Pais Pannit várom, a Cellux-csoport egyik alapítóját. Panni és a társai immár tíz éve azon dolgoznak, hogy ha egyáltalán lehetséges, forduljunk önmagunk és a környezetünk felé picit tudatosabban. Kíváncsi voltam, mit is csinálnak pontosan, miért érzik úgy, hogy a világunkon van mit javítani, és mi készteti őket arra, hogy ebben aktív szerepet vállaljanak. Panni szélvészként érkezett, és azonnal a lényegre tért.
Nagyon zavart minket a környezetszennyezés, a pazarlás és a társadalmi egyenlőtlenségek. De tudtuk, hogy nem elég azt mondani: borzalmas jövő vár ránk, ha nem változtatunk. Nem nyomasztani akartunk másokat azzal, hogy elmondjuk, hogyan megy a tönkre a világ, hanem el akartuk mondani, hogy van megoldás- kezdi Pannitörténetük mesélést.
Mit kellene tennünk, hogy kevésbé legyen rossz?
– Többet kéne foglalkoznunk ezekkel a problémákkal. Mi abban igyekszünk segíteni, hogy az alkotó energiák felszabadításával szórakoztatóvá tegyük ezeket a közös gondolkodásokat és megoldáskereséseket. A Cellux-csoport tagjai között van szociológus, kertész, designer, pszichológus, grafikus. Felsorolni sem tudom, hány szakmát képviselünk. Szolgáltatásaink, foglalkozásaink, programjaink keretében ezzel a közös tudással serkentünk másokat is a tudatosabb létezésre.
Hogyan képzeljek el egy tipikus Cellux-csoportos foglalkozást?
– Kezdetben környezet-tudatosságra nevelő iskolai programokat szerveztünk, de ma már nem lehet ilyen egyszerűen leírni a tevékenységünket. Csak néhány példa: gyerekeknek szervezünk főzőfoglalkozásokat, kertészkedésre tanítjuk őket, arra, hogyan tudnak maguknak újrahasznosított füzetet készíteni. A szülőknek otthontervezési workshopokat tartunk, vagy más, alkotó kézműves foglalkozásokat. Cégekhez is gyakran ellátogatunk, ahol egy-egy tréning keretében például azt mutatjuk meg, hogy egy közösség hogyan azonosíthatja és oldhatja meg önerőből a problémáit.
Születnek ezekből a foglalkozásokból aztán igazi sikertörténetek?
– Nézd, mi nem vagyunk forradalmárok. Nem hisszük, hogy az éhínséget majd mi számoljuk fel. De annál a multinál, ahol a segítségünkkel feltárták, hogy az öltözőszekrények rossz elhelyezése számos konfliktust szül, ma már mérhetően szívesebben dolgoznak az emberek, mert segítettünk átrendezni az öltözőt. Azon a lakótelepen, ahol a közösség bevonásával új kommunikációs csatornákat építettünk ki a lakók között, ma többet beszélgetnek egymással az emberek, és kevesebb közöttük a súrlódás. Ezek talán nem világrengető, de az egyes ember életminőségét jelentősen befolyásoló eredmények. Arról nem is beszélve, hogy a foglalkozásainkon résztvevő gyerek új szemléletmóddal, izgalmas kérdésekkel térnek haza, ahol hamarosan felnőtté érnek.
Ha ennyire szerteágazóan hasznosítható ez a szemléletmód, tudnál tanácsot adni mondjuk egy, az előtte álló feladatoktól megrettent menyasszonynak?
– Formatervezőként először az ugrik be, hogy az esküvő olyan, mint egy tárgy. Esztétikusnak és praktikusnak kell lennie. Ezért úgy is kéne nekifogni a tervezésének, mintha egy tárgyat terveznénk. Először azt kéne eldönteni, hogy kinek szánjuk azt. Ha elsősorban a családunkat és a környezetünket akarjük vele lenyűgözni nem biztos, hogy kényelmes lesz a fogása. Márpedig ez fontos szempont,elvégre a menyasszonynál marad a végeredmény. Szerencsés esetben egy egész életen át.
Pais Panni 2008-ban végzett az ELTE Szociológia, 2012-ben pedig a MOME Formatervező szakán,ahol 2014-től oktatóként dolgozik.
