Rengeteg izgalmas írás érkezett hozzánk Az én titkos történetem pályázatra. Ezúttal Anna és Norbi történetét ismerhetitek meg, akik egy online társkeresőn ismerkedtek meg, aztán New Yorkban folytatódott a közös kalandjuk, majd pedig Bátaszéken esküdtek örök hűséget egymásnak.
1. Hogyan ismerkedtetek meg?
Egy társkeresőn ismerkedtünk meg, leveleztünk, majd egy félreértés miatt egy hétvégét kellett várni a találkozásra. Azt végigcseteltük, mikor pedig találkoztunk, már aznap este elhívott a következő randira. Ez ugyanilyen természetesen folytatódott az összeköltözésig. Nagyjából 9 hónapja voltunk együtt, amikor Norbinak felajánlották, hogy kimehet két és fél hónapot dolgozni Amerikába. Cserébe a végén közösen nyaraltunk egyet. Előre megbeszéltük, hogy New Yorkban a Brooklyn-hídon együtt sétálunk majd át. Az utolsó napok egyikén ásétáltunk a hídon, ettünk, végignéztük a naplementét, majd Norbi mondta, hogy még járkáljunk kicsit. Leültünk egy padra, majd mondta, hogy álljunk már fel – azt hittem, meg szeretne ölelni.
Helyette azt mondta, hogy magasabb a pulzusa, mint a legkeményebb biciklizés után (ez a kedvenc hobbija), elővett egy gyűrűsdobozt, és megkérdezte, hogy hozzámegyek-e feleségül.
ANNYIRA megdöbbentem, hogy jó pár percig nem tudtam válaszolni sem – persze már a kapcsolat elejétől sokat beszélgettünk a terveinkről. Kb. 5 perc múlva megkérdezte, hogy mi a válasz, mire mondtam, hogy persze. (Kb. 10 perc után vettem észre, hogy a leggyönyörűbb eljegyzési gyűrűt is megterveztette nekem.)
2. Ha néhány szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Vidéki – de ízléses: én budapesti vagyok; végül a konszenzusos megoldás az lett, hogy közel Norbiék falujához, Bátaszéken (gyönyörű templom) és Decsen egy borospincében tartottuk az esküvőt (Tolnához van családi kötődésem).
Hagyományosabb – de nem poros: a jelentőségteljes hagyományos dolgokat szerettük volna, ha megjelennek az esküvőben – volt pl. táncház és az étel is hagyományosabb, de újragondolt volt; a játékokat viszont következetesen mellőztük.
Rusztikus: végig törtfehér csipkeruhát szerettem volna.
3. Mi a legszebb emléked a nagy napról?
Mind a templomi, mind a polgári esküvőnél Norbival “ketten” voltunk, egymásra néztünk, és végig mosolygott. Ebből éreztem, hogy TÉNYLEG most esküszünk. Meglepően élveztem a kreatív fotózást is – ami aznap volt, mert nem szerettem volna, ha Norbi korábban lát a ruhámban -, ráadásul egy nagyon jó barátunk volt a fotós. Norbi biztos azt írná, hogy otthon felejtettem a csokrom, ezért fél órával később kezdődött a templomi szertartás. (És még így sem volt rám mérges.)
4. Mi volt az, ami miatt a legjobban izgultál?
Csak az apró dolgok miatt izgultam, hogy minden jól megy-e majd, mert a fontos részében biztos voltam.
Korábban vettem egy aranyos képeslapot, amiben megírtam Norbinak, hogy nagyon fogom várni másnap, a templomnál. Ezt előző este adtam oda neki.
5. Változtatnál valamin utólag, ha lehetne?
Azért nem változtatnék semmin – még ha voltak is apró problémák, mint a csokor vagy hogy csak később raktuk ki a jókívánságos asztalra a kellékeket -, mert nagyon ritka, hogy az ember minden pillanatot megél. Ráadásul így az apróságokkal együtt is tökéletes volt – pont azért, mert életszerűbb volt.
Norbi válasza: “Semmin sem változtatnék, mert így volt a legszebb és legizgalmasabb. Pont annyi trükk volt benne meg elmaradás, amitől még vicces is volt, főleg utólag, a csokorral. 🙂 “
Olvass még több titkos történetet ide kattintva! Tanulságok, vicces történetek, megható pillanatok. A Secret Stories állandó rovata kíváncsi mindenki véleményére az esküvőkkel kapcsolatban. Akkor is, ha már túl vagy rajta, ha még csak szervezed, álmodozol róla vagy pusztán csak elmondanád a véleményedet. Lehetsz feleség, menyasszony, kislány, férj, vőlegény, nagymama, nagypapa, barátnő… Interjúalanyaink sem kivételek! Mindenkinek felteszünk 5 kérdést az esküvőről. Kövess minket a Facebook oldalunkon is!