Daalarna menyasszonyok mesélnek arról, hogy vajon két ember találkozásáért mi vagy ki a felelős? A sors, a jó időzítés, egy lelkes barátnő, az online tér vagy a munkahelyed? Létezhetnek véletlenek, vagy minden előre meg van írva a nagy könyvben?
Mindannyiunk története más és más. Volt, aki nem hitt az igaziban, más élete épp ettől válik kerek egésszé. Egyesek egészen későn találnak társukra, mások már óvoda óta egymás környezetében élik a mindennapjaikat. Vannak, akik nem is elsőre botlanak a másikba – sokszor egy elhibázott döntés kell ahhoz, hogy utóbb felismerjük és értékeljük az igazit. Sőt, olyan tézisek is napvilágot láttak már, amely szerint a lélekvándorlásnak hála a sorsok újra és újra összefonódnak, csak mindig más életben. Akárhogy is, köztudottan az élet a legjobb forgatókönyvíró, amelynek szereplőiként a Daalarna menyasszonyok mesélnek arról, ők hogyan találták meg életük párját. Hogy random vagy sorsszerű történések útján?! Ezt döntsétek el ti.
Ramóna és Máté
Október 23-án volt egy szabadnapom, ezért apukám kitalálta, hogy a családdal menjünk el Szigligetre a Süllőfesztiválra. Rengetegen voltak, legalább 45-50 percet kellett várnunk, mire sorra kerültünk a halasnál. Mire végre rendelhettünk volna, megszólalt az eladó, Oszi bácsi, hogy itt van a mi Ramónánk. Apukám viccesen hozzátette, hogy eddig ő úgy tudta, az ő Ramónája vagyok. Majd a bácsi egyből reagált, hogy természetesen ez így is van, de mivel Veszprém megyei születésű vagyok, már jól ismernek. Ez nem volt elég, megosztotta velem azt is, hogy van két fiúunokája. Ott álltam, és azon gondolkodtam, hogy nem hiszem el, hogy még a halas is rám akarja tukmálni az unokáját; mintha a fejemre lenne írva, hogy szingli vagyok. Nyilván kedves voltam, megköszöntem, és próbáltam udvariasságból érdeklődni róluk, mire kiderült, az egyikük neve Lékai Máté.
Egy pillanatra összemosolyogtunk a húgommal, mert pontosan tudtam, hogy ki ő.
Mindketten veszprémiek vagyunk, tisztában voltam vele, hogy a kézilabda csapatban játszik, sőt egy évvel azelőtt már találkoztunk is Mátéval. Kiderült, hogy eljött egy előadásomra, én pedig utóbb titokban rákerestem, mert láttam egy rendezvényen. De Oszi bácsi kerítői pályafutása itt megállt, kuncogtam egyet, majd a családdal leültünk ebédelni. Anyukám elkezdett nyaggatni, hogy posztoljunk arról, hogy itt vagyunk, és tegyünk ki egy fotót arról, hogy milyen süllőt eszünk. Öt perc kellett, és már ott volt az üzenet Mátétól, hogy azt a halat a nagypapája sütötte nekem. Másnap éjfélkor a Városligetben találkoztunk, ma pedig már van egy közös gyermekünk.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Petra és Peti
Egyetemi szerelem a miénk. Tizenegy évvel ezelőtt az ELTE jogi karának gólyatáborában ismerkedtünk meg. A férjem negyedéves csoportvezető instruktor, én elsőéves gólya voltam. Nem is kell magyarázni, szerelem első látásra. Az évnyitó ünnepségre már kéz a kézben érkeztünk.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Erika és Balázs
A férjemmel egy szakmai kongresszuson ismerkedtem meg. Vagyis ő vett észre engem, és a kongresszus hátralévő idejében azon dolgozott, hogy kiderítse, ki vagyok, és valahogy szóba tudjon elegyedni velem. Mivel soha nem találkoztunk ezt megelőzően, és még közös ismerősöket sem talált, nem volt túl egyszerű dolga, de végül pár mondatot váltottunk aznap este. Egy héten keresztül unszolt, hogy találkozzunk, amire én nem nagyon hajlottam, de végül elárultam, hogy a barátaimmal egy Péterfy Bori koncertre megyek a hétvégén, amire azt válaszolta örömmel:
