Egy tartós kapcsolat öt szakasza a pszichológus szerint

Bár nem mindig egyértelműen tudjuk különválasztani az egyes szakaszokat, amelyek nem is mindig különülnek el egymástól olyan markánsan, sok tartós kapcsolat jellegzetessége, hogy öt szakaszon megy keresztül, amíg a kezdeti lobogástól eljut a kiforrott szerelemig. Minden szakasznak megvan a maga kihívása, és az arra adott adekvát válaszlehetőségek is.

A tartós kapcsolat első szakasza: az összeolvadás

Ezt más néven a mézesheteknek is hívják. Bármilyen rövid szerelmi kapcsolatban is voltunk már valaha életünk során, ezt a szakaszt valószínűleg mindannyian ismerjük. Ilyenkor mást sem akar a pár, mint együtt lenni, erősen vágynak a testi közelségére is, és épp olyan tökéletesnek gondolják a másikat, mint amennyire nem aggódnak azon, hogy ő milyennek látja őket. Ebben a szakaszban gyakran hiszik azt az emberek, hogy megtalálták életük szerelmét, aki pont olyan, mint ők maguk. Ezek az érzések nem a semmiből jönnek, hiszen jellegzetes agyi változások támogatják őket. Ezeknek három főszereplője az örömérzetet, feldobottságot okozó dopamin neurotranszmitter, amely az agyi jutalmazó rendszer fő eleme (és amiatt a függőségekben is kiemelt szerepe van), a jó hangulatért felelős epinefrin neurotranszmitter és a kötődést elősegítő oxitocin hormon.

Ezek a biokémiai változások, amelyek a szerelem kezdeti szakaszában lejátszódnak az agyban, tulajdonképpen az emberi faj szaporodását segítik elő, hiszen, ha nem lennének védekezési módszerek, akkor máig sok-sok kisbaba foganna ebben az időszakban, amikor a két szerelmes fél szinte függ a másiktól, mint egy drogtól és általában folyamatosan csak szerelmeskedne. Ez viszont azt is okozza, hogy ebben a szakaszban hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni mindent, ami nem arra utal, hogy a másik tökéletes – még a legdurvább vészjelzéseket sem vesszük figyelembe. Tehát amellett, hogy egy normális viszonyban nyugodtan élvezzük ki ennek a szakasznak minden pozitivitását, azért vigyázzunk arra, hogy a kapcsolat jövőjére vonatkozó komoly döntéseket ne ilyenkor hozzunk meg.

Ne vállaljunk még gyereket, ne házasodjunk. Könnyen lehet ugyanis, hogy ezt később nagyon megbánnánk.

Ha pedig mégsem, akkor egy év múlva is ugyanúgy meghozhatjuk ezeket a fontos döntéseket. Az is jó ötlet, ha a szerelmes odafigyel a környezete viselkedésével kapcsolatos visszajelzéseire, és meghallgatja a párjára vonatkozó kritikákat is. Már az sokat segít, ha tisztában van azzal, hogy bizonyos szempontból módosult tudatállapotban van, és nem úgy látja a valóságot, ahogy a környezete.

A tartós kapcsolat második szakasza: Kétkedés és tagadás

Amennyire feldobott állapot volt a korábbi, ez most kifejezetten letaglózó lehet: kinyílik ugyanis a szemünk a másik hibáira, ahogyan neki is a mieinkre. Az is gyakran előfordul, hogy éppen azok a tulajdonságok lesznek idegesítők a másikban, amelyeket az első szakaszban annyira imádtak a szerelmesek. Nyilván ennek a szakasznak is megvan az az evolúciós háttere, hogy már nem elsődlegesen az utód megfoganása a cél, hanem az is, hogy hosszú távon együtt tud-e működni két ember az utód felnevelése érdekében is.

Sokszor kerülnek előtérbe ilyenkor olyan tulajdonságok, amelyek arra utalhatnak, hogy ez nem feltétlenül lesz egyszerű.

Persze, már az is megterhelő lehet, ha nincs nagy gond, csak éppen lekerült a rózsaszín szemüveg, és a pár ráébred a valóságra: hogy egyikük sem tökéletes. Ekkor hatalmi harcok kezdődnek, miközben gyakoriak lesznek a veszekedések és az ellenségesség, csalódottság érzése is felütheti a fejét. Már megjelenik az aggodalom, hogy talán nem vagyunk elég jók a másik számára, miközben mi magunk is megdöbbenünk azon, ő mennyire más, mint az eleinte hittük.

Ebben a szakaszban azt is nagyon nehéz megérteni és feldolgozni, hogy a másik nem pont olyan, mint mi magunk, és vannak dolgok, amiben mást gondol, mást szeretne. Fiziológiai szinten a stresszrendszert aktíválja ez a helyzet, azaz a harcolj vagy menekülj választ kapja az agyunk. Amint ebben az időszakban tehetünk az, hogy tisztességesen és a másik iránti tisztelettel vitázunk, és megértjük, hogy a veszekedések, nézetkülönbségek nem feltétlenül jelentenek egyet a kapcsolat halálával. Persze ha nagyon komoly problémák merülnek fel, akkor az is előfordulhat, hogy jobb, ha egy pár útja szétválik. A lényeg, hogy ez az időszak egyfajta újraleosztása a lapoknak, a kapcsolat új alapokra helyezése vagy befejezése. Ez az időszak arra is jó, hogy felismerjük a másik szeretetnyelvét és rávezessük arra, hogy ő is megismerje a miénket (erről bővebben ebben a cikkünkbe n olvashatsz).

