Mit ér egy divatbemutató, ha nem jó a fény, a látvány, a zene? A Daalarnánál nem tudják, ugyanis a bemutatókat négy éve ugyanaz a profi technikai gárda, Balogh Zsolt, az Event Studio tulajdonosa és csapata valósítják meg.
Hogyan néz ki egy-egy Daalarna show-nál a technika megálmodása és kivitelezése, maga a folyamat az elejétől a végéig?
Egy évre előre tudjuk már nagy vonalakban a koncepciót, de a valódi munka azután indul, hogy már biztos a helyszín, a közreműködő cégek is megvannak és konkretizálni tudjuk, mit akarunk látni. Ez nagyjából év végére áll össze, tehát januártól kezdődik részünkről a nagyobb munka. Innentől kezdve folyamatosan ötletelünk, közösen braisntormingolunk a dekoratőrökkel és a díszletesekkel. Együtt kitaláljuk, hogy majd miket fogunk megépíteni, miket emelünk ki, miket rejtünk el.
A vizuális koncepciót mindig Benes Anitával együtt találjuk ki, olyat alkotunk, ami a kollekcióhoz a legjobban illik.
A négy év során három helyszínen zajlottak a bemutatók, mindenhol más irányvonalak szerint dolgoztunk: a VAM Design Centerben a hely belsőépítészeti szépségeit emeltük ki. A Millenárisban a tavalyi és tavalyelőtti bemutatók helyszínén, a D csarnokban az egyik fal teljes hosszában üveg, így ezzel játszottunk: úgy alakítottuk, hogy a fényképeken a nap lemenő sugaraiban ragyoghassanak a ruhák. Ezekkel ellentétben most egy kisebb kihívás volt úgy bevilágítani az új helyszínt, hogy elrejtsük a kevésbé esztétikus földszinti falakat, és inkább az indusztriális beton- és vasszerkezetre tereljük a figyelmet, ami érdekes vizuális játékot eredményezett a bemutató dzsungel hangulatával egybeforrva. Éppen ezért például fogadófénynek egy mélykék világítás mellett döntöttem, mely a sötétet, az estét jelképezi és sejtelmesen csak épp annyira világította meg a teret, amennyire feltétlen szükséges volt.
Mi a bemutatók során a legnagyobb kihívás?
A legnagyobb kihívás a volumen, az esemény nagysága, és hogy ennek meg tudjunk felelni és évről évre újat tudjunk mutatni. Szeretnénk, ha mindenki wow-élménnyel menne haza, hogy meglegyen az exkluzivitás érzése, és hogy azt mondják a végén: igen, ezt a show-t megérte megnéznünk. Ekkora létszám ízlését kiszolgálni nem könnyű feladat, és ilyen hosszú kifutót, mint amekkora az idei volt – 45 méter – megépíteni sem egyszerű. Magyarországon nem túl gyakori eset, hogy ekkora méretekben gondolkozhat valaki egy önálló kollekció bemutatójának kapcsán. Egy ekkora kifutó megépítése sok ember közös és összehangolt munkáját feltételezi, akár úgy, hogy megemelt kifutót építünk, akár úgy, hogy a dekorációs csapat fapallót épít 2×40 méter hosszan, közötte zöld borítással, mint ahogy idén tette.
Az idei Daalarna show-n milyen különleges elemeket valósítottatok meg?
Az idén talán az egyik technikailag legkülönlegesebb elem a színpad felett látható hajlított LED-fal volt, mellyel a természetet próbáltuk visszalopni az indusztriális környezetbe. Szintén különleges és merész ötlet volt, hogy nem háttérzene, hanem madárcsicsergés és dzsungel atmoszféra várta a nézőket, mikor beléptek a bemutató helyszínére.
A fénytechnikával van mindig a legtöbb munka, de ez a legfontosabb eleme is egy show-nak.
A lényleg, hogy a térben mindig a kifutó legyen fókuszban, és minden másról eltereljük a figyelmet. Kifejezetten nehéz és kísérletezős játék volt a kifutó hátterét adó növényzet megvilágítása, hogy közelről is jó hangulatot adjon, de a 45-50 méterre lévő profi divatfotósok szemszögéből is érvényesüljön a zöld környezet és visszaadja a természetközeliséget. A fotókat elnézve talán sikerült megugranunk a feladatot.
A Daalarna show-k kapcsán mire vagy a legbüszkébb?