Milyen érdekes, nekem is éppen arra a koncertre van jegyem – jegyezte meg, ami persze nem volt igaz. Kicsit kalandosan jutottunk el mindketten a koncertre, de végül ott kezdődött el a közös történetünk.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Ági és Peti
Petivel 2017 elején ismerkedtünk meg egy online felületen. Egy hónapig csak beszélgettünk, azt hittem, már soha nem hív el randira. Aztán az első találkozásunkkor ő 30 percet késett, én meg annyiszor öltöztem át izgalmamban, hogy végül 45 percet késtem az eredeti időponthoz képest. Peti egy hatalmas mosollyal várt, és jót nevettünk az egészen, egyből látszott, hogy mennyire hasonlítunk. Néhány randi után nagyon hirtelen egymásba is szerettünk.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Dóri és Oli
A megismerkedésünk máig hihetetlen sztori. Lassan már 5 éve, hogy az egyik barátnőmmel Budapest belvárosában fröccsözgettünk, mikor megjelent az asztalunknál egy srác azzal a szöveggel, hogy ő nem szeretne zavarni, de éppen valami ötlet megvalósításán dolgozik, és a véleményünket szeretné kikérni. Menet közben kiderült, hogy ez csak a duma része volt, mert valójában megtetszett neki a barátnőm. Egy héttel később szóba került, hogy szervezzünk megint egy laza délutánt, de egy kicsit nagyobb társasággal, és ezúttal ő is hozna pár barátot. Ez volt az a nap, amikor először találkoztunk Olivérrel, akivel egy hét múlva már meg is volt az első randink.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Niki és Rutger
A miénk nem egy hétköznapi sztori, amit többször fel is emlegettek a rokonok, barátok az esküvőnkön. 2006-ban a Zöld Pardon nevű szórakozóhelyen buliztunk a barátnőimmel, akiknek épp elfogyott a cigijük. Én sosem dohányoztam, de bátran vállaltam, hogy kérek nekik egy helyes fiútól. A választásom Rutgerre esett, akinek a nevét hosszú ideig nem tudtam kiejteni, itthon azóta is mindenki Rutinak hívja. Szóval, Rutger válasza az volt, hogy én vagyok az ötödik ember, aki cigarettát kér tőle, de nekem ad. Ezután beszélgettünk, megpróbáltam lefordítani neki a Tankcsapda szövegét, ami épp a háttérben üvöltött a keddi rocknapon, majd megbeszéltük, hogy a Szigeten újra találkozunk. Ott volt az első randink.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Dóri és Tomi
Tomi: Eleinte titkoltuk, hogy a „húzogatós” applikáción, a Tinderen keresztül láttuk meg egymást
először. Ez sok emberben előítéletet ébreszt, de azt gondolom, hogy ahogyan egy könyvtárban vagy templomban is lehet mellényúlni, úgy a Tinderen is meg lehet találni a párodat.
Dóri: Soha nem akartam Tinderezni, sőt Tomi volt az első és utolsó matchem, senki mással
nem találkoztam rajta kívül.
Tomi: Ceremóniamesterként is dolgozom, és a munkám során látom, hogy ma már egyre
jellemzőbb, hogy „tinderes”, „instagramos”, „facebookos” esküvőkre kerül sor, amelyet gyakran a
szertartásvezetők is beleszőnek a szövegeikbe. Érdekes, hogy míg ötven éve azt mesélték a párok,
hogy a művelődési házban hogyan táncoltak először, ma már azt, hogy ki adta az első like-ot vagy
kommentet. Ma már ilyen a világ, de ez nem biztos, hogy feltétlenül rossz, ha ennyi ember
megtalálja a másik felét.
Dóri: Kis előtörténet: Tomit én már régebben kinéztem Instagramon, csak akkor
még párkapcsolatban éltem, ami miatt nyilvánvalóan nem szerettem volna semmit kezdeményezni.
