Ha valaki remek ember, és csodálatos parti lenne, de túl elérhető, túl könnyen adja magát, akkor veszít az értékéből. Szerzőnk most elmagyarázza, mi áll ennek az elsőre talán meglepő kijelentésnek a hátterében.
Ha valamiből kevés jut nekünk, akkor az egyre értékesebbé válik számunkra, sőt, extrém esetben eljuthatunk odáig is, hogy másra sem tudunk gondolni, mint arra, amiből szűkölködünk. Számtalan kísérlet bizonyította már, hogy emberek megszállottá tudnak válni olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyre szükségük van, de nem juthatnak hozzá, vagy nem olyan mennyiségben, ami számukra kielégítő lenne. Ezt már talán mindenki megtapasztalta hétköznapi esetekben, amikor nagyon éhes volt, de nem volt otthon rendes étel, és egy fél kiflivég is olyan mennyei eledelnek tűnt, mintha kaviár lenne, vagy amikor órákat töltött a kánikulában folyadék nélkül, és mikor végre megihatott egy pohár vizet, az a világ legfantasztikusabb élménye volt számára. A közgazdaságtanban a szűkösség elve néven ismert ez a jelenség. Na, de mi köze van a párválasztáshoz? Meglepő módon nagyon is sok!
Ha valakinek több éves tapasztalata van már a randevúzásban és a szerelemben, akkor bizonyára megtapasztalta, hogy a legkönnyebben akkor tud ismerkedni, és akkor tudja a legkielégítőbb párkapcsolatokat kialakítani, amikor jól érzi magát a bőrében. A másik gyakori jelenség, amelyet inkább nők, de férfiak is meg szoktak tapasztalni, hogy azok az emberek lesznek a leginkább oda értük, akikért ők annyira nincsenek oda, aki viszont nagyon tetszik nekik, az sokszor nehezebben adja magát. Mindezek visszavezethetők a szűkösség elvére, és ha ismerjük a jelenséget, annak okait és hatásait, akkor sokkal sikeresebbek lehetünk a párválasztásban is.
Miért baj az, ha valaki túl elérhető?
Evolúciós okai vannak annak, hogy mindenki arra a partnerre ácsingózik leginkább, aki a számára elérhetők közül a lehető legjobb. Egészséges esetben senki sem akar olyasvalakit, aki éppen megfelel még. Azt pedig, hogy ki az a személy, aki a lehető legjobb, általában úgy mérjük fel, hogy kivel érezzük azt, nem zárkózik el előlünk, de nem is adja olyan könnyen magát, tehát viszonylag szűkösnek ítéljük meg a hozzáférhetőségét.
Egy dolognak ugyanis nagyon markánsan meghatározza az elképzelt értékét az, hogy mennyiért adja magát.
Képzeld csak el, hogy a helyi étterem 200 forintot kér egy szusitálért, a használtautó-kereskedő pedig 100 ezer forintot egy hároméves, jó állapotú BMW-ért. Elgondolkodnál rajta, hogy milyen jó üzlet lenne megvenni őket? Valószínűleg nem, mert rögtön az jutna eszedbe, hogy ilyen olcsó szusi és BMW nincs, tehát ha ennyiért adják őket, akkor valami gond van velük. Pedig elsőre az tűnne logikusnak, hogy a 200 forintos szusiért mindenki megrohamozza az éttermet, hiszen egy értékes ételt adnak nagyon olcsón.
A valóságban mégsem ez történik. Az emberek többsége tudja ugyanis, hogy bizonyos értékeknek: mint az, hogy egy étel minőségi alapanyagokból, kézzel készül, vagy egy autó biztonságos, kényelmes és megbízható, ára van. Ha pedig ennek az árnak csak a töredékét kérik el érte, akkor az gyanús, akkor az a dolog már nem fog a szemünkben olyan értékesnek tűnni. És ez akkor is így van, ha maga a termék vagy szolgáltatás valóban értékes. Ha egy hóbortos milliomos poénból árulja ennyiért az egyébként valóban szuper BMW-jét, vagy ha a szusiétterem tulajdonosa rendkívüli nyitási akcióval szeretné becsalogatni az új vevőket a tényleg minőségi szusitáljaira. A fenti hasonlat pedig a randevúzásra is érvényes. Ha valaki remek ember, és csodálatos parti lenne, de túl elérhető, túl könnyen adja magát, akkor veszít az értékéből. Ha azonban valaki közepesen értékes a „randipiacon”, de azt az érzetet kelti, hogy nem adja könnyen magát, sokan vágynak rá, még növelheti is elképzelt értékét.
