudja érezni. Különösen azért szeretem, mert egy olyan ponton – a tortavágás után – ad egy óriási löketet, amikor már azt gondoljuk, hogy ezt nem lehet fokozni, hiszen mindenen túlvagyunk. Ekkor jön még egy csavar.
Timi: Én annyira szeretem, hogy soha nem áraztam be külön, benne volt a csomagban, nehogy valaki ezért ne kérje. Ebben szerepel az én önzőségem is, hogy lássam a párt, a családot, a barátokat, hogy örömet okoz nekik az, amin egész nap dolgoztunk. Abszolút egyetértek egyébként azzal, amit Misi mondott, hogy nagyon édes, amikor kockás pléden üldögélő gyerekeket mutatunk, de ez körülbelül csak a szülőknek jelent igazi élményt. Persze, a násznép többi tagja is azért van ott, mert szeretik a párt, de őszintén szólva nagy százalékuk azt sem tudja, hogy azon a gyerekkori képen a menyasszonyt látják-e vagy a vőlegényt.
Napjaink digitális világában van még szükségünk fotókönyvre? Érdemes erre beruházni a pároknak?
Misi: Itt fel lehet szállni a marketing vonatra – rengeteg verziója létezik már a fotókönyveknek, a bőrkötéstől kezdve, a bársonykötésen keresztül, egészen a fa gerincig. Készüljön, ez a legfontosabb.
Timi: Képzeld el, hogy átjönnek hozzátok egy vacsorára a barátok. Le fogtok ülni egy gép elé, és monitoron nézitek majd a képeket?! Nyilván az egy jó dolog, hogy már a tévé kijelzőjén tudod vetíteni a képeket, de nem fogható ahhoz az érzéshez, mikor egy szép albumot felnyitunk. Drága dolog, mert gyakorlatilag egy minőségi kötészettel készíttetsz egy könyvet, viszont örök emléket jelent majd nektek, és biztosan többször meg fogod nézni, mint egy technikai eszközön.
Misi: Ráadásul elveszik a figyelem, ha mondjuk iPad-en néztek egy ezer fotóból álló sorozatot. Míg egy albumnál muszáj egy szelekciót készíteni, így teljesen más hatással lesz majd rád, mikor azt a válogatást végignézitek.
Kattints ide korábbi cikkünkért, amiben Dunai Misi mesél az esküvői videoklipek térhódításáról és a videókat aláfestő zenék kiválasztásáról.