Aztán később, mikor Tinderen megláttam, hogy matcheltünk, szinte el sem akartam hinni, hogy ez a
fiú tényleg jobbra húzott. Azt gondoltam, biztos csak véletlen volt. Aztán legalább egy hétig
beszélgettünk, csak utána találkoztunk. Nagyon érdekes volt, hogy mindketten ugyanazt a helyet
néztük ki, egymástól függetlenül. Sosem felejtem el, mennyire izgultam az első találkozó előtt,
megittam legalább három vagy négy kamillateát. Annyira féltem attól, hogy Tomi majd csalódni
fog bennem; nagyon meg akartam felelni neki. Egész nap a ruháimat válogattam, sőt még
témalistákat is felírtam, ha elakadna a beszélgetés. Annyira izgulós vagyok, hogy hajlamos vagyok
leblokkolni, épp ezért vittem egy kis vészcetlit, amire olyan témákat írtam fel, amik még jók
lehetnek a randin, ha esetleg beáll a csönd. De végül végig én beszéltem, ha jól emlékszem.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Bianka és Dávid
Minden az óvodában kezdődött… Nagycsoportos korunk óta ismerjük egymást, de egy környéken
is laktunk, így onnan is ered az ismeretség. A középiskola elsodort minket egymás mellől, és az egyetemi éveket is külön töltöttük. Azt követően ismét egymásra találtunk. Az ismerkedési fázist rögtön át is tudtuk ugrani az előzmények miatt, így nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy komolyra forduljon a kapcsolatunk, és eljussunk egészen a házasságkötésig.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Anna és Dávid
2016 tavaszán költöztem Zürichbe, Dáviddal ez év augusztusában ismerkedtünk meg. Barátokkal
találkoztunk egy tóparton naplementekor, Dávid is ott volt. Akkor még nem figyeltem fel rá, és a
mai napig megjegyzi, hogy határozottan leráztam őt aznap este a parton, amikor megtudta, hogy angol szakot végeztem, és megkérdezte, hogy esetleg tanítanám-e angolul. Októberben találkoztunk újra. És ekkor kezdtünk el beszélgetni.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Ancsi és Máté
Mátéval látásból egészen fiatalkorunk óta ismerjük egymást, mert ő profi röplabdázó volt, pont mint
a bátyám, így sokszor láttuk egymást mérkőzéseken. Ekkor viszont még az élet másfelé sodort
minket. Majd miután abbahagytam a modellkedést külföldön és hazaköltöztem, kaptam egy
munkalehetőséget, ahol pont ő volt a felettesem. Egy évig együtt dolgoztunk, majd miután ennek a
rövid projektnek vége lett, elkezdtünk komolyabban ismerkedni.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Kinga és Laci
Igazából mi már gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Egy kisvárosban nőttünk fel, és 6-7 éves
korunkban együtt kezdtünk el kajakozni járni. Már akkor megismerhettem a családját, sőt a húgával
még jóban is lettünk. A kajak után viszont szétváltak az útjaink, és közel húsz évnek kellett eltelnie
ahhoz, hogy randizzunk egymással. Mikor újra találkoztunk, Laci már kint élt Angliában, de egy kis
időre hazalátogatott a Balaton Soundra, ahol én is ott voltam. Vicces volt, odaköszönt, hogy „Szia
Kinga, te vagy az?”