Ez az értékbecslés nem is feltétlenül tudatosan megy végbe bennünk, egyszerűen ráérzünk arra, ki az, akiért kicsit meg kell harcolni, be kell bizonyítani, hogy elég jók vagyunk ahhoz, hogy megszerezzük, és ki az, aki cseppet sem motivál minket erre, mert túlságosan elérhető számunkra. Utóbbi esetben sajnos gyakran rá sem vagyunk kényszerítve arra, hogy végig gondoljuk: mennyit érne meg nekünk az adott ember, hiszen ingyen megkapjuk.
Mit jelent az, hogy túl elérhető valaki?
Sokakat talán meglep, de nem feltétlenül a túl korai szexre kell gondolni ebben az esetben. Számtalan remek kapcsolat indult úgy, hogy már az első éjszaka volt szex, és nem feltétlenül éri el valaki, hogy partnere jobban tisztelje, ha csak a tizedik randevú után fekszik le vele. Az, hogy valaki túl elérhető, inkább egyfajta lélektani beállítottság, amely elkeseredettségből, traumákból, diszfunkcionális hiedelmekből s még sok minden másból származhat.
A lényege, hogy valaki vagy minden áron partnert akar magának találni, vagy ha megtetszik neki valaki, akkor azonnal azt hiszi, hogy ő az egyetlen lehetőség a számára.
Egyik nézet sem az egészséges párkapcsolatok kialakítását segíti, és mindkettő hozzájárul ahhoz, hogy valaki taszítónak tűnjön mások számára. A taszítót itt most nem abban az értelemben használjuk, hogy a másik nem fogja tisztelni vagy undorodik tőle, hanem abban, hogy mind a mágnes azonos pólusai, választottjával egyfajta taszító dinamikába kerül idővel.
Ennek pedig a legfőbb oka a fent már említett értéken alul árusítás. Ha valaki elkeseredett, akkor úgy fog viselkedni, mintha az első szembejövő partner lenne az egyetlen esélye a boldogságra. Ez egyfelől gyakran kibírhatatlan teher annak, aki még csak egy jól sikerült első találkozást lát az egészben, míg a másik fél már az esküvőről ábrándozik.
Másodsorban egy ilyen ember valódi értékét egyszerűen elhomályosítja, gyanússá teszi az, hogy mennyire el akarja magát adni. Ilyenkor egy idő után már lehetetlen lesz látni a valódi embert, és a másik fél mindössze csak azon töri a fejét, hogy „jézusom, mit akarhat ez tőlem?” Ráadásul mindezek a másikban keltett negatív érzések is gyakran tudattalanul vannak jelen, hatásuk pusztán az érzésekben, cselekedetekben jelenik meg.
Vagyis: néha maga a választott pár sem érti, mi a gond, de egyszerűen egyre távolabb kerül attól, aki ennyire rá akar mászni.
Különösen akkor nehéz megmagyarázni az érzéseket, ha a nyomuló félről azért világos, hogy rengeteg értékes tulajdonsága van. Ebből jöhetnek létre aztán a se veled, se nélküled típusú kapcsolatok, amikor a csábított sem tudja elengedni a dolgot, mert ésszel érti, hogy a másik talán jó parti lehetne, de a szívével meg azt érzi, hogy menekülnie kell.
Akkor játsszuk azt, hogy elérhetetlenek vagyunk?
Ennek a cikknek nem az a célja, hogy gyermeteg játszmázásra biztassa a társkeresőket. A játszma egy kapcsolat számára romboló, csökkenti az intimitást és szükségtelen feszültségeket teremt. Kérdés azonban, hogy akkor mit is kellene tennünk, hogy az „árunkon adjuk magunkat”? Sajnos erre a kérdésre nincs olyan válasz, amelyet azonnali megoldást nyújtana. Ahhoz ugyanis, hogy ez megtörténjen, magas önértékelésre, megfelelő önbizalomra és a kapcsolatokhoz való egészséges hozzáállásra van szükség. Ha ugyanis mindezekkel rendelkezik valaki, akkor automatikusan nem fogja áron alul adni magát. Akkor párkapcsolat nélkül is teljes lesz az élete, akkor ösztönösen ráérez a másik ember által közvetített érzésekre, és „egy ritmusra fognak táncolni”.
Ha a lelki hozzáállás megfelelő, akkor már nem fordulhat elő, hogy egyetlen emberre tesszük fel a tétjeinket, és azt érezzük, ha vele nem sikerül, nekünk nincs más esélyünk a boldogságra.
