Mi történik akkor, ha minden igyekezet ellenére a nagy nap mégsem lesz olyan tökéletes, mint ahogy azt megálmodtuk? Egy kiadós eső az esküvő napján valószínűleg minden menyasszony rémálma, és már önmagában sok kihívást rejteget az esemény szempontjából, de Katinka és Norbi nagy napján ez csak a kezdet volt. Íme a kalandos, de végül boldog igen szórakoztató története első kézből, a friss feleségtől.
Eső az esküvő napján
Aznap reggel is madárcsicsergésre ébredtünk, amit alapból el is vártunk a helytől, hiszen egy erdei szállást foglaltunk az esküvői helyszínünkhöz közel.
Az első kiboruláson akkor estem túl, amikor a helyszínre érkezve konstatáltuk: itt bizony egész nap szakadni fog az eső.
Ahogy azt az Időkép is megjósolta már hetekkel előtte, és makacsul kitartott az esős idő mellett, hiába frissítgettem napi háromszor, hátha. De nem, napsütésnek nyoma sem volt, így szegény leendő férjem már korán reggel megkezdhette a “minden jó lesz” mantrát. Nagyon csalódottan, de meghoztuk a helyesnek tűnő döntést, hogy nem a csodás erdei környezetben, hanem bent, a turistaházban lesz minden, kivéve a grillezés. Ha így kell lennie, hát így lesz, legyen a kevésbé hangulatos “B terv”. És innentől megindult a lavina.
Amikor semmi sem a terv szerint alakul
A terv a következő volt: elautózni az esküvő helyszínéről (Nagyorosziról) Budapestre, elvinni a virágokat a tortánkra a cukrásznak, majd beülni a fodrászhoz, ahol ki is sminkelnek, aztán visszarobogni díszíteni, amit addig elkezdenek a szüleim a távollétünk alatt.
Így lehetett volna ha:
- Nem hagyjuk a virágokat a szálláson.
- Nem derül ki a reggeli rohanás alatt, hogy amúgy nincs áram a helyszínen. (Hiszen zöldház, tudnunk kellett volna, hogy ha nem süt a nap, ne számítsunk se fényre, se zenére…)
- Nem hív fel a grilles srác, hogy nem tudnak belekezdeni az előkészületekbe, mert ha minden asztalt beviszünk, nekik nem elég, ami kint van.
- Nem feledkezik meg rólam a fodrász. (Nem, nem szimplán elkésett. Konkrétan nem jelent meg a szalonban, és amikor hívogattam, ki volt kapcsolva a telefonja. Csak késő délután kaptam tőle egy sajnálkozó smst.) Gondolom, már nem is kell írnom, mennyire visszavet a készülődésben ez egy hisztérikus, “menyasszörnnyé” változó menyasszonyt, akit épp sminkelni próbálnak.
Végeredmény: kiborulás, “feladom” érzés, némi sokkal keveredve. Mit lehet ilyenkor tenni? Rábízni magad a még tisztán látó, közeledben lévő segítőkre, akik segítenek lépésről-lépésre kikecmeregni a teljes kilátástalanságból.
“Haladjunk sorban és oldjuk meg lépésenként!” – mondta higgadtan egy barátnőm, aki egyben a fotósunk is volt a nagy napon és aki így is becsületesen végigkattintgatta a legmeghatározóbb pillanatokat. Ezért amúgy hálás vagyok, hiszen ugyanúgy része volt a nagy egésznek az a pillanat is, amikor például könnyezve sminkeltek, miközben a kezemben gyűrögettem sorban a papírzsepiket.
Hihetetlen szerencsém volt a sminkessel is, aki gyorsabban felismerte azt a pillanatot, hogy itt bizony nem lesz fodrász, sem pedig így hely a sminkeléshez (hiszen a szalon zárva volt). A pillanat tört része alatt kitalálta a megoldást: menjünk be a fodrászat melletti reggelizőhelyre és kezdjünk bele.
Így is lett. “Nézd, szinte már kezd kisütni a nap!” – mondta, majd kinéztem az ablakon és láttam, hogy ömlik az eső. De ebben a pillanatban neki is hálás voltam, hogy legalább megpróbálta. Mindeközben a leendő férjem sem tétlenkedett, csapatmunkában pipáltuk ki a hiányzó tételeket, hiszen csak pár óránk maradt.
