Irigylésre méltó külső, fotózások, kampányvideók, utazások szebbnél-szebb tájakra szerte a világon. Szikszai Johanna modellkarrierjének hetedig évét zárja idén, számos sikert tudhat maga mögött, egyik legfontosabb előnyének pedig azt tartja, hogy nem változtatta meg a szakma. Épp olyan, mint az a tizenhat éves lány, aki először állt a kamera elé. A gyönyörű Daalarna modell mesél most nekünk leendő esküvőjéről. 

Johannát számos magazin címlapján és világhírű kozmetikai márkák plakátjain láttam azelőtt, néha-néha még a televízióban is feltünt, ahol főleg modellkarrierjéről kérdezték. Személyesen idén ősszel, a Daalarna kampányfotózásán mutatkoztunk be egymásnak. Még nem került fel smink az arcára, a haja lófarokba volt kötve és a menyasszonyi ruhák helyett fekete edzőnadrágban és fekete hosszú ujjú pólóban eszegette a reggeli datolyáját. Egy minden porcikájában természetes és kiegyensúlyott lányt ismertem meg benne, aki képes egyetlen pillanat alatt bájos hercegnő vagy drámai menyasszony lenni a kamerák előtt.

 
Vajon melyik ruhát választja a nagy napra a gyönyörű Daalarna modell?

 

Néhány nappal ezelőtt, amikor az interjú időponját egyeztettük, még nem tudtad biztosan, utaznod kell e a héten vagy sem. Hogy bírod ezt az állandó bizonytalanságot?

– Kevés az a munka, amiről hetekkel előre tudnék. Az egyik barátnőm például hívott ma reggel, hogy jövőhét hétvégén menjünk edzeni. Mondtam neki, hogy majd kiderül, itthon leszek e egyáltalán, messze van az még. Ehhez nem lehet hozzászokni, csak megbékélni. De ennyi az összes negatívuma a szakmánknak. Kárpótol a sok szabadidő, az utazások és az élmények.

Most, hogy közeleg a december, hogyan értékelnéd a 2015-ös évedet?

– Nagyon jó évet zárok idén. Jellemző erre a szakmára, hogy időnként hullámzik. Januártól áprilisig nagyon pörgős volt az életem, aztán következett egy nyugisabb időszak. Szeptemberben nyaralni mentem a párommal, amióta hazajöttem szinte nem is volt megállásom. Kicsit részletesebben, folytattam a kozmetikai szériát, amit már több éve csinálok. Elkezdtem dolgozni Dél-Amerikában, Peruban volt egy visszatérő kliensem. Európában mindenhol voltam idén, amihez hozzájött még egy ibizai munka is. Ez főleg az időjárás miatt öröm számomra, ilyenkor kicsit még visszatérhetek a nyárba.

Van lehetőséged az utazásaid során felfedezni a városokat?

– Amikor direkt munkára megyek, vagyis előtte egy nappal érkezem és miután végeztünk indulok is haza, akkor sajnos nincsen. Amikor viszont több időre megyek, ki szoktam használni a szabadidőmet. A modellek többsége nem szeret várost nézni, nem érdekli őket. Japánban is egyedül fedeztem fel Tokiót, senki nem jött velem. Vannak viszont olyan látnivalók, amiket szándékosan kihagyok. Ilyen volt Párizsban az Eiffel-torony legteteje és a London Eye. Ezek olyan élmények, amiket nem egyedül, hanem valakivel szeretnék megélni. A londoni óriáskerékhez például eljutottam a párommal.

Az elmúlt évek ideáljait nézve, a modellválasztás külsőre jó irányt vett, mind a korképet, mind a testképet nézve. Néhány évvel ezelőtt nagyon fiatalok voltak a lányok, a húszas éveikre gyakorlatilag, mint a tornában, már öregnek számítottak.

Ma már, ha egy nő szépen korosodik, akár 40-50 éves koráig is helyt tud állni, persze csak, ha szeretne. Nem irigylem a kezdő modelleket, mert óriási hatalma lett a médiának. Az dönt egy munkával kapcsolatban, kinek hány követője van a Facebook-on és az Instagramon. A modelleket kezdik felváltani a celebek, akiknek soha nem lesz annyi tapasztalatuk a fotózás területén, mégis velük dolgoznak a cégek. Volt olyan ügynökség, ahol én is megkaptam, hogy nem vagyok elég menő a közösségi oldalakon. Egy hétig teszteltem a profiljaimat, futószalagon gyártottam semmitmondó képeket, végül arra az elhatározásra jutottam, hogy engem ez nem érdekel. Ha valaki ez alapján választana egy fotózásra, akkor meg sem érdemli, hogy részesedjen belőlem. Én maradok önmagam és próbálok így helytállni a továbbiakban is. Most még viszonylag kezelhető az online szereplés, főleg azoknak, akik már évek óta a szakmában vannak, de jó kérdés, meddig képes elfajulni ez a probléma a jövőben.

Nagyon fiatalon, tizenhat évesen kezdtél el modellkedni. Mire tanított meg ez a szakma? Ha visszatekintesz, hogyan látod magad a kezdeti munkáidhoz képest?

