Születésnapi nyereményjátékunk eredményhirdetését követően most egy újabb titkos történetet osztunk meg veletek a díjazott pályázatok közül. Olvasónk, Lilla kalandos megismerkedésük történetét osztotta meg velünk olasz vőlegényével, Francescóval.
Itáliai naplóm váratlan fordulata
„Kérsz egy kávét?” Az olasz nyelvtanfolyam kávészünetében a konyhában tömörültünk mi, tanulók. Hat lány hat különböző országból az egyéves, olaszországi önkéntes program első hetében. A tanár úr eközben a tanulószobában maradt. A jóképű, göndör hajú, kedves mosolyú, lendülettel, szenvedélyesen magyarázó fiú…
De arra a hosszú, lágy esésű nyári ruhára is jól emlékszik, amelyet a megismerkedésünkkor viseltem. És arra, hogy azon a pikniken egyik első dolgom volt lerúgni a szandálomat. Tudja, hogy szeretek mezítláb szaladni a fűben és a tengerparti homokban egyaránt. Tudja, hogy elköltöznék vele egy világ végi házikóba, ahol a kertben a saját zöldségeinket termeszthetnénk. Ahol megnyithatnánk a saját nyelviskolánkat. Ahol a polcok tele lennének sokféle nyelven írt, irodalomról és művészetről, történelemről és utazásról, meséről és valóságról szóló könyvekkel. Egy alkotóház lenne, ahol én festenék, ő írna. Egy műhely és egyben az otthonunk.
A tanár úr azóta állást kapott egy iskolában, felső tagozatos gyerekeket tanít. Az önkéntes program letelte után számomra pedig egyértelmű volt, hogy Olaszországban maradok. Az első csók a tengerben csattant el. Romantikusan hangzik, pedig inkább vicces volt: azon az éjszakán a nagy szélben szó szerint küzdenünk kellett érte, hogy a hullámok ne sodorjanak két irányba bennünket.
A kalandjaink azóta is folytatódnak. Emlékezetes marad a törökországi esküvő, ahová egy Németországban élő, olasz barátja hívott meg bennünket. Sokszor emlegetjük, hogy Melist és Riccardót keresve képesek voltunk először eltéveszteni a lakodalmat… A Google Mapst követve lazán besétáltunk egy másik esküvőre, ahol még vendégfotó is készült rólunk! Még szerencse, hogy hamar észrevettük a tévedést, és időben odaértünk a szomszédos esküvőre, ahová igazából a meghívónk szólt.
De keltünk már korán azért is, hogy egy kínai ceremónián vegyünk részt Zoomon, élő adásban. És vesztünk el a Meteora-kolostorok birodalmában, Görögországban. Mert persze a járatlan utat szerettük volna választani, túrázva, a völgyön át. Arra viszont nem számítottunk, hogy a sziklák közt kapaszkodva, hirtelen rázendítő esőzésben, egy idegen erdőben nem könnyű megtalálni a helyes irányt. De, ahogy zivatar után a nap, ránk mosolygott a szerencse. Az ösvény csupán néhány méterre rejtőzött attól a sziklától, ahol megpihenve bőrig áztunk.
A kultúrák szeretetete, a felfedezés, a menni és tenni akarás vágya összeköt bennünket. Mindettőnknek rengeteg külföldi és külföldön élő barátja van, és magunk is évekig laktunk külföldön. Ha a mesebeli házikónkra még várnunk is kell, a közös albérletünkben is színes, nemzetközi hangulat uralkodik. Idilli estéken a lemezlejátszóból chilei zene dallamai kúsznak elő vagy Francesco gitározik.
A „Lépésről lépésre” címet adta neki. Egy évre rá pedig, pontosan ugyanazon a napon megkérte a kezem. A gyűrűn egy aranyszál fonódik össze végtelent jelentő nyolcasba. Egy szál, mely összeköt, de nem szorít. Az ötödik évfordulónk alkalmából, 2022 nyarán szeretnénk kimondani az igent.
Hogy tetszett nektek Lilla gyönyörű írása? Hamarosan újabb titkos történeteket osztunk meg a kedvenceink közül, addig is ebben a rovatban találjátok az eddigieket! Kövessetek minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!