A döntés
Majd meghoztunk egy újabb döntést: nem zárjuk be az esküvőnket egy apró turistaházba, kint leszünk, ha esik, ha fúj. A helyszínen a fa asztalok fedett részen voltak és hittem a szerencsémben, ami általában úgy tart edzésben, hogy először úgy tűnik, minden összeomlik, majd végül mégis mázlim lesz, csak előtte ad néhány kihívást. Felhívtam a szüleimet, hogy pakoljanak mindent ki, így a grill ételeknek is neki tudtak fogni a fiúk, ami már részben megnyugtatott. Az erdei esküvőnk fontos része volt a grillparti hangulat, mind voltunk már ilyenen rossz időben is, így ezt a stressztételt kipipáltuk.
Nekiindultunk az esőben (ugye nem kell írnom, hogy esernyő nélkül?) fodrászt keresni szombat reggel a belvárosban: a sminkes, a fotós és én.
Pár lepattintás után találtunk egy helyet, ahonnan egy közepesen jó hajjal sikerült távoznunk, de így persze már jó pár órát elvesztegettünk. Hazasiettünk, ahol még összepakoltuk a maradék holmikat és versenyt futva az idővel elindultunk az esküvőnkre. Fáradtak voltunk, én már kisírtam a szemem (szerencsére atombiztos szemsminket kaptam), idő hiányában a kocsiban lakkoztam ki a körmöm, de akkor már éreztem, hogy semmi sem akadályozhatja meg, hogy összeházasodjunk. Már jöhetett bármi.
Fordulat
Viszont tudjátok, mi történt? Kisütött a nap.
Mikor megérkeztünk, már szinte mindenki ott volt, még bőven volt díszítenivaló, hiszen persze a szüleim sem dekoratőrök, így nekik is inprovizálniuk kellett. Miközben mindenki ránk várt, mi még “utcai” ruhában rohangáltunk, szegény leendő férjem a kapkodás miatt a mosdóban öltözött át. Ahogy ezt előre tudtuk is, szuper embereket hívtunk meg a kalandos nagy napunkra, mindenki besegített valamivel: pakolni, rendezgetni, öltözni, feldobni a hajam, megigazítani a sminkem, a laptopról elindítani a bevonulózenét…
Majd ott álltunk az anyakönyvvezető előtt a csodás erdei környezetben, madárcsicsergős napsütésben és mindenki ott volt, aki számít.
Nem, itt már nem sírtam, pedig biztos voltam benne, hogy meg fogok hatódni, de szinte alig hittem, hogy ideértünk és ez most már végre megtörténik. Ahogy kimondtuk az igeneket és koccintottunk mindenkivel, természetesen újra leszakadt az ég, így berohantunk a fedett részre, ahol elfogyasztottuk a finom grillételeket.
Összességében: a kaja isteni volt (…és az a torta!), a helyszín zöldebb volt, mint valaha (köszönjük eső) és egy nagyon meghitt, kellemes hangulat ölelte át a grillpartinkat, a vendégeknek hála.
Hogy ez volt-e életünk legszebb napja? Nem mondanám. Fogunk-e rá még 50 év múlva is emlékezni? Biztosan.
Napokig hallgattuk azt a mondást, amit senki nem tud pontosan, de az a lényege, hogy ha rossz az esküvő, annál jobb lesz a házasság. A miénk inkább kalandos, kihívásokkal teli volt, de ehhez már hozzászoktunk, így kíváncsian várjuk a jövőt.
Jótanácsok
- Amit javasolnék a menyasszonyoknak: kérjenek profi segítséget. Mivel kis esküvőt terveztünk, azt hittük, hogy nem lehet olyan nagy kaland megszervezni 30 emberre a saját nagy napunkat. Azzal sajnos nem számoltunk, hogy sosem csináltunk még ilyet, így bőven voltak hézagok a szervezésünkben.
- Emellett pedig fontos, hogy olyanokkal vedd magad körül az esküvőd napján, akikben bombabiztosan megbízol: ne válassz új fodrászt, vértezd fel magad olyan emberekkel, akik tudod, hogy majdnem annyira készülnek már az esküvődre, mint te magad.
- Ne hagyd, hogy fáradt legyél, ha tényleg jó a segítséged, akkor hátradőlhetsz, hagyd, hogy kényeztessenek. Ha el tudod engedni az irányítást és kiadni a sok részfeladatot, nem hibázol annyit, mint mi hullafáradtan.
- De élvezd akkor is, ha csak a fele teljesült annak, amit elképzeltél.
- Lásd át a káoszt akkor is, amikor minden összeomlani látszik és haladj lépésről-lépésre.
Hihetetlen, de a végén tényleg ki fog sütni a nap, és kimondjátok az igent. Nekünk is sikerült.
Sok-sok valódi esküvői beszámolót olvashatsz ezen a linken, kattints, ha pedig az esküvődre inspirálódnál, kattints ide! Neked is van egy jó történeted az esküvődről? Írd meg nekünk az info@secretstories.hu címre!