– A rutin megszerzése volt a legfontosabb az előző években. Emellett megtanultam, hogyan bánjak saját magammal, mit kell csinálnom a kamera előtt, mi a legjobb a testemnek, a bőrömnek, a hajamnak, hogyan tudom formában tartani magam. Ez az életforma megtanít az önállóságra is. Talpraesettnek kell lenni, nem szabad bepánikolni olyan változásoktól, hogy nem hazarepülök egy külföldi munkámról, hanem tovább, egy másik országba. Sokat segített alkalmazkodnom is. Volt, hogy hetekig egy szobában éltem számomra idegen modellekkel. Ugyan fejlődésnek nem nevezném, de előnyként könyvelhetem el, hogy nem változtam ahhoz képest, mint aki 7-8 évvel ezelőtt voltam. Egyfajta stabilitás jellemző rám, amit annak köszönhetek, hogy a kapcsolataim, a barátaim, a szerelmem soha nem a divatszakmából kerültek ki. Lesarkítva, annyira veszem ki a részemet a modellkedésből, hogy elvégzem a nekem kijelölt feladatokat, aztán hazamegyek egy másik világba. Egyszerűen más habitusú ember vagyok, mint a munkából ismert közeg. Kicsit kívülállónak érzem magam, de ezt sose bántam.

 
Vajon melyik ruhát választja a nagy napra a gyönyörű Daalarna modell?

 

Tudok egy olyan munkát mondani Neked, amely kicsit mégis bekúszott a magánéletedbe. A 2016-os Daalarna Flower kollekció modellje voltál és nem is olyan régen, újra visszatértél a menyasszonyi ruhák világába. Hogy is van ez?

– A Daalarna régóta kapcsolatban volt az ügynökségemmel, sőt, Visage lányok szerepeltek is az előző kampányokban. Régóta szerettem volna Anitával dolgozni és ez szerencsére idén megadatott. Titkon reménykedtem, hogy egyszer felkér, mert rám mindig azt mondják, hogy a nőies, klasszikus nőtípushoz tartozom, ami ugye a márka szépségideálja is. Nagyon megörültem a lehetőségnek és kíváncsi is voltam a ruhákra, mert közben sejteni lehetett, hogy hamarosan megkérik a kezemet. A fotózás utáni héten nyaralni mentünk a párommal, öt év után először. 7 hónappal az utazás előtt mindent lefoglaltunk, nagyon izgatott voltam, alig bírtam kivárni. Thaiföldre mind a ketten vágytunk és ezidáig még munkából sem érintettük azt a vidéket. Először egy szigetre repültünk másfél hétre, ami maga volt a paradicsom. Itt történt meg a lánykérés is. Balázs egy stégre felállított fehér baldachinos sátor alá szervezett egy vacsorát kettőnknek. A desszert után tette fel a nagy kérdés.

De ezek szerint már számítottál rá?

– 5 év után nyílván beszéltünk már a közös terveinkről, hogy merre tart a kapcsolatunk. Számítottam rá, hogy hamarosan bekövetkezik, de arra nem, hogy pontosan hol és mikor történik meg. Nem akartam ezzel foglalkozni, reménykedni, hogy a nyaralásunk alatt kéri meg a kezemet, mert ha véletlenül mégsem, akkor hoppon maradok. Abban a pillanatban nagyon meglepődtem. És persze igent mondtam.

Nem sok nőnek adatik meg, hogy egy teljes kollekciót felpróbálhat, mielőtt menyasszony lesz. Más volt gyűrűvel az ujjadon próbálni, mint modellként a fotózáson?

– Minden lány gondol esküvőre, de amikor valósággá válik, az egészen más érzés. Amint megvoltak a határidős feladatok, mint a helyszín és néhány fontosabb szolgáltató lefoglalása, következhetett a ruha. Nem volt kérdés, hogy Daalarna ruhát szeretnék, csak a fazonban bizonytalanodtam el. A fotózás felülírta a terveimet. Rá kellett jönnöm, hogy egy dolog, mi az elképzelésem és megint más a tükörben látni magamat egy-egy darabban. Amikor menyasszonyként próbára érkeztem a szalonba, két ruha volt a fejemben, amelyekről úgy éreztem, illenek hozzám. Őszintén szólva, végig sem néztem a karnist, a két favoritra koncentráltam. Megfogadtam Anita tanácsát, amit még a fotózáson mondott, és egyedül érkeztem, barátnők és családtagok nélkül. Lassan meg is érik a végleges döntésem, már 99%-ig biztos vagyok, melyik ruhát választom, de persze titok marad.

 
Vajon melyik ruhát választja a nagy napra a gyönyörű Daalarna modell?

 

Mikor lesz a nagy nap?

– Jövő szeptemberben. Sok minden megvan már. Balázzsal azt tapasztaltuk, hogy nagyon rohan az idő, és egyre csak fogynak a klassz helyek és szolgáltatók. Kaptunk több visszajelzést a helyszínnél, hogy már nincsen szabad hétvége, sem péntek szeptemberre. 200 vendég lesz, így eleve több helyszín ki is esett. Mindenképpen Pest megyében szerettük volna szervezni. Így hamar, 11 hónappal az esemény előtt nekiláttunk a foglalásoknak. Nem is a kudarc zavart, hanem a tudat, ha valakit elhoppolnak előlünk, kezdhetjük újra a legelején. Helyszín, zenekar, fotós, ceremóniamester már pipa, maradtak a ráérősebb feladatok, mint a meghívó, a torta, a dekoráció.

Akkor lesz bőven feladatod 2016-ban is.

– Az esküvő szervezése és a modellkarrierem mellett az iskolára is szeretnék koncentrálni. Szegeden tanultam közgazdaság szakon. Letettem egy gazdasági angol nyelvvizsgát, de a szakdolgozatomat még nem fejeztem be. Nem mehetek úgy férjhez, hgy nem kapom meg előtte a diplomámat! Februárban szeretnék államvizsgázni, úgyhogy már el is kezdtem a tanulást. Közben Balázsnak megvan a szintje a Rio-i Olimpiára, amely mindkettőnk életében nagy dolog. Amint onnan hazajön, alig néhány hét és esküvő. izgalmas év elé nézünk, az már biztos.

Szöveg: Czank Lívia, Fotó: Papp Évi és Schneider Zoltán