Rovatunkban a hazai esküvőszakma legjobbjait kérdezzük a saját esküvőjükkel kapcsolatban. A Daalarna bemutatók állandó fotósa, Jaksa Tímea csaknem 15 éve foglalkozik esküvőfotózással, de még ennél is több ideje, immáron 24 éve boldog és büszke feleség. Ezúttal ő válaszolt 5+1 kérdésünkre.
1. Hogyan ismerted meg a férjedet?
Vasútállomáson. Egy novemberi vasárnap estén. Az egyetemre mentünk mindketten vissza. Kecskeméten látott meg, megkeresett a vonaton és a Tiszai Pályaudvaron szólított meg. Hat hónap után kérte meg a kezem, ami után egy évvel volt az esküvő.
2. Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Hagyománykövető, vidéki, vidám, egyszerű, örömteli.
3. Mi volt a legszebb, legemlékezetesebb élményed az esküvőtökön?
Amit a férjem mondott az autóban az esküvőre menet. És ahogyan közben rám nézett.
4. Mitől féltél/izgultál a leginkább a nagy napon?
Ha izgulós lettem volna, nem tudom, eljutunk-e az esküvőig. Először a fodrászom (gyerekkoromtól ugyanaz) költözött el külföldre. Majd a kozmetikusom (akkoriban nem volt még sminkes külön) bezárta a szalonját. Akkor nagyon nekikeseredtem, amikor a pap, aki a szüleimet eskette, aki keresztelt, akinél konfirmáltam kiderült, hogy azon a héten van szabadságon és külföldön lesz.
Ahogyan elindultam az újonnan választott fodrászomhoz, egy kisebb, ámde anyagilag jelentős balesetben megismerhettem a vőlegényét. Az, hogy a fotósunk nem ért oda a szertartásra, a férjét küldte maga helyett, volt a ráadás. Az életem során sokszor hoztam már nagy döntést hirtelen megérzés alapján. Ám ezek a „jelek” inkább csak egy jó kis anekdota alapot szolgátattak, valós félelmet nem generáltak.
Megvan a bája, mikor 21 évesen, szerelemből megy valaki férjhez. Nem gondolja, aggódja, izgulja túl a dolgokat.
5. Volt nyitótánc?
Sorolni tudnám a szokásokat, amelyek még akkoriban (24 évvel ezelőtt) nem voltak. Nem volt hivatásos fotós a szertartáson és a beállított képeken kívül. Nem volt nyitótánc, nem volt csokordobás, nem volt harisnyakötő eldobása, nem volt köszönetajándék. De isteni buli volt: hajnalig táncoltunk, világosban, mezítláb mentünk aludni.
+1. A saját esküvődből okulva mit tanácsolnál azoknak a pároknak, akik éppen házasságkötés előtt állnak?
Fogalmazd meg, számodra mi a legfontosabb és úgy esküvőzz, ahogyan ti leginkább szeretnétek. Én igazi nagy vidéki lagzira vágytam. 30 évesen más lett volna fontos, ahogyan a 20. házassági évfordulónkon is más volt már a fontos. Ha pedig kitaláltátok, ne vesszetek el a részletekben aznap. Ott már csak az érzések vigyenek: örüljetek mindennek, nevessetek, sírjatok, beszélgessetek, táncoljatok.
Ha majd sok év múlva ezeket a kérdéseket nektek teszik fel, ne a lényegtelen tárgyi dolgok feletti bosszankodás, hanem az jusson majd eszetekbe, ahogyan ott és akkor éreztetek, szerettetek, hittetek.
Nézd meg ide kattintva a rovat korábbi interjúit az esküvőszakma legjobbjaival!