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Pamela és Gábor
A megismerkedésünk nagyon 21. századi, hiszen az interneten botlottunk egymásba, jobban
mondva ő belém. Több mint öt évvel ezelőtt egy közösségi oldalon várt egy üzenet tőle. A dolog furcsasága, hogy nem szokásom a hasonló felszedős üzenetekre válaszolni, pláne nem a minden kreativitást mellőző „Szia, van kedved ismerkedni?” típusúakra, mint amivel Gábor is bepróbálkozott. Az első levelét válasz nélkül hagytam, majd pár nappal később ismét megérkezett ugyanaz a pár sor a postaládámba. Itt kicsit felhúztam a szemöldököm, de valamiért mégis beadtam a derekam. Ezt követően pár napig még a virtuálisan tartottuk a kapcsolatot, majd a való életben folytattuk a történetünket. Az első randit pár nappal később követte a második, és minden szépen folytatódott tovább.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Eszter és Gyuri
Férjemmel, Gyurival előző párom által ismerkedtem meg, évekig voltunk barátok, mit sem sejtve
arról, hogy minket egymásnak teremtettek. Azóta tudjuk, hogy véletlenek márpedig nincsenek.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Vanda és John
A férjem, John, Magyarországon élő angol üzletember és egy üzleti ebéd alkalmával ismerkedtünk
meg. A látszólagos hidegségével fogott meg, mert az elején elég sokáig semmi érdeklődést nem
mutatott irántam. Mint utólag kiderült, ez volt a csel. A lánykérés bő egy év után Monacóban
történt, ahova egy üzleti útjára kísértem el. Egy jó kiadós veszekedés után másnap felsétáltunk a
Monte Carlo tetején lévő egzotikus kertbe, és a sétánk alkalmával egyszer csak letérdelt.
Egyrészt le voltam sokkolva, mert mióta ismerem, arra vártam, hogy megkérje a kezem, másrészt azt gondoltam, hogy ha az előző napi történtek után feleségül szeretne venni, akkor itt nincs semmi
kétség, nagyon szeret engem!
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Blanka és Barna
16 évesen, a Duna-parton ismerkedtünk meg Barnával. Akkoriban még fényképész pályára
szerettem volna állítani a karrierem, ezért gyakorlásképpen én készítettem az első bandafotókat a
zenekarról, amiben dobolt. Utána évekig egy társaságban forogtunk és időnként találkoztunk itt-ott,
valahogy mégis más utakon jártunk. Aztán 24 évesen, egy véletlen folytán mégis találkoztak ezek
az utak, és ekkor váltunk egy párrá, amikor már tagadhatatlan volt az egymás iránti vonzódás és a
szerelem kialakulása. Az egyik kora nyári randink alkalmával még viccelődtem is, hogy “ígérje
meg, 2 év múlva megkéri a kezem” (hiszen már akkor tudtam, hogy az ő felesége szeretnék lenni) –
mire azt felelte, hogy “megígérem, de csak akkor, ha te megígéred, hogy igent mondasz”. Bár
kifutottunk pár hónappal a két évből, mindketten betartottuk az ígéretünket.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Alexandra és Dénes
A mi megismerkedésünk története a kapcsolatunk szívem csücske. Tizennégy éves voltam, amikor
először találkoztunk, ő akkor volt tizenhét. Egy általános iskolai szüreti bálon pillantottuk meg
egymást a tömegben, ahogy az a nagy könyvben megvan írva. Kisgyerekek voltunk, én egy igazi
álmodozó kislány, akit elvarázsoltak a pörgős szoknyák, és az a focista fiú, akit aztán az este folyamán megismertem. Igazi első nagy szerelem volt, hosszú séták, első szerelmes élmények és emlékek. Ez a szerelem másfél évig tartott, mert neki ott volt a foci, én pedig már akkor is vonzódtam a nagyvilág felé. Mindketten másra vágytunk, így elváltak útjaink. Emlékszem, ez egy nagyon mély, sírós elválás volt mindkettőnk részéről. Középiskolában ott tanultam aztán tovább, ahova ő is járt. Végzős volt, amikor én kezdtem, a napnál is világosabb volt, hogy mi még mindig nagyon tetszünk egymásnak, de fel sem merült bennünk az újrakezdés gondolata, habár az egész tanári kar szeretett volna minket újra összeboronálni. Az a hat év, amíg nem beszéltünk, és semmit sem tudtunk a másikról, visszagondolva rendkívül bájos, hiszen több buliban, fesztiválon is összefutottunk és valahogy mindig odakeveredtünk a másikhoz, de ez egy csóknál sosem lett több.
Egyszerűen tudtuk, hogy a másik ott van, volt, hogy éreztem a pillantását, máskor ő hallotta meg a hangom, vagy érezte meg a parfümöm illatát és a másik pillanatban már a terem másik feléből néztük egymást.
