Vajon szerelem vagy „csak” őrült vágyakozás, amit jelenleg valaki iránt érzel? Habár utóbbi bizonyos helyzetekben megelőzheti előbbit, azért nem mindegy, hogy valóban mélyek az érzéseid, vagy csak menthetetlenül odavagy a másikért. Szerzőnk most elmagyarázza a két érzés közötti különbséget.
“Szenvedélyesen szerelmesek voltak.” “Szerelemféltésből gyilkolt.” “Reménytelenül szerelmes belé.” “Egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a filmbe.” – Magyarul igen sokféle szituációra használjuk a szerelem szót, amelyeknek valójában semmi köz a valódi szerelemhez. Könnyen különbséget tudunk tenni barátság és romantikus érzelem között, és általában azt is felismerjük, ha egy kapcsolat csak a szexről szól, de a romantikát és a szexualitást is magába foglaló emberi viszonyokkal kapcsolatban már nehézkesebben határozzuk meg, hogy pontosan milyen érzelmekkel járnak, és ezt az is nehezíti, hogy nincs megfelelő szavunk rájuk.
A legnehezebben a felfokozott, „odavagyok érte” érzés és a szerelem között tudunk különbséget tenni, pedig fontos lenne, a kettő ugyanis nem ugyanaz, és bár az erőteljes vágyakozás általában része a szerelem kezdetének, azon kívül is tud létezni, és nem mindig jut el addig, hogy egyik vagy mindkét fél mélyebben érezzen a másik iránt. A cikkben megpróbálom megvilágítani, mi a különbség a két érzés között.
Sternberg elmélete
Robert Sternberg, amerikai pszichológus kidolgozta a szerelem háromszögelméletét, amely nagyon jól érzékelteti, mi szükséges egy kiegyensúlyozott kapcsolat kialakulásához, és azt is, milyen sokféle módon kapcsolóhat két ember egymáshoz. Sternberg szerint az igaz, mély szerelemhez esszenciális az intimitás, ami azt jelenti, hogy valóban ismerjük egymást, meg tudunk nyílni a másik előtt, és őt is engedjük megnyílni, képesek vagyunk mélyebb szinteken is kapcsolódni. A másik fontos esszencia a szenvedély, ez a szexualitást, a másik iránti testi vágyat és a felfokozott, romantikus érzéseket foglalja magába. A harmadik pedig az elköteleződés, amely bizonyos értelemben racionális, kognitív komponens, hiszen meg kell hoznunk egy döntést, hogy elköteleződünk a másik iránt, partnerünknek választjuk őt. Ez utóbbi adott esetben sok önfeladással, kompromisszummal is járhat.
Az elmélet szerint a beteljesült szerelemben mindhárom komponens megtalálható, és bár időről-időre változhat a súlyuk, ha az egyik nagyon kis helyet kap a kapcsolatban, akkor már nem biztos, hogy vegytiszta szerelemről beszélhetünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet bármelyik összetevő nélkül kielégítő, fontos emberi kapcsolatunk, ugyanakkor, ha szeretnénk tudni, hogy valódi szerelemben élünk-e, és ha abban szeretnénk, akkor nagyon hasznos, ha megvizsgáljuk jelenlegi kapcsolatunkat ebből a szempontból.
A szerelemhez idő kell
Ha pár napja vagy hete ismerkedtünk meg valakivel, akkor nagy valószínűséggel még nem szerelem az, amit érzünk iránta. Ahhoz ugyanis meg kell ismernünk a másikat, és túl kell esnünk a romantikus ismeretség kezdeti, mindent rózsaszínben látó szakaszán is. Amikor odavagyunk a másikért, akkor általában csak a jó tulajdonságait látjuk, a rosszakat vagy nem is észleljük vagy bagatellizáljuk, figyelmen kívül hagyjuk. A fő fókusz ilyenkor azon van, mi hogyan érezzük magunkat, amikor vele vagyunk, nem azon, hogy ő valójában milyen ember. Ez az érzés nagyon hamar kialakulhat, akár egyetlen beszélgetés vagy néhány randevú után is, de még úgy is, hogy pusztán rendszeresen látjuk, halljuk a másikat, de közvetlenül sosem beszélünk vele. Bár nagyon felfokozott érzésekkel jár, ez még nem lehet szerelem. Ahhoz ugyanis ismernünk kellene a másik személyiségének mélyebb rétegeit, amibe már a hibái, gyengeségei is beletartoznak.
Természetesen gyakran mindkét fél ugyanazt a felfokozottságot érzi egymás iránt, és ilyenkor a legkönnyebb ezt összetéveszteni a valódi szerelemmel. Ez Sternberg elméletében a szenvedély szakasza, és nem véletlenül hívja „bolond” szerelemnek azt, amelyben ezt a szakaszt túl gyorsan követi az elköteleződés – erre tipikus példák egyes sztárok házasságai, amelyeknek hossza olykor csak napokban mérhető.