A tartós kapcsolat harmadik szakasza: Az illúziók vége

Ez a szerelem realitásának időszaka, és sajnos sok pár számára az út vége is egyben. Itt már az addig szőnyeg alá söpört problémák is nyilvánvalóvá válnak, a hatalmi harcok befejeződnek, vagy kialakul egy új alap, vagy folyamatossá válik a pár tagjai között a nézeteltérés, vagy éppen csak csendben elhidegülnek egymástól. A szenvedélyes időszak mindenképpen véget ér. Azt már nem támogatják az agy biokémiai változásai, és ez nem is feltétlen baj, hiszen a kezdeti lobogásban sem lelkileg, sem fizikailag nem lenne szerencsés hosszú ideig létezni. A kérdés azonban húsbavágó: marad-e valami a szenvedélyen kívül is, ami összetart? Ennek az időszaknak természetesen pozitív hozadékai is vannak: a pár tagjai a mi helyett újra elkezdenek az énben gondolkodni, a szimbiózisból visszalépnek abba a világba, ahol párjuk nélkül is tudják értelmezni magukat, ahol vannak saját barátaik, programjaik, hobbiik.

Emellett ez az időszak egy felhívás is lehet a pár számára, hogy figyeljenek oda és tegyenek a kapcsolatukért, hogy az ne laposodjon el.

Ebben a szakaszban a legfontosabb a nyílt konfrontáció és kommunikáció a pár tagjai között. Arra is figyeljünk oda, hogy engedjünk teret a másiknak, hogy kifejezhesse önmagát, és hogy átléphessen a miből az énbe. Emellett igyekezzünk a sok negatív érzelmet pozitív érzésekkel, az egymás iránti szeretet, türelem, elismerés kifejezésével ellensúlyozni. Ahogyan az első szakaszban hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a negatív jeleket, úgy itt most a pozitívra leszünk érzéketlenek, és sokszor csak azt figyeljük árgus szemekkel, hogy mi a gond a másikkal. Ne hagyjuk, hogy ez így történjen, és figyeljünk oda a másik pozitív tulajdonságaira és gesztusaira is!

A tartós kapcsolat negyedik szakasza: Döntéshozatal

Ha a veszekedések és nézeteltérések eszkalálódnak, és nem talál a pár közös nevezőt, ez az a szakasz, ahol a kapcsolat eljutott a töréspontig. Itt már gyakori, hogy az egyik vagy mindkét fél a szakítást fontolgatja. Ez hát a döntés meghozatalának időszaka. Mert bármit is teszünk, döntést hozunk. Akkor is, ha kilépünk, akkor is, ha maradunk, bár nem működik a dolog, és akkor is, ha elhatározzuk, hogy küzdeni fogunk, hogy jobb legyen a kapcsolat. Még akkor is, ha mindkét fél azt érzi, hogy a kapcsolatnak befellegzett, érdemes egy próbát tenni – akár párterápiát is igénybe véve – annak megjavítására.

A hatékony kommunikáció elsajátítása, a másik iránti pozitív érzések és tisztelet kimutatása csodákra képes.

Ahogyan az is, ha a pár megpróbál visszanyúlni azokhoz az időkhöz, amikor még odavoltak egymásért, és emlékeztetni magukat arra, mit szerettek a másikban. Természetesen nem minden pár marad végül együtt, még akkor sem, ha valóban dolgoztak a kapcsolat megtartásán, de ha energiát fektetnek abba, hogy alaposan végig gondolják, mi vezetett a konfliktushoz és miért ért véget a kapcsolat, akkor a jövőben az nagyon hasznos tapasztalat lehet számukra.

A tartós kapcsolat ötödik szakasza: A valódi elköteleződés

Ez a párkapcsolatok legszebb és leggyümölcsözőbb szakasza. A konfliktusokat megoldották, tiszteletben, szeretetben élnek és becsülik egymást a felek. Megértették azt is, hogy amit most tapasztalnak, még az első szakasznál is mélyebb érzés. Itt már kívül-belül ismerik egymást, elfogadták egymás hibáit, és attól sem félnek, hogy kitárulkozzanak a másik előtt. Ebben a szakaszban is lehetnek harcok, viták, de a tisztelet és egymás szeretetnyelvének ismerete már átsegíti őket a legtöbb konfliktuson.

Ebben a szakaszban visszatérhet a kezdeti lángolás is, ha nem is azoknak az agyi biokémiai folyamatoknak a kíséretében, mint korábban, de már egy sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb szinten. Itt nincs is más dolgunk, mint élvezni az érett szerelem minden előnyét. Azt, hogy eltávolodhatunk, lehetnek saját programjaink, barátaink, szánhatunk időt arra, hogy csak magunkkal törődjünk, de mindig visszatalálhatunk a meleg otthonba.

Emellett egymás valódi lelki társai leszünk, és identitásunknak is fontos része lesz a másik, ami egy valódi kincs. Így érik a tartós kapcsolat kiforrott szerelemmé.