Akkor arra fókuszálunk, mi mit szeretnénk, és ha a másik következetesen nem képes azt nyújtani, tovább keressük azt a partnert, aki igen, mert hisszük, hogy létezik. Emellett azonban sokkal nyitottabbak leszünk a másik által közvetített jelzésekre, az ő vágyaira és érzéseire is.
Mit tegyünk, hogy javítsuk a párválasztási esélyeinket?
Egy vonzó nő vagy férfi egy idő után akkor is talál magának párt, ha elkeseredett és áron alul adja magát. Csak éppen ezzel semmit nem nyer, rosszabb esetben még rengeteget veszít is. Például a legfontosabbat: hogy megtalálhassa azt, aki valóban neki való. A játszmázással sokat nem tudunk elérni, ezért hiába értettük meg, hogy nem szabad túlságosan elérhetőnek lennünk, ezt nem lehet hosszú távon elérni erőltetett megoldásokkal. Egyfelől, ha abban az állapotban vagyunk, hogy teljesen elvarázsolt minket a másik ember, másra sem gondolunk, mint rá, akkor irtózatos erőfeszítésekbe kerül úgy tenni, mintha ez nem így lenne.
Ráadásul még ha profin alakítjuk is a szerepünket, találkozni akkor is kell, másképp nem fejlődik a kapcsolat, a személyes együttlétkor azonban már nem lehet elrejteni azt, ha valakiből sugárzik a feszültség. Ha valamilyen reakciót akarunk kiváltani a másik emberből, az gyakran azért torkollik ellenállása, vagy fordul át egy ellentétes reakcióba, mert az emberekben feszültséget okoz az, ha valamit nagyon akarnak tőlük. Ez különösen a párkeresésben van így.
Mindenki szereti azt érezni, hogy tetszik a másiknak, vonzó és érdekes a számára, az is jól esik, ha vágynak rá, de az már nem esik olyan jól, ha azt érezzük, a másiknak szüksége van ránk, akar tőlünk valamit. Ennek sok oka van attól kezdve, hogy az ilyen embereket hajlamosak vagyunk értéktelenebbnek és kevésbé függetlennek ítélni, ami csökkenti az irántuk való vonzalmunkat, addig, hogy keveseknek tetszik az, ha birtokolni akarják, ráadásul, ha ennyire akarnak minket már egy kapcsolat legelején, akkor könnyen és jogosan merül fel bennünk, hogy a másikat nem is a valódi személyiségünk érdekli, hanem egy fantáziavilágban él, és mi csak eszköz vagyunk számára. Ezek nem jó érzések, ezért, ha valaki ilyen ágendával megy bele az ismerkedésbe, az nem sok sikerre számíthat. Ehhez jön még az, hogy mindenki ösztönösen olyan emberek társaságában érzi jól magát, akikkel könnyed és vidám az együttlét, nem pedig feszült alaphangulatú.
Amit tehát tehetünk, az az önismeretünk, önbizalmunk fejlesztése és az emberi kapcsolatokkal, szerelemmel kapcsolatos traumáink, hiedelmeink kellő megdolgozása – akár terápiás segítséggel is.
Emellett kezelni kell az életünkben felmerülő stresszt, felfedezni magunkban és környezetünkben azokat az erőforrásokat, amelyeket felhasználva jobban érezzük magunkat, és elkezdeni rendezni minden olyan nehézséget az életben, amely elől hajlamosak vagyunk romantikus kapcsolatokba menekülni. Ekkor fogunk tudni olyan állapotba kerülni, hogy nem élet-halál kérdése lesz az, hogy van-e mellettünk valaki, és így sokkal könnyebb lesz hozzánk kapcsolódni, ugyanis velünk lenni nyereség és nem feszültségekkel teli élmény lesz a másik számára.
- Még több pszichológiai tárgyú cikket olvashatsz ebben a rovatunkban.
- Vajon jó férj lenne a párodból? 10 jel, amiből eldöntheted
- JLo, Liz Taylor és a többiek – Híres nők az örök szerelem nyomában
- Minden, amit 20 évesen nem tudtam a szerelemről, de 40 évesen már tudok
- Egy tartós kapcsolat öt szakasza
- A pszichológus válaszol: Esküvő helyett szakítás
- Társfüggő vagy? Így lépj ki az ördögi körből
- Kövess minket Pinterest és Instagram oldalainkon is!