Ezt a hosszú időszakot egy tavaszi nap változtatta meg, amikor egy nehéz nap után hazamentem és láttam a közösségi oldalon egy nevetséges bejegyzést tőle, és annyira felbosszantott, hogy írtam neki. Magam sem tudom igazából, miért, de nagyon örült nekem, egész éjszaka beszélgettünk, volt mit mesélni. Kiderült, hogy sokkal többször gondoltunk egymásra az elmúlt hat évben, mint hittük volna. Hirtelen olyan volt, mintha tegnap beszéltünk volna utoljára, és ittuk egymás szavait. Még azon a héten találkoztunk, megbeszéltük hogy mi lenne ha összefutnánk néha, de lefektettük szabályokat: semmi ottalvás, semmi komoly lépés.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Timi és Tibi
Még 2011-ben ismerkedtünk meg, mikor én a jelenlegi munkahelyemre kerültem. Akkor még
abszolút kollegiális viszony volt köztünk, majd rövidesen el is váltak útjaink. 2013-ban azonban
Tibi újra visszatért a cégcsoporthoz és hamarosan nyilvánvalóvá vált mindkettőnk számára, hogy
nem tudunk és nem is akarunk egymás nélkül létezni. Innentől kezdve minden pillanatok leforgása
alatt történt, igazi forgószélként és pár hónap múlva kiderült, hogy a kislányunk, Zoé is úton van
már. A legtöbben szkeptikusak voltak szerintem, hogy ilyen gyorsan történt velünk minden, de
nekünk teljesen természetes és magától értetődő volt, hogy mi összetartozunk és egy család leszünk.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Betti és Áron
Áron volt az első szerelmem. Körülbelül 17-18 éves voltam, amikor a vívás kapcsán először
összejöttünk, és egy kis tiniszerelem alakult ki köztünk. Ő viszont akkor készült az első, pekingi
olimpiájára, ezért három hónap után sajnos ráébredt, hogy neki most nem fér bele egy kapcsolat, és külön kellett válnunk, amit akkor nagyon nagy csalódásként éltem meg. Ugyan az Olimpia után már keresett, de akkorra nekem már volt egy kapcsolatom. Ezt követően teljesen eltűnt, csak a londoni olimpia előtt, négy évvel a szakításunk után kaptam tőle egy születésnapi üzenetet. Utána váltottunk pár szót, amiből az kerekedett ki, hogy megbeszéltünk egy találkozót.
Akkor öt órán át beszélgettünk, míg végül már ránk zárták a helyet. Én sosem hittem abban, hogy valamit újra lehet kezdeni; az a típus vagyok, aki nehezen tesz pontot valaminek a végére, de ha ezt elhatározom, akkor én onnantól kezdve nem nézek vissza. Az újbóli találkozónkon valami megmozdult már bennem, de igazság szerint féltem attól, hogy megint jön az Olimpia, és ez így már múltkor sem jött össze nekünk. Miután megtudtam, hogy nyert, azt gondoltam, hogy most aztán igazán elsodorja majd őt az ár, de már aznap este írt nekem. Később rájöttem, hogy igenis akad olyan, amikor érdemes bizalmat szavazni egy második esélynek.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Szofi és Balázs
2014 őszén találtam rá Balázsra az Instagramon és első látásra nagyon megtetszett. Valami különlegeset éreztem iránta, pedig előtte soha nem láttam és nem tudtam róla semmit. Bekövettem, de csak mint csendes szemlélő, nem gondoltam, hogy estére már üzenet vár tőle. Mint kiderült, Ő is hasonlókat érzett, amikor meglátta a fényképemet. Ő akkor Athénban lakott, én Budapesten, szóval az első randi napra pontosan egy hónapot váratott magára. Ezalatt az egy hónap alatt már mindent megtudtunk a másikról, így úgy mentünk az első randira, mint akik már ezer éve ismerik egymást, pedig lényegében csak akkor találkoztunk először.
Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.
Kitűztétek a nagy nap időpontját, de ötleted sincs, hogyan kezdj bele a szervezésbe? Segítünk!