A szerelemhez ketten kellenek
Ez talán sokakat meglep, de egyoldalú szerelemről nem igazán lehet beszélni. Ahhoz ugyanis, hogy valódi, mély romantikus érzelmekkel kapcsolódjunk valakihez, neki is ki kell nyílnia felénk, és neki is kapcsolódnia kell hozzánk. Egyoldalú szerelemről beszélni olyan, mint egyoldalú barátságról – kicsit nonszensz. Amit érezhetünk reménytelenül, az ismét csak az „odavagyok érte” érzés, amelyben hatalmas szerep jut a fantáziánknak is a valóság mellett. Nyilván a vonzalomnak rengeteg valós alapja is lehet: a másik ismerős számunkra, jó érzéseket kelt bennünk, vonzódunk hozzá külsőleg és a személyiségének ahhoz a szeletéhez, amit megismertünk.
Ekkor azonban egyértelmű, hogy mi történt, és ez az állapot már semmiképpen sem hasonlít ahhoz a felfokozott érzéshez, amelyet egy kapcsolat elején érzünk. Ilyekor a még szerelmes fél gyászol, próbálja érzéseit csillapítani, amelyek normális esetben egy idő után valóban el is múlnak. Egyéb esetben azonban egyoldalú érzések esetén inkább erős vonzalomról van csupán szó, és nem szerelemről.
A szerelem nyugodt
Egy bimbózó kapcsolat elején nagyon gyakoriak a felfokozott érzések. Sokan ilyenkor aludni és enni sem tudnak rendesen, amihez a hormonális és az agyi kémiai változások is hozzájárulnak. Ez nem egy nyugodt időszak, tele van izgalommal (jaj, de szép, jaj, de jó a másik!), aggodalommal (vajon miért nem válaszol az üzenetemre?), felfokozott vággyal (bárcsak folyton csókolózhatnék vele), türelmetlenséggel (mikor ér már véget a munkanap, hogy újra láthassam őt?), úgy is mondhatjuk, hogy elveszítjük ilyenkor a fejünket. Ez még nem a szerelem, bár sok szerelem indul ezzel az érzéssel, azonban sok kapcsolat meg is reked itt, és sosem alakulnak ki igazán mély érzelmek a két fél között.
Ha egy valóban ígéretes kapcsolat kezdetén vagyunk, akkor Sternberg elméletében ez a szakasz az intimitás és a szenvedély időszaka, amely jó esetben magával hozza az elköteleződést is. Az is elképzelhető, hogy két ember között csak a szenvedély van jelen, és ebben az esetben lehetséges, hogy a kapcsolat nem is fog tovább fejlődni. Ami tehát markánsan megkülönbözteti a kezdeti lángolást a mély szerelemtől az, hogy a szerelemben nyugalmat, békét és biztonságot érzünk. Tudjuk, hogy számíthatunk a másikra, de már képesek vagyunk nélküle is élni az életünket. A szerelem nem elvesz (alvásidőt, étvágyat, hobbikra, barátokra, munkára szánt időt), hanem ad: érzelmi kiteljesedést, elfogadást, melegséget, a valakihez tartozás érzését.
A szerelem nem bánt
Kevés rettenetesebb kifejezés van, mint a szerelemféltésből bántalmazás/gyilkolás. Ha ugyanis szerelmesek vagyunk valakibe, azt szeretni akarjuk, és nem bántani. Azt meg szeretnénk óvni, biztonságot nyújtani számára, simogatni, ölelni, adott esetben többé a közelébe sem menni, ha ő ezt szeretné. A szerelmes ugyanis tiszteletben tartja a másik személyiségét, integritását, vágyait, kérését. Ez nem azt jelenti, hogy szerelmesünknek minden óhaját teljesítjük, de azt igen, hogy prioritást élvez számunkra az ő jólléte. Ha pedig belénk szerelmes párunk, azt érezzük, hogy így gondolkodik rólunk.
Persze senki se ijedjen meg, ha a cikk alapján úgy érzi, nem valódi szerelmet él át, hiszen, ha két érzelmileg érett, egymással őszintén kommunikáló emberről van szó, akik nyitottak az elköteleződésre egymás iránt, akkor minden esély megvan rá, hogy a kapcsolat idővel egyre szorosabbá válik, és kialakul a beteljesült szerelem.
- Még több pszichológiai tárgyú cikket olvashatsz ebben a rovatunkban.
- JLo, Liz Taylor és a többiek – Híres nők az örök szerelem nyomában
- Minden, amit 20 évesen nem tudtam a szerelemről, de 40 évesen már tudok
- Egy tartós kapcsolat öt szakasza
- A pszichológus válaszol: Esküvő helyett szakítás
- Társfüggő vagy? Így lépj ki az ördögi körből
- Kövess minket Pinterest és Instagram oldalainkon is!