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy részese lehetek ennek a folyamatnak és komoly szerepem van a megvalósulásban. Szerencsére A-tól Z-ig majdnem minden munkafolyamatában benne vagyok, és legalább akkora öröm számomra, amikor a végén tapsol a közönség, mint Anitának vagy a modelleknek. Igazi eufória. A legérdekesebb mozzanat számomra talán a tavalyi konfettieső volt, mert tudtuk, hogy nem abban a pillanatban valósul meg, amikor azt mondom: „Most!”, hanem hosszú másodpercekkel később. Ez a folyamat úgy nézett ki, hogy kiadtuk a jelet, onnan a főirányító a négy konfettiért felelősnek jelezte, hogy mehet, ők pedig kinyitották a sűrített levegős palackokat és elindították a konfettiesőt…
A folyamat legelejétől a végéig több másodpercet ölelt fel, így izgalmas volt, hogy ténylegesen akkor kezd-e el záporozni a konfetti, amikor mind zenében, mind hangulatban, mind koreográfiában a csúcsponthoz érünk, mikor az összes modell a kifutón van. Mivel ezt elpróbálni nem lehetett és egyszeri alkalom volt, így izgultunk, hogy a finálé ritmusához mérten jó legyen. Ebben volt azért némi feszültség…
“Balogh Zsolttal, az Event Studio tulajdonosával évek óta minden Daalarna bemutatón együtt dolgozom. Azt hiszem, hogy nélküle hozzá sem kezdenék az egészhez, mert a jelenléte és a profizmusa minden alkalommal olyan biztonságot és nyugalmat ad, hogy elképzelni sem tudom, hogy valaha nélküle kezdjek bemutató rendezésébe.” – Benes Anita
Ha a bemutatók közül egyet ki kellene emelni, melyik lenne a kedvenced és miért?
Mindegyik más és más, de ha egyet ki kellene emelni, akkor a három évvel ezelőtti, zsinórfüggönnyel elválasztott színpadosat mondanám. Volt benne valami különleges és az volt az érdekes, hogy a helyszínen láttuk meg, pontosan milyen lesz a díszlet, ami bár egy egyszerű, fehér zsinórfüggöny volt, de nagyon sok lehetőséget rejtett. Hirtelen annyi ötlet jutott eszünkbe, például hogy melyik modellnek mikor érdemes megérintenie a függönyt, vagy kitaláltuk, hogy megvetítjük oldalról egy Daalarna felirattal. Emlékszem, előző este építés után találtuk ki, hogy ezt a vetítést muszáj megvalósítani. Izgalmas effekteket pakoltunk a Daalarna letisztult logója mögé, és döbbenten csodáltuk a végeredményt, ahogy a projektor fénye megélt a függönyön is, de azon áttörve mögötte újra kivetült a falakon is.
Milyen technikákat ajánlanátok esküvőkre?
Elsősorban fénytechnikát, mert ezzel lehet varázsolni. Általában a termek fényei ridegek, főleg a konferenciatermekben, szállodákban találkozunk ezzel, de a patinásabb épületek és múzeumok is csak meleg fehér fénnyel vannak világítva, aminek fényereje nem szabályozható. Ez azért mégsem annyira szép és meghitt, mint amit a pár elképzel magának. Mi pedig néhány tucat lámpával képesek vagyunk újraértelmezni a teret, kiemelünk és eltűntetünk, új életérzést csalunk a falak közé. A napjainkban elterjedt LED technológiának köszönhetően pedig a helyszínen képesek vagyunk bármilyen színnel világítani, ehhez már nem kell előre egyeztetnünk, mint például a szalvéták vagy a székmasnik színével kapcsolatban.
Mi volt a legkülönösebb megoldás az eddigi munkáitok során?
Nem tudnék egyet kiemelni, de a világítástechnikában az az igazi erőpróba, amikor az ügyfelünk megálmodik valamit, és nagyon kreatív szeretne lenni, mert merészet álmodni. Például kitalálja, hogy a hely ússzon lilában, de mindezt nem tudjuk neki előre lemodellezni… Úgyhogy nekünk ott a helyszínen élesben kell valóra váltanunk az álmokat úgy, hogy összeegyeztessük azokat a technikai korlátokkal és lehetőségekkel is. Különleges igények és merész megoldások egyébként nap mint nap kerülnek elő.
A következő komolyabb kihívásunk például – ami most izgalomba tart minket – az a Magyar Nemzeti Múzeum homlokzatának fényfestése, azaz szakszóval mapping-je. Itt négy projektorral vetítjük majd meg az épületet, aminek architektúrájára előre megírt vizuált kreálunk. Ez például egy olyan felület, ahol szinte csak a megrendelő és a mi fantáziánk szab határt annak, hogy mit adjunk vissza a Múzeumkertben összegyűlt vendégseregnek.
Az Event Studio weboldalán további hasznos információk találhatók a céggel kapcsolatban, ide kattintva. Olvasd el Benes Anita személyes naplóját is a 2017-es Daalarna show-ról, ide kattintva.
