Vajon miért éri meg elmenni egy párterapeutához – vagy épp egy párterapeuta pároshoz -, ha problémák merülnek fel a kapcsolatunkban, házasságunkban? Sokszor azért tartunk attól, hogy professzionális segítséget kérjünk, mert nem tudjuk, pontosan mi is történik az üléseken. Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta, aki maga is sok párterápiát vezet és vezetett, eloszlatja a leggyakoribb tévhiteket.
Tévhit 1: A párterápiára ott van szükség, ahol valami komoly probléma történt.
Tény, hogy gyakran keresik fel a párterapeutákat olyan párok, akik komoly krízisben vannak, de ez korántsem jelenti azt, hogy csak akkor van értelme. „Jellegzetes nehézségek adódhatnak a párkapcsolat természetes fejlődési szakaszai kapcsán, nem kell, hogy súlyos válságba kerüljön egy kapcsolat. Gyakran elég, ha elmúlik a kezdeti szenvedélyes lángolás, és kiéleződnek a két ember közti különbségek. A költözés, gyerekszülés, egyéni krízisek is mind-mind okozhatják azt, hogy a pár tagjai elkezdenek egymás mellett elbeszélni, nem tudják kommunikálni a másik felé az igényeiket, vagy éppen nem fordítanak megfelelő figyelmet a kapcsolatra – pedig a párkapcsolatra, házasságra is igaz, hogy folyamatos ápolásra van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működjön. Ilyen helyzetekben is sokat nyújthat a terápia” – mondja Kozma-Vízkeleti Dániel.
A kapcsolati konfliktusok gyakori eleme a felek közötti hiányos vagy nem megfelelő kommunikáció.
„Ha úgy érzik, hogy van egy csomó feszültség, de valahogy nem tudják megbeszélni, mert abból csak veszekedés lesz. Ilyenkor a terapeuta úgy is működhet, mint egy tolmács, aki közvetít a felek között, aztán a közös munka során rávezeti őket arra, hogyan tudnának önállóan is így kommunikálni. Akkor is nagyon sokat segíthet a párterápia, ha nincs konkrét probléma, de valahogy kifulladt a kapcsolat.”
Tévhit 2: A legtöbb kapcsolati krízis gyors megoldást igényel, nem sokan érnek rá évekig terápiába mászkálni, hogy végre történjen valami.
„A párterápia hagyományosan rövidterápiának számít, azaz 5-20 alkalmas, és jellemzően kéthetente járnak a párok. Ez azt jelenti, hogy akár két hónap alatt is véget érhet, de tíz hónapnál nem nagyon szokott tovább tartani” – mondja Kozma-Vízkeleti.
Ha belegondolunk abba, hogy egy értékes kapcsolat esetében hány hétig, hónapig őrlődünk magunkban a problémák megoldásán, akkor ez egyáltalán nem hosszú idő. Ha viszont jó terapeutához megyünk, és mi is komolyan dolgozunk, akkor biztos, hogy az eltelt hónapoknak rengeteg pozitív hozadéka lesz, míg ha csak magunkban rágódunk, egyáltalán nem biztos, hogy fél év múlva okosabbak leszünk azt illetően, mit is kellene tennünk.
Tévhit 3: A párterápián a terapeuta oldja meg a felmerült problémákat.
A fenti megállapítás az egyéni terápiát illetően is gyakran felmerülő tévhit. Ha valaki nem járt még pszichológusnál, akkor nehéz elképzelni, pontosan mi is történik ott, hogyan is segít egy idegen ember a legintimebb problémáinkon is akár. Az viszont biztos, hogy a munkát a kliens és a terapeuta együtt végzik.
„Idealisztikus állapot lenne, ha a kanapémon oldódna meg minden párkapcsolati probléma, abban a kéthetente másfél órában, de ez nem így van. A párterápiában rengeteg házi feladat van, fontos, hogy a párok tagjai otthon is „gyakoroljanak”. Ezek nem véresen komoly, nehéz feladatok, de mindenképpen azt igénylik, hogy ne csak a terápián történtektől várják a változást. Ez lehet egy randevú, vagy például bizonyos kérdések őszinte, megfelelő kommunikációs stratégiákkal történő átbeszélése.”
Tévhit 4: A párterápia arról szól, hogyan változzon meg a hibás fél a kapcsolatban.
Bármi is történt a két fél között, egy jó párterapeuta soha nem fogja azt mondani, hogy kizárólag az egyik fél a hibás. Ezzel a kijelentéssel nem is lehetne mit kezdeni, és a kapcsolat fejlődését biztosan nem segítené elő. „Mindig mindkét féllel dolgozunk, mert egy kapcsolati problémában a pár mindkét tagjának része van, és a megoldás is mindkettőjük kezében van” – mondja Kozma-Vízkeleti.
„Abban hiszek, hogy nem egyik vagy másik embernek, hanem a kapcsolatnak kell megváltoznia, azért pedig mindkét félnek erőfeszítéseket kell tennie, ez másképp nem működik”.
Sokakat megnyugtat az a felállás is, hogy a párterápiát gyakran egy férfi és egy női terapeuta együtt vezetik, így a kétnemű párok tagjai sem érzik azt, hogy pusztán nembeli hovatartozásuk miatt szimpatizál jobban vagy kevésbé a terapeuta egyik vagy másik féllel.
Tévhit 5: A párterápiának csak akkor van értelme, ha mindkét fél szeretné megmenteni a kapcsolatot.
Természetesen fontos, hogy egy pár mindkét tagja önszántából menjen el a terápiára, ám az egyáltalán nem igaz, hogy egy véleményen kell lenniük azt illetően, van-e jövője a kapcsolatnak, sőt, az is lehetséges, hogy mindkét fél úgy érzi, jelenleg nem sok esély van annak megmentésére.
Miért lehet jó mégis elmenni párterápiára még ilyen esetekben is? Hát például azért, hogy közös nevezőre kerüljön egy pár mindkét tagja, de az is szép célkitűzés, hogy méltó módon, egymást tiszteletben tartva zárjanak le egy kapcsolatot, amelyről már mindketten érzik, hogy nincs benne több lehetőség.
„Egy párterapeuta nem arra törekszik, hogy mindenáron összetartson két embert” – mondja Kozma-Vízkeleti. „Sőt, sokszor éppen az hoz majd megnyugvást, ha egy se veled, se nélküled kapcsolat végére végre pont kerül. Ez azonban nagyon másképp történik akkor, ha van mögötte egy munka, ha a két fél tisztába kerül az érzéseivel, megérti a másikat, és úgy tud elbúcsúzni. Ez egyébként a következő párkapcsolatra is hatással lesz majd, hiszen több tapasztalata van arról a feleknek, hogyan kell jól kommunikálni, megfelelően ápolni egy kapcsolatot, így sok hibát akár ki is küszöbölhetnek, melyeket a korábbi kapcsolatukban elkövettek. Egyébként pedig megtörténhet az is, hogy két ember, akik már biztosak voltak a válásban, a terápia hatására végül mégis együtt maradnak. Bárhogyan is legyen, az mindenképpen igaz, hogy egy jó párterápia hatására egy magasabb fokú, tudatosabb rálátásunk lesz a saját érzelmeinkre is, és ezzel mindenképpen nyerünk